Egyéjszakás Szerelem

Happy end?

A hangra odafordultam, mivel reménykedtem, hogy valaki olyan jön, aki ki tud segíteni ebben a helyzetben és őszintén szólva, nem is találhattam volna ennél jobb védelmezőt.

-Glenn?! -kérdeztem hunyorogva, de mielőtt mást mondhattam volna, Dan felcsattant.
-Nem hiszem el, hogy neked közbe kell avatkoznod akárhányszor hozzáérek. Amúgy is ki vagy te? -sziszegte a fogai közt- Szépen húzzál vissza bulikázni és hagyd, hogy visszahódítsam Jent.
Tátott szájjal néztem, hogy az exem miféle baromságokat hord össze.
"Visszahódítani? Így? Ez bolond."

Ránéztem Glennre, aki mosolyogva elindult felém, majd hátulról átölelt.
-A kocsiban hagytad a kulcsokat, Kicsim.
"KICSIM??! HE?"
A vállam fölött áthajolva adott egy puszit az arcomra, majd kiegyenesedett és átnézett felettem.
-Azt hiszem elkéstél seggarc. Ő már az enyém. Úgyhogy jobban teszed, ha eltűnsz az életéből.
-Honnan veszed, hogy nincs már esélyem? -kérdezte az exem provokatív hangon.
-Onnan, hogy én szeretem őt, ő szeret engem. Ez ilyen egyszerű. -vágta rá hezitálás nélkül Glenn.
Azt hittem egy pillanatra, hogy rosszul hallok.
"Itt mindenki megbolondult, vagy... vagy pont hogy én?!"

Glenn csak vigyorgott, de én láttam a dühöt a szemében. Dan elkezdett fújtatni, majd lépett egyet felénk. Én összerezzentem, amire Glenn maga mögé állított. A háta mögött állva nem láttam semmit, de ők olyan másfél méterre állhattak egymással szembe, amikor az idióta exem hangját hallottam elsőnek.
-Áh, kit érdekel? Úgyis van másik 6 lány, akiknek sokkal jobb testük van. -mondta és ezzel elviharzott.

Amint Dan eltűnt, megragadtam Glenn ingjét és a homlokomat a hátához nyomtam. Ekkor éreztem, hogy ellazítja az izmait.
-Jól vagy, Jen? -kérdezte halkan.
Bólogattam és szorosan magamhoz öleltem hátulról. Nem tudtam volna szavakban kifejezni mennyire hálás és megkönnyebbült voltam, hogy ott volt velem.

Gyengéden megsimogatta a kezemet, majd lehámozott magáról és szembefordult velem.
-A lakáskulcsod kieshetett a táskádból, csak azt akartam visszaadni. -mondta, majd végigmért- Nem ért hozzád az a ...?
-Nem! Időben érkeztél. -vágtam a szavába, mert nem volt szükség még több stresszre.
-Jó. -válaszolta halkan, majd a kezembe adta a kulcsaimat.
-Ha akarsz... ha... ráérsz... -dadogtam, majd vettem egy mély levegőt- Szóval bejössz egy teára?
Huncut fény villant a szemében, a kérdésemre.
-Teára? Komolyan?
-Ne legyél paraszt! -válaszoltam és játékosan vállba boxoltam.
-Haha. Jó. Azokból volt mára elég. -nevetett.

Beinvitáltam a kis rezidenciámra, feloltottam a villanyt és bezártam utána az ajtót. Ő érdeklődően körbenézett.
-Tudom nem olyan fancy, amihez szoktál, de ... -kezdtem bele.
-Tökéletes! -vágta rá, miközben intenzíven nézett a szemembe.
Éreztem, hogy kicsit elpirulok, mert úgy éreztem, hogy nem csak a lakásomat dicsérte. Megköszörültem a torkom és kihúztam magam, majd ledobtam a táskámat, meg a cipőmet a bejárat melletti cipősszekrényre.
-Kérsz valamit? -kérdeztem miközben elindultam a konyha felé.
-Mhm. -válaszolta és elkapta a csuklómat.
Meglepődtem és kerekre nyílt szemekkel felé fordultam.

Alig hogy megfordultam, magához húzott és úgy csókolt, mintha csak az én ajkaimon keresztül kapna levegőt. A rövid, de annál szenvedélyesebb csók után, kicsit kipirulva húzódtunk el egymástól.
-Köszi. Ez jól esett! -mondta vigyorogva.
A szeme pajkosan ragyogott, de volt más is e fény mögött. Amit azokban a gyönyörű szemekben láttam, a lélegzetemet is elakasztotta egy pillanatra. Elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.
-Szóval kérsz valamit INNI? -hangsúlyoztam- Tea? Kávé? Üdítő? Vagy esetleg vodka és bor van még itthon...
-Kávé jó lesz, köszönöm. Feketén!
-Csinálom is. -válaszoltam- Foglalj helyet addig a kanapén. -mutattam a kis nyúzott sarokbútorom irányába.
Felnyitottam a laptopomat, amit csak lehajtottam, de nem kapcsoltam ki indulás előtt. Elindítottam a "chill" listát háttérzajnak, majd kirobogtam a konyhába.

Lefőztem egy kávét, míg nekem ázott a fekete tea a vízben és egy nedves zsepivel nagyjából letöröltem a szétfolyt sminkemet, majd bevittem egy kis tányérba csokiskekszet, amit 2 nappal korábban sütöttem, meg a 2 italt.
-Egyél, ha kérsz. 2 napos, de szerintem jól sikerült.
-Te sütötted? -kérdezte meglepődve.
-Igen. Tudod, jó vagyok a konyhában is. -kacsintottam rá.
-Micsoda főnyeremény! -vigyorgott.

Egy ideig csak ültünk egymás mellett, kezünkben a csészénkkel, de azt gondoltam tartozom neki néhány szóval, ezért letettem a kis dohányzóasztalra a teámat és teljes testtel felé fordultam.
-Glenn... öhm... köszönöm az újabb mentést. Kicsit meglepődtem azon a "szerelmes" dolgon amit kitaláltál, de végülis bevált. -nevettem kínosan.
-Részemről nem kitaláció volt. -válaszolta, ezzel belémfojtva a levegőt.
-Hogy érted? -kérdeztem vissza halkan.
Érdeklődve néztem a komoly arcára.
-Amikor azt mondtam, hogy szeretjük egymást. Magam részéről nem hazudtam. Bár rólad... nos, nem tudom te mit érzel.
Nem nevetett vagy mosolygott, ami azt jelentette volna, hogy hülyéskedik.
-Várj! Várj! Azt akarod mondani... hogy te szeretsz engem? Mármint, hogy szerelmes... vagy? -kérdeztem vissza hitetlenül.
-Igen. Bár ha te ezt nem fogadod el, megértem. -felelte őszintén.

Néztünk egymás szemébe, kitudja meddig. Sokkolt a vallomása, mert ugyan gondoltam, hogy tetszik neki a testem vagy kedvel engem, mint szexpartner, de ez bőven túlszárnyalta az elképzeléseimet.
-Megkérdezhetem, te hogy érzel? -kérdezett bizonytalanul.
-Öhm, kedvellek téged, Glenn, de azt hiszem a szerelemhez még nem ismerjük egymást eléggé.
-Ez azt jelenti, hogy... -nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen, szívesen megismernélek jobban, Glenn Hobbs. -vágtam közbe.

A szemei egy pillanatra kikerekedtek, majd hihetetlen boldog mosoly került az arcára.
-Már csak egy dolgot kell megkérdeznem, amire természetesen válaszolhatsz nemmel, ha úgy érzed. -mondta.
-Igen? Mi az?
Nem értettem mire akar kilyukadni, de kezdtem kicsit ideges lenni. Letette a kávéját az asztalra és megfogta a kezeimet.
-Most, hogy tudjuk hogy érez a másik és meg akarjuk ismerni egymást... -úgy tűnt egy pillanatra elbizonytalanodott mit mondjon, de hamar folytatta- Hívhatlak barátnőmnek vagy ez még korai?

Pislogtam rá zavarodottan, mert valahogy hihetetlen aranyos volt ebben a pillanatban.
-Jézusom, Glenn! Nem tudtam, hogy te tudsz ilyen cuki is lenni. -nevettem.
-Naaa, nem illik nevetni ilyenkor. -pirult el kissé.
Átöleltem a nyakát és az ülébe ültem szemből.
-Igen, hívhatsz a barátnődnek. -mondtam és most az én sorom volt elpirulni.

Boldogan magához húzott és így maradtunk, egymás ölelésében néhány percig. El tudtam volna így aludni, olyan biztonságban éreztem magam a kezei között, plusz az sem segített, hogy hajnali 4 óra volt már.

Ásítottam egyet, amire elhúzódott kissé.
-Álmos vagy? -kérdezte.
Bólintottam és ő visszahúzott magához.
-Nem akarlak itt hagyni! -duruzsolta a nyakamba.
-Miért nem maradsz? -kérdeztem halkan- Küldd haza Estebant. Persze csak, ha nincs dolgod ho...azaz ma.
Azzal a perverz vigyorral válaszolt.
-Nincsen dolgom. -kacsintott rám.
-Aaaah, te perverz disznó! -nevettem- Álmos vagyok, semmi ilyesmire nem gondoltam.
-Kár. -válaszolt mosolyogva.
Elkaptam a kezét és felhúztam a kanapéról, majd elindultam a fürdő irányába.
-Hova viszel? -kérdezte.
-Megyünk zuhanyozni. -válaszoltam.
-Wow. Na ez már tetszik! -mondta miközben becsukta maga mögött az ajtót.