Halálra ítéltek [DRARRY]

6.

     —Komolyan a kezedet akarta fogni a nagy Malfoy?- nevetett Ron a hasát fogva.
Hermione szája szélén is ott bújkált egy mosoly, de ő próbálta visszafogni magát, hogy ne legyenek túl feltűnőek a nagyteremben.
     —Aha. Teljesen be volt szarva.- nevetett Harry is , miközben beleharapott a vajas piritósába.
     —És sikonyált is?-
     —Ha jól emlékszek, igen.-
     —Megérdemelte. Olyan akar lenni, mint az apja. Apa szerint folyamatosan ott ólálkodik a Minisztériumban.- kanyarodott el a témától kicsit Ron, de aztán a mardekár asztalához fordult, egyenesen Dracora nézett és újra nevetni kezdett. —És mit mondtál, mikor meg akarta fogni a kezed? Meg ugye nem kézen fogva sétálgattatok?-
     —Dehogy. Mondtam neki, hogy legyen nagy fiú.- felelte zavartan Harry a hazugságot.
A beszélgetés a továbbiakban a leendő óráik felé terelődött. Mind a hárman örültek, hogy a nap folyamán csak a Hollóhátasokkal lesz egy gyógynövénytan órájuk, ahol nem csak griffendélesek vannak. Mikor már a tantermek felé kezdtek szállingózni a diákok, Hermione újra Harry estéjéről kezdett kérdezgetni.
     —De mégis kit találtatok ott az erdőben?-
     —Nem tudom. Kicsit koszos volt a szemüvegem, nem láttam. Talán Malfoy igen.-
     —Áá, ő biztos az egóját próbálta rendbe tenni azok után, hogy valaki nem akarta megfogni a kezét.- kezdett el hahotázni Ron.
     —Nocsak Potter, igaz ez? Ilyeneket mesélsz a barátaidnak?- hangzott fel mögöttük egy fagyos hang.
—M...- köszörülte meg a torkát Harry. —alfoy.-
—Most, hogy itt vagyok, már nincs olyan nagy szád, mi?-
—Húzz innen, Malfoy.- préselte ki ajkain a kis túlélő.
     —Akarnád te még, hogy fogjam a kezed.- köpte oda a szavakat, azzal elviharzott az asztaltól.
     —Harry, ez meg mégis mi volt?- fordult a zavart fiú felé mindkét barátja egy szemrehányó pillantással.

//

A kis túlélő végül nem árulta el az igazságot. Az igazságot, hogy bizony ő is ugyan úgy meg akarta fogni a szőke kezét. És meg is fogta. Legjobb barátait lerázta annyival, hogy ez is csak egy újabb Malfoy féle kötözködés volt, mint a többi.
Az arany trió hétköznapjai innentől elég szokványosan teltek. Nem kaptak se büntetőmunkát, se dícséretet.
—Ron, nem tudsz esetleg valami másik varázslatot is? Szét unom magam, tűntessük el Binnst.- sóhajtott fel Harry, a kísértet tanárra nézve.
     —Semmi ilyet. Capitulatos és a lumos volt a tarsolyomban, amit Bill tanított.-
Mikor Harry épp elaludt volna, McGalagony Professzor lépett be a terem ajtaján.
     —Binns Professzor, zavarhatnék egy percig?- szólította meg a mágiatörténet tanárt.
     —Persze, persze csak tessék.-
     —Mai nap folyamán nem lesz több órájuk.- kijelentését mindenki örömteli zsivallyal fogadta. —Mógus Professzornak sajnos távoznia kellett. Jövő héttől a Mardekár tanulóival vesznek részt a sötét varázslatok kivédése óráikon. Az új oktató megérkezéséig Piton Professzor fogja magukat tanítani.-

//

—Mi történhetett Mógussal?- töprengett Hermione már a Griffendél klubhelyiségében állva.
A két fiú csak megvonta a vállátt. Nem tudhatták.
Mikor végeztek házi feladataik megírásával, úgy döntöttek, hogy meglátogatják Hagrid barátjukat a kunyhójában.

—Ki az?- dörmögte az ajtó túloldaláról a vadőr.
—Csak mi, Harryék.-
Hagrid teával és saját készítésű süteménnyel kínálta őket. Az utóbbit nem fogadták el, tekintve, hogy tudták milyen főzőképességekkel rendelkezik barátjuk. Körülbelül két órát töltöttek ott. Beszélgettek az iskoláról, a tanulókról (Harry minden dühét kiadva szidta Malfoyt), na és persze a kviddicsről. Mikor már indulni készültek, a zöld szemű megtorpant és a hatalmas emberre nézett, aki megmentette őt alávaló nagynénjééktől.
—Hagrid, kit találtunk az erdőben?-
—Senkit, senkit. Ne foglalkozzatok ezzel, inkább készüljetek az év végi vizsgákra!- azzal elzavarta a három griffendélest.
—Lehet, hogy Mógus volt az. Azért kellett elmennie.- vetette fel Ron már a lépcsőkön bandukolva.
Többet nem is beszéltek a témáról, így nem is sejtve, hogy fején találták a szöget.

//

—Potter biztos tudja rá a választ, Professzor úr.- kiabálta fennhangon Malfoy a sötét varázslatok órájukon.
—Á, jó ötlet. Nézzük meg mit tud a mi kis üdvösként.-
Harry legnagyobb szerencséjére nem kellett azon a napon már többet szenvednie Piton gúnyos pillantásainak kereszttüzében, mert megmentette a csengő. Amilyen gyorsan csak tudott, ki akart rohanni a teremből, nehogy még több ponttól szabadítsa meg házát.
Kifelé menet nem nézett se jobbra- se balra. A következő pillanatban a kőpadló hideg érintését érezte orcáján, fülében a Mardekár istenének hahotázása zengett.
—Ejnye Potty, nem figyelünk?-
—Dugulj el, Malfoy.- látta, hogy a másiknak az egyik lába előrébb van, valószínű ő gáncsolta ki.
—Hupsz, azt hiszem szólnod kellene a barátnődnek, hogy javítsa meg a szemüveged. Te úgy sem tudsz varázsolni.- bökkönt a ketté törött okuláré felé, majd sarkon fordult és elment. Nem segítette fel Harryt.