Halálra ítéltek [DRARRY]

9.

Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!<3

Ahogy teltek a napok, az iskola tanulóinak nagy része egészen megbarátkozott a gondolattal, hogy iskolájukat egy nem szabályosan megválasztott bajnok fogja képviselni a Trimágus Tusán. Ron legtöbb támogatója természetesen a Griffendél házból került ki, de a Hollóhát és a Hugrabug szurkolói sem maradtak el sokkal. A Mardekárosok azonban nem tudták elfogadni, hogy egy Wealey küzdhet a próbákon. Malfoy minden adandó alkalmat megragadott, hogy egy újabb kést szúrhasson Ronba, amit aztán jó erősen megforgatott.
—Remélem szóltál anyádnak, Wealey, hogy takarítsa ki a háznak nevezett valamiteket. Nehogy a hamvaidat összekeverjék az évszázados kosszal és porral. Bár lehet, hogy még az is többet érne...- vetette oda a bájitaltan terem előtt várakozva.
     —Dugulj el, Malfoy. Senki sem kíváncsi rád.- kelt rögtön a fiú védelmébe Hermione.
     —Nézzétek, felfogadott a kis bajnok egy sárvérű testőrt!- kijelentését többen hangos hahotázással díjazták.
     —Hagyd, Mione, inkább ne foglalkozzunk vele...- szólt csendesen Ron.
Nem akart a héten már többet összetűzésbe keveredni a Mardekárosokkal, így is háromszor kellett már a gyengélkedőre cipelni, pedig még csak kedd volt.
     —Remélem így fogsz megfutamodni a rád váró életveszélyes feladatoktól is.- szúrta oda egy vörös hajú mardekáros lány.
Ron egyre kevésbé örült annak, hogy valamilyen úton-módon kiválasztotta a serleg. Már inkább átoknak érezte, mintsem áldásnak.
     —Ne aggódjatok, majd a hősködő Potter biztos megmenti.- fordult Harry felé Draco.
A megszólított fiú jó pár méterrel odébb állt a társaságtól és éppen Cho Changal beszélgetett.
     —Mit akarsz már megint, Malfoy?- nézett rá felvont szemöldökkel.
     —Látom, te is érzed, hogy a kis Weasley patkány haverod úgy fog járni, mint a szüleid. Gyorsan társaságot változtattál, nehogy a hírnevedre ilyen csorba kerüljön.- inzultált a szőke most már a sebhelyest is.
Csodálkozásukra azonban Harry egyáltalán nem kapta fel a szavakon a vizet, sőt, nevetni kezdett.
     —Ez gyenge volt, Malfoy. Nem volt semmi értelme annak, amit mondtál.-
Draco Malfoy végül nem tudott visszavágni Harry Potternek, s Ron Weasleyt sem érte több támadás a zöld talárosoktól, mert megjelent Piton Professzor, ezzel véget vetve a következendő civakodásoknak.
Harry még mindig nem beszélt legjobb barátjával és Hermionéval is a minimálisra csökkentette a kommunikációt. Nem bánta, hogy végre egyedül lehet. Leginkább előnyére vált ez az időszak. Az összes tantárgyból sikerült behoznia lemaradását és sikerült bátorságot vennie ahhoz is, hogy megszólítsa Chot. A terv annyira jól sikerült neki, hogy amikor találkoztak a folyosón, mindig megálltak, hogy kellemesen elbeszélgessenek pár percet, ami általában Draco közbeszólásával ért véget.
Most, hogy akadt csomó szabadideje, Hagridot is jóval többször látogatta meg, mint ahogy azt hármasban tették.

Ezen a napon is a Griffendél toronyból futott le a lépcsőkön Hagrid kunyhója felé. Kezében ott lapult a láthatatlanná lévő köpenye, valamint a Tekergők Térképe is. Az iskola falai között alig kószáltak már csak páran, így minden akadály nélkül léphetett ki a friss levegőre, ahol aztán magára terítette köpenyét és gyors léptekkel elindult az erdő széli házikó felé. Nem nézett a háta mögé, nem tudta, hogy Draco Malfoy végig követte őt.

Ahogy egyre közelebb jutott az apró otthonhoz, észrevette, hogy barájta kint áll az ajtó előtt, mintha várna valakire. Harry nem lehetett az a valaki, mert nem beszélték meg előre a látogatást és nem is volt egy megszokott nap, mikor összefutottak. A fiú fejében megfordult, hogy esetleg inkább vissza kellene mennie aludni, de kíváncsisága felülkerekedett józan eszén. Nem kellett sokáig várni, míg kiderült, hogy Hagridnak kivel van találkozója. Madam Maxime hat méteres alakja közeledett az ugyancsak hatalmas termetű férfi felé.
—Olyan jó kegyedet újra látni.- köszöntötte a vadőr egy kézcsókkal a Beauxbatons igazgatóját.
     —'Ágrid, mégis 'ová viszel?- kíváncsiskodott Olympe.
     —Az meglepetés. De ínyére való lesz.-
Harry habozott, hogy vajon megéri e követnie a látszólag randevúzó párt. Nem akarta elrontani napját a csókolózó Hagrid képével. Arra az elhatározásra jutott, hogy egy ideig a nyomukban halad majd, aztán ha kellemetlennek érzi a láthatatlan jelenlétét, visszafordul az iskola irányába.
A furcsa pár a Tiltott Rengeteg irányába vette útját. Harry csak egyszer járt ott; első éves korában, mikor Dracoval kézenfogva sétáltak és futottak a fák árnyékában. Egy ideig csendben bandukoltak, míg nem a távolból hatalmas üvöltést zengte be a szótlan éjszakát. Harry ijedten rezzent össze, majd gyorsan körbe pillantott, a hang forrását keresve. Mozgást látott pár méterre az egyik hatalmas fa melletti bokorból és már majdnem elindult, hogy megnézze, mi lehetett az, mikor Hagrid meghiúsította gondolatainak véghez vitelében.
     —Megjöttünk, kedves.- mutatott át cserje túloldalára.
     —Szentéges Merlin! De hát, 'ogyan kerültek ezek ide, 'Ágrid?-
     —A bajnokok első próbáján sárkányok lesznek. Sárkányokkal kell megküzdeniük.-

Harry rémülten állt, megbabonázva nézve a jókora állatokat, melyeket vastag láncok próbáltak a földön tartani több-kevesebb sikerrel. A levegőt gyorsan kapkodta, félő volt, hogy a két óriási termetű alak meghallja őt. Szerencsére minden figyelmüket az ijesztő pikkelyes állatoknak szentelték.
A fiú most először örült neki, hogy nem ő lett a Roxfort bajnoka. Elhatározta, hogy azonnal szól Ronnak, hogy milyen bestiák próbálnak majd az életére törni. Elindult visszafelé a kastélyba, lépteit megszaporázta, nehogy egy eltévedt tűzcsóva áldozatává válljon.
Már a Kövér Dráma portréja felé futott, ami csak pár lépésre volt tőle, mikor megtorpant.
Charlie arca úszott gondolataiba. Charlie Weasley, Ron báttyja, aki sárkányokkal foglalkozik.
Idegesen tépte le magáról köpenyét. Gondolhatott volna rá. Sejthette volna, hogy Ron alaposan felkészült a Trimágus Tusára. Charlie biztos tanított valamit neki, amivel könnyűszerrel hatástalaníthatta a varázslényeket. Arc izmait megfeszítette, majd komor képpel lépett be a klubhelyiségbe.

Eldöntötte - nem fog szólni Ronnak.