Egyéjszakás Szerelem

Kétéjszakás kaland

Hirtelen levert a víz.
-Husi? Mi a baj? -kérdezte a barátnőm, homlokát ráncolva.
Nyeltem egy nagyot, majd visszadobtam a telefonomat a táskámba és felálltam.
-Ne haragudj Tia, de mennem kell. -mondtam idegesen- Majd beszélünk!

Ahogy nyomtam egy puszit az arcára, elkapta kezem.
-Tudod, hogy amíg erőmből telik segítek neked. Bármi is legyen! -nézett komoly arccal a szemembe.
-Tudom. Ne aggódj, semmi komoly. -mosolyogtam rá.
Tudtam, hogy a legjobb barátnőmre bármikor számíthatok, de hogy várhattam volna el, hogy valaki más oldja meg a gondjaimat?!

Mindig is ilyen voltam. Ha valamiben megakadtam, elvonultam gondolkodni, majd egyedül oldottam meg. Tudtam, hogy nem jó tulajdonság állandóan elszaladni és utólag megoldani a problémákat, de mivel ez nem tudatos volt, nehéz volt orvosolni.

Hazáig elő sem mertem szedni a mobilt a táskámból. Otthon végül fel-le sétáltam a lakásban, mintha ezzel lazíthatnék a pattanásig feszült idegeimen.
-Mi bajom is van konkrétan? Hogy írt egy üzenetet? Mi lehet a legrosszabb? Maximum cukkol a kínos viselkedésem miatt, vagy megkérdezi miért volt olyan sietős hirtelen.
Miközben magyaráztam magamnak, erősen gesztikuláltam, mintha ezzel el tudnám legyezni a kétségeimet.

Olyan 10 percnyi őrült elméletgyártást követően lehuppantam az ágyam szélére és kezembe vettem a kis kütyüt. Nagy levegőt vettem, megkeményítettem a szívemet és megnyitottam az üzenetet, amit még, mint utólag kiderült, vasárnap este küldött.

G.H.: Általában én vagyok, aki szó nélkül lelép.

J.O.: Nem kell megköszönnöd! Végülis te nem hagyhattad ott a klubodat csak úgy.

A szívem úgy vert, hogy a fülemben éreztem a dobogását. Abban a pillanatban rendkívül hálás voltam, hogy nem kell élőben beszélnem vele. Ahogy leraktam a telefont, abban a pillanatban jött a pittyenés.
-Ez gyors volt! -jegyeztem meg magamnak.

G.H.: Láthatlak még egyszer?

A kérdését elolvasva a torkomon akadt a levegő.

J.O.: Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

G.H.: Ugyan már.

G.H.: Tudom, hogy nem ez volt a terv, de akarom még egyszer érezni a csupasz bőrödet az enyémen. Ne mond, hogy te nem élvezted!

A pulzusom felszökkent.
"Bassza meg! Erre nem számítottam. Nem ez volt a terv. Az egyéjszakás kaland egy alkalomból áll."

J.O.: Glenn, ez nagyon csábító, de mindketten tudtuk, hogy ez egy éjszakáról szólt.

G.H.: Ne legyél ünneprontó. Megmutatom milyen jó vagyok a konyhában is. 😉😏

J.O.: Áh, hihetetlen vagy!

A lábam közt lüktetést éreztem és alig bírtam megállni, hogy ne érjek magamhoz. Megőrített ez a fickó.

J.O.: Jó, legyen. Még egy utolsó alkalom.

J.O.: De ha csak nem egy konyhapult szexről beszélsz, nem érdekel a konyhai tudásod. 😅

G.H.: Tudtam, hogy nem fogsz tudni ellenállni. 😏

G.H.: Küldök érted fuvart, csak írd a címet.

Már majdnem megírtam neki a címemet, amikor meggondoltam magam.
"Ha ennek vége, nem akarom, hogy tudja hol lakom."

J.O.: Inkább mond meg a sofőrödnek, hogy vegyen fel a buszpályaudvaron másfél óra múlva.

G.H.: Hm. Megint addig fog tartani a határozottságod, amíg a nyelvemmel nem érintem a tested. 😉