Egyéjszakás Szerelem

...go!

Miután a fülembe suttogott, kétségem sem volt, hogy ez az idegen, akivel lebeszéltem a találkát. Persze én magam sem tudhattam volna biztosra, de valahogy éreztem.

Kellemes, kissé reszelős hangja volt. Libabőrös lettem, ahogy a hátamon éreztem a rezgését, ahogy beszélt. A keze a csípőmre csúszott és meglepően természetesen elkezdtünk mozogni a zenére. Nagyot nyeltem, mintha a pillanatnyi sokkomat nyelném le, majd egy magabiztos mosolyt villantottam az arcomra, pedig azt nem láthatta, de nekem adott egy kis löketet, majd kissé megdöntöttem a fejemet és oldalra pillantottam, hogy a szemem sarkából el tudjam csípni az arcának egy szegmensét.

Mivel teljesen hozzám volt simulva hátulról és az arcát szinte teljesen az enyém mellé nyomta, csak az ajkait és a szexi mosolyát tudtam így szemügyre venni. Ez az egész - számomra idegen szituáció - rendkívül izgalmas volt.

Egy ideig némán csak táncoltunk, vagy inkább dörgölőztünk egymáshoz a ritmikus zenére. A mozgásunk és a testünk rezgése furcsán kompatibilis volt.
"Nagyon jó érzés, hogy valaki ölel hátulról, mintha számítanék neki, de a kíváncsiság megöl. Akarom látni az arcát!"

Mintha egy rugóra járna az agyunk, mind ketten úgy mozdultunk, hogy meg tudjak fordulni. Alig hogy szembekerülten vele, ő rögtön magához rántott. A testünk, ahogy egymáshoz préselődött elindult bennem valami és egy levakarhatatlan mosoly kerekedett az arcomon miközben néztem fel rá.
"Hm, nem is rossz. Plusz ez a magabiztos vigyor, mint egy ragadozó, aki becserkészte a prédáját, ahogy ő említette is korábban."

Hihetetlenül magas, világosbarna szemű srác, lilára festett hajjal, tetoválások, meg piercingek tömkelegével.
"Ha azt mondom, hogy bőven kiesik az általam eddig kedvelt srácok köréből, akkor nem hazudok."

Csókolnivaló, telt ajkain továbbra is a farkasvigyor, ezzel villogtatva hófehér fogait. Korábban talán sosem láttam ilyen helyes srácot, arról nem beszélve, hogy amint hozzámért, mintha rögtön valahogyan kapcsolódtunk volna és nem csak testileg.

Néhány pillanat múlva, miután mind a ketten megismerkedtünk a másik arcával, közel hajolt a fülemhez, hogy a zenétől halljam amit mondani szeretne.
-Megnézhetjük mostmár azt a szobát amiről beszéltem? Szívesen bemutatnám neked az ott tartott játékaimat.
Egy pillanatra kikerekedett a szemem a "játékai" hallatán, de gyorsan összeszedtem magam, mielőtt ő észrevehette volna. Úgy éreztem, hogy nekem ehhez muszáj innom.
-Micsoda viselkedés. A hölgyet illik előbb meghívni egy italra. Pláne egy izzasztó tánc után. -jegyeztem meg komolytalanul vigyorogva.

Kicsit elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni és látszott az arcán, hogy erre a válaszra nem számított, de hamar egy másféle mosolyra húzódott a szája.
"Különösen édes ez a mosoly. Ki gondolta, hogy ilyenre is képes?!"

Finoman, de határozottan megragadta a kezem és kivezetett a táncoló tömegből a pulthoz.
-Mit innál, drága hölgyem? -kérdezte komolytalan hangnemben, egy provokatív vigyorral az arcán.
-Mojito. -vágtam rá a választ.
A bartender bólintott és már keverte is a koktélomat.
-Azt gondoltam, hogy valami édesebbet fogsz kérni... -mondta, majd az ajkát harapva lassan végigmért, tetőtől talpig- Bár már látom, hogy nem egy édes kiscicával van dolgom, ahogy elsőre gondoltam.

Kissé lehajtott fejjel tekintett fel, egyenesen a szemembe és láttam, hogy majd megőrül, hogy letépje azt a kevés ruhát, ami rajtam volt. A szexuális feszültség szinte tapintható volt. A vággyal teli pillantásától nekem is felszökkent a pulzusom, de igyekeztem ezt nem mutatni az arcomon, ezért egy félmosoly és egy szemöldökfelhúzás mellett válaszoltam neki.
-Ohohó, drágám! Fogalmad sincs...
Majd egy teljes vigyorral izzítottam tovább benne a tüzet.
"Ez nagyon furcsa. Sosem gondoltam, hogy van egy ilyen szinte szadista oldalam, ami ennyire fogja élvezni ezt a macska-egér játékot, de határozottan tetszik. A kérdés már csak, hogy ki a macska?!"

Amint kézhez kaptam az italomat, ő lazán ellökte magát a faltól, ahol eddig támaszkodott és a kezemnél fogva bevezetett egy szobába, ami gyanús, piros fénnyel volt kivilágítva. Körbenéztem és szinte tátva maradt a szám.
"Nagyon tudatos. Hangszigetelt szoba, lágy "pornós" zenével a háttérben. Haha. Mindenre számítottam, de ez még a legvadabb fantáziámat is felülmúlja."

A szoba fénypontja a hatalmas ágy volt, gyönyörű bordó selyem ágyneművel, de ezen kívül volt egy kis 2 személyes kanapé, egy kis üvegasztal, na meg a sarokban egy vitrines szekrény, amit meglátva majdnem elejtettem a koktélomat a kezemből.

A jóképű idegen ezt észrevehette, ugyanis kuncogva a vitrinre, majd rám nézett.
-Látom a lényeget rögtön kiszúrtad. Abban a szekrényben láthatod a "játékaimat". Ha szeretnéd bevonhatunk egyet-kettőt, de azt gondolom képes vagyok kielégíteni a vágyaidat azok nélkül is. -mondta szórakozott hangon, majd hátulról befúrta az arcát a nyakamhoz és vett egy mély levegőt.
Miközben inhalálta az illatomat, az orra hegyével végigcsiklandozta a nyakamat, amitől egy jóleső hidegrázás futott végig rajtam. Ezután ő csak kivette a kezemből a poharamat és letette az asztalra.
-Nem szép dolog elvenni az oroszlán vacsoráját, tudod? -kérdeztem mosolyogva, amire ő nem válaszolt, csak hirtelen megfordított és szenvedélyesen megcsókolt. Egy kis sóhaj hagyta el a számat, amit ő kihasználva elmélyítette a csókunkat. A nyelve ízlelte az enyémet, ahogy szenvedélyes táncot jártak egymás körül. Furcsa élmény volt kitapintani a nyelv piercingjét, de tetszett az érzés.

Az egyik keze a tarkómon, a hajamba fúrva szorított magához, a másikat pedig éreztem, ahogy a derekamról szépen lassan csúszik le a fenekemre. Ahogy elérte a célját, belemarkolt és magához rántott, ezzel minden millimétert megszüntetve kettőnk között.
-Ah! -nyögtem fel a hirtelen mozdulat és a szenvedély hatására.
"Uram atyám! Ez a kőkemény dolog amit a hasamnál érzek, mind az ő...?!"

Mikor elhúzódtunk, mind a ketten sűrűn kapkodtuk a levegőt. Én egy gyors pillantást vetettem lefelé, hogy amit az imént gondoltam valós-e. A felismerés sokkolt, de igyekeztem nem mutatni.
-Khm, azt hiszem átugrottunk egy lépést. -törtem meg a csendet zavaromban.
-Oh, tényleg? És mi volna az? -kérdezett vissza, miközben a hüvelykujjával körbecirógatta az ajkam körvonalát.
A szemhéjam megremegett az érintésétől, de erőt vettem magamon.
-Például, hogy még egymás keresztnevét sem tudjuk. -vontam fel a szemöldökömet- Bár ha te erre indulsz be, szólíthatlak Boss-nak, de én preferálnám magam részére a Jen megnevezést.

Az arcunk még mindig közel volt, úgyhogy tisztán láttam egy kis meghökkenést rajta, majd lassan kihúzta magát és elmosolyodott.
-Glenn. De a Boss is tetszik... Jen. -hangsúlyozta a nevemet.
Bizsergés futott végig rajtam, ahogy kiejtette a nevemet a száján. Mintha mennyei ígéreteket rejtett volna ebbe a 3 betűbe.