Halálra ítéltek [DRARRY]

21.

Sziasztok! Az igazság az, hogy ez a rész már egyszer kint volt, ám kaptam pár építő kritákát (amiket nagyon köszönök!), így újragondoltam a történéseket és ez kicsit átirtam. Az újabb rész kezdetét megjelöltem egy " * " , ha esetleg valaki már olvasta volna az előző változatott. Remélem, hogy tetszeni fog nektek, főleg, hogy ez lett az eddigi LEGHOSSZABB fejezet!!! Jó olvasást!

//

A hold fénye világította csak meg az elhagyatott pusztaságot. A kopár, száraz területen az élet egyetlen szikrája sem pislákolt.
Hermione volt az, ki először magához tért. Zavarodottan, bőszen pislogva tekerte fejét ide-oda, a hátborzongató hely minden négyzetméterét fel akarta mérni. Ujjpercei lassan engedtek a görcsös szorításból, mellyel a nyerteseknek járó kupába kapaszkodott. Azonban nem csak ő volt ráfonódva úgy a fényes tárgyra, mintha az élete múlna rajta. További ujjak nyomata mocskolta a kék fény útját. Ron Weasley, Harry Potter, Draco Malfoy.

Szívverése egyre gyorsult, zilált, ahogy megpróbált levegőhöz jutni. Egy zsupszkulcs. Nem tudta, hogy merre lehetnek a világban. Érezte a félelmet. Próbálta elhitetni magával, hogy ez is ugyan úgy a tusa része, egy újabb veszélyes feladvány, mely a bajnoki címhez vezet. Hermione nem volt buta lány, ha nem a túlélése múlott volna rajta, rögtön átlátta volna, hogy ez egy csapda, mely tőrbe csalva a nyertes varázslót, hasznot húz ügyességéből. A vékony, kétségbeesett hangon kiáltozó gondolatait, melyek egyre csak azt ordították : "Fuss, menekülj!" ; elnyomta magában, bízva Dumbledore védelmező erejében, kinek pajzsán semmi turpis fekete mágia nem juthat át.
Örült, hogy a három fiú még mindig mozdulatlanul, csukott szemmel feküdt a hamu lepte kopár füvön. Óvatosan, figyelve arra, hogy ottléte észrevétlen maradjon, egy hang nélkül felállt, ezáltal kicsit nagyobb rálátást nyerve a pusztaságra. Pontosabban ez nem is igazán egy pusztaság volt. Egy temető. Csak pár fejléc meredezett az ég felé, a moha lepte kő sugallta, míly régóta vannak ott elhagyatottan. Közelebb akart menni, megvizsgálva az elhunytak neveit, ezzel megoldva a rejtvényt, s minél előbb visszatérni a Roxfort biztonságos falai közé. Egy apró, szinte észrevehetetlen nesz megállította. Az egyik távolabbi sírhely takarásában az árnyékok játékos mozgása ráébresztette a boszorkányt, hogy nincsenek egyedül.
—Pszt, Ron, hé, térj magadhoz! Gyorsan, kérlek, szükségem van rád!- guggolt le a fiú mellé, hogy a bátorító szavakat a vörös tincsekkel takart bal fülébe súgja.
A Weasley fiú számára oly kedves női hang meghozta a hatását, mert szinte egy perc múlva mozgolódni kezdett.
Hermione amint látta a kipattanó, álmélkodó szemeket, azon nyomban a szeplős ajkakra szorította remegő kezét, nehogy a rejtőzködő alak felfedezze ottlétüket. Kétségbeesetten fordult a másik két varázsló felé, kikbe szinte egyszerre tért vissza az élet. Tudta, hogy le fognak bukni.
—Ez mégis mi a szar volt!?- kiáltott fel Harry Potter.
     —Csend, fiúk, Merlinre!- suttogta le idegesen a lány, de már hiába.
Látta, ahogy az árnyékból egy alak lesz, majd, ahogy egyre közelebb ért, úgy egy emberi test. Füle eldugult, mintha víz alá nyomták volna a fejét, de mégis a léptek zaja egy dübörgő basszusként ütötte dobhártyáját.
     —Hát, ezt jól elbasztad.- fordult Draco Harry felé, amint ő is észrevette a feléjük tartó embert.—Gyere, állj mögém, elintézem.-
—Jól van te lovag, én is varázsló vagyok, tudok magamra vigyázni.-
—Nem azért mondtam...-
—Fiúk! Fejezzétek ezt most be! Szerintem álljunk egymás mellé úgy könnyebben meg tudjuk egymást védeni.- szólt Hermione.
—Én nem akarom ezt a patkányt megvédeni.- köpött Malfoy felé Ron.

Amíg ők csak egymásra figyeltek, a másik varázsló kellő távolságba ért ahhoz, hogy egy precíz támadást mérhessen a védtelenül álló négyesre. De nem ez volt a feladata- s ezt Draco jól tudta.
—Lám, milyen hamar megérkezett Malfoy úr! Látom, még közönséget is hozott, helyes, helyes! Így még jobb móka lesz!-
Az idegen halálfaló szinte kicsattant az örömtől, s lelkesedő élettől mondandóját hallva, ám ha valaki kicsit jobban figyelt rá, megvizsgálta, akkor láthatta, hogy szinte alig élt. Valami elszívta az összes erejét.