Halálra ítéltek [DRARRY]

1.

Harry Potter idegesen lépkedett be a hatalmas helyiségbe. Még sosem látott ehhez foghatót. A teremben, mely ámulattal töltötte el, 5 hosszú asztal foglalt helyet. De nem is ez kötötte le igazán a figyelmét. A mennyezetet vizslatta, mely azt a látszatott kelltette, mintha a kastélynak nem is lenne teteje. A legrövidebb asztal elé értek, ahol a tanárok foglaltak helyet. Idegesen végig vezette rajtuk tekintetét, Hagridra barátságosan rámosolygott, aki széles mosollyal nézett felé, feltartva hüvelykujját, jelezvén, hogy minden rendben lesz. Harry is ezt remélte, ám a nap elején megismert új ismerőse, a vörös Ron Weasley elég rendesen rá hozta a frászt. Jóvoltából veszélyesebbnél- veszélyesebb küldetések jelentek meg lelki szemei előtt, melyeket talán az elkövetkezendő percekben kell véghez vinniük. Örült, hogy nem csak ő fél. Jobbján Ron még mindig az orra alatt motyogta elképzeléseit a próbákról, miket ki kell állniuk. Hogy csillapítsa izgalmát, a körülötte álló diáksereget kezdte tanulmányozni. Csak pár ismerős arcot vélt felfedezni a vonatútról. Aztán megpillantott egy tejföl szőke fejet. A fiút, Draco Malfoyt, már jópárszor volt szerencséje látni, mióta megtudta, hogy varázsló. Az arrogáns, beképzelt fiú most talárja anyagát gyűrögette, hogy megtörölhesse verejtékező kezeit. Nem mert senkire sem nézni, cipője orrát szuggerálta, hátha az megnyugtatja. Harry megsajnálta őt, bármennyire is érezte, hogy a fiú még sok bajt fog okozni számára. Átfurakodott pár ijedt társa között, otthagyva Ront, aki továbbra is az elképesztő ötleteit szajkózta. A szőkeség mellett állt meg, aki kérdő pillantással nézett fel rá.
     —Ne aggódj, minden rendben lesz. Hagrid szerint Dumbledore jó ember, biztos nem kell valami nagyon veszélyeset csinálnunk.- szólította meg a fiút, kinek elutasította kezét a Roxfort expresszen.
     —Én nem aggódok Potter. Tudom, hogy mi fog történni.-
     —Ó, igen? És mi?- könnyebbült meg a sebhelyes.
Azonban Malfoy már nem tudta elmondani neki, ha akarta volna sem. McGalagony Professzor egy háttámla nélküli, rozoga székkel sétált be, melyen egy kopottas, régi süveg volt.
—Akit szólítok idelép, a fejére húzza a Teszlek Süveget, ami majd beosztja egy házba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket.- tájékoztatta szigorú arcal az elsősöket.
McGalagony felemelte a kezében tartott hosszú pergamentekercset, ezzel kezdetét vette a beosztási ceremónia.
—Abbott, Hanna!
Szőke copfos, rózsaszín arcú lány lépett ki a sorból. Feltette a süveget, ami rögtön elnyelte egész kobakját, majd néhány pillanat múlva ferharsant egy rekedtes kiálltás.
—HUGRABUG!- kiáltotta a süveg.
A következő diák, Susan Bones is a Hugrabugba került. Ez így ment tovább, míg nem a Professzor asszony ajkai a Malfoy nevet el nem hagyták. Harry bátorítóan pillantott a mellette elhaladó fiúra. Olyan elveszettnek látta. Remélte, hogy Malfoy és Ron is abba a házba kerülnek, ahova ő is.
Malfoy próbált magabiztosan a szék elé lépni, majd a fejébe húzni az ősrégi darabot. Amint elsötétült szeme előtt a terem, egy vékonyka hangott kezdett hallani.
—Lám, lám, egy Malfoy fiú. Hova is küldjelek...- morfondírozott a Teszlek Süveg.
—Ez egyértelmű, a Mardekárba.- gondolta Draco.
—A Mardekárba? Őseid háza, igaz-e? Ám ész híján se vagy, a Hollóhátban is megállnád a helyed... Griffendélben lelnél igazi társakra, hisz bátorságtól dagad szíved... Hugrabug is tárt karokkal várna. Mindenhova illenél, de a Mardekárba a legkevésbe.-
Draco idegei pattanásig feszültek. El sem tudta képzelni, hogy mi várna rá, ha nem Mardekár Malazár házába osztják. Nem akart szembenézni apja haragjával. Így hát remegő kezével a süveg után nyúlt, lekapta fejéről, amint meghallotta, hogy kiáltani próbálja a következő szavakat: "GRI..".
Mindenki kérdő pillantással nézett a szőke fiú felé, aki idegességében egy megnyugtató pillantásra vágyott csak. Barátai, Crak és Monstro irányába fordította fejét, de tőlük csak egy bárgyú pillantást kapott viszonzásul. Szemeivel a termet pásztázta. Egy fekete hajkoronát viselő, zöld szemű íriszein megakadt és ott is maradt. Megnyugodott.
—Mr.Malfoy mire véljük ezt?- hallatszott a Professzor kérdése.
Draco úgy felelt, hogy még mindig a megnyugtató pillantásban volt elveszve.
—Sajnálom McGalagony Professzor de ez a süveg megbolondult. Túl régi már. Össze- vissza beszél...- csuklott el a hangja.
     —Malfoy, biztosíthatom, hogy nincsen semmi baja. Sokan rosszat akarnak majd maguknak, esetleg az életükre törni tanulnányuk és életük folyamán. Néha a barátban is ellenségre lelnek. Ám ez a foszlott, öreg fejfedő nem egy ezekkel az emberekkel. Ő jót akar maguknak.- szólalt fel Dumbledore egy halvány mosollyal az arcán.
Dracoban nem oszlatta el a kétségeket a szakállas varázsló szavai. Ha a süveg jót akarna neki, nem küldené olyan helyre, ahol tudja, hogy apja haragjával kell megküzdenie.
—Kérem, húzza fel újra a Teszlek Süveget!-
Amint újra szőke haját érte a sipka, ismét meghallotta azt a gúnyos hangot.
—Na mi az Malfoy, beijedtünk, beijedtünk az igazságtól?-
     —A Mardekárba akarok menni!-
     —Meg fogja bánni... ám legyen.-
—MARDEKÁR!- harsogta be a nagytermet a süveg döntése.
A zöld asztalnál felharsant a tapsvihar, a többi diák is bele-bele csapott a tenyerébe, de mindenki értetlenül nézett, hogy mégis mi történhetett az elmúlt pár percben. Netalán az ízig-vérig mardekáros Draco Malfoy mégse bővelkedik a ravaszság erényében, melyet a kígyó címeres ház tagjainak jellemét ellepi?
A zavarodott szőke fiú gyors léptekkel huppant le a még üres asztalhoz, Crack és Monstro mellé.
     —Mi történt, Malfoy?- röhögött össze a két fiú, akik Dracot követték mindenhova.
     —Semmi. Hülyeség ez a beosztás.- mondta a fiú, majd az nap már senki sem hallotta hangját.
A beosztás innentől zavartalanul folytatódott. Valakinek még a hajszálait se érintette meg a süveg, de már harsogta, hogy melyik ház lesz az otthona. Mikor Harry Potterhez érkezett McGalagony Professzor, a teremben halk susmorgás kezdődött. Mindenki a nyakát nyújtogatta, hogy láthassák a híres fiút. Malfoy nem törődött vele, ő már látta eleget a fiút.
—Hmm... nehéz döntés ismét. Sokra vihetnéd a Mardekárban, de bátorságod se kevés. Hova küldjelek, hova küldjelek...?-
     —Csak ne a Mardekárba.- gondolta összeszoruló szívvel Harry. Sajnálta, hogy így Malfoy egyedül marad a házában. Látta rajta, hogy csak barátokra lenne szüksége. De oly sok rosszat hallott arról a házról. A legtöbb halálfaló onnan került ki; sőt, a legnagyobb ellensége, Voldemort Nagyúr is a Roxfort Boszorkány és Varázsklóképző Szakiskola Mardekáros tanulója volt.
     —Pedig sokra vihetnéd...- makacskodott a Teszlek Süveg még egy kicsit. Ám a végén így kiáltott: GRIFFENDÉL!