Halálra ítéltek [DRARRY]

5.

Harry Potterben ezen a napon felvillant a gondolat, hogy lehet el kellene hagynia a Roxfortot. Még sohasem érezte magát rosszabbul az ódon falak között. Ismét büntetőmunkára ítélték Draco Malfoy társaságában. Ez nem az első eset volt az év folyamán és Harry félt, hogy nem is az utolsó. Egymás iránt érzett utálatuk kezdete ahhoz a naphoz volt köthető, mikor Dracot kinevezték a mardekár ház fogójátékosává. Mindenki őt rajongta körbe. Harry féltékeny volt rá. Igaz, hogy mind a kettőjüket büntetőmunkára ítélték és 20-20 ponttól fosztották meg házaikat, de Draco mégis kviddicsezhetett. Több mint 10 év előnye volt Harryvel szemben, hogy gyakoroljon. Persze, hogy jól repült. De Potter született tehetség volt! Felháborodását viszont már senkivel sem tudta megosztani, mivel Ronnak is és új barátjuknak, Hermionének is elege volt a témából.
     —Potter.- biccentett Draco mikor a fekete hajú oda ért mellé a bejárathoz.
     —Malfoy.- viszonozta a köszönést a fiú gúnyosan.
Együtt léptek ki a kastélyból, hogy Hagrid kunyhója felé vegyék útjukat. Már messziről kiszúrták a félóriást, oldalán Agyarral.
     —Malfoy, hova mész?- kérdezte értetlenül Hagrid a fiút, mikor az a kunyhó felé vette az útját.
     —Nem nálad kell csinálnunk valamit?-
     —Nem. A Tiltott Rengetegbe megyünk.-
A kettő fiú összenézett. Diákok nem tehették be oda a lábukat a sok fenevad miatt.
     —A reng... a rengetegbe?- fordult barátja felé Harry. —Biztos, hogy jó ötlet ez?-
     —Igen, igen, Dumbledore ajánlotta az ötletet, hogy segítsetek nekem megkeresni egy sebesült unikornist.-
Azzal a fák közé vetette magát a kis csapat. Agyar ment elől, mögötte az elsősök, majd Hagrid zárta a sort.
     —Nem kellene visszafutnunk? A behemót testével úgyse érne utol minket. Piton Professzor nagyon ki lesz akadva, ha megtudja, hogy ide hozott minket.- vetette fel a szőke.
     —Malfoy, te félsz?- suttogta oda neki a fekete.
     —Dehogy. Azt hiszed meg tud ijeszteni pár unikornis és fák?-
Azonban mikor mellettük hírtelen megreccsent faágak, a mardekáros megragadta Harry karját és mögé húzódott. Hagrid jókedvűen nevetett a jeleneten. Mikor elmúlt a veszély és látták, hogy csak egy mókus mászkál, Malfoy kihúzta magát és jó ideig meg sem szólalt, csak előre nézett. Harry nem akarta bevallani, hiszen a bátorság házának tanulója volt, de ő is szívesen töltötte volna estéjét inkább az ódon falak között. Figyelem elterelés gyanánt beszélgetést kezdeményezett a mellette sétálóval.
     —Miért voltál olyan béna a meccsen?-
Nem kapott feleletett.
     —Apád hogyhogy nem vett még neked egy jobb seprűt?-
A szőke továbbra sem akart társalogni.
     —Szeretnéd, ha megfognám a kezed?-
     —Hogy mivan?- csattant fel a fiú.
Ám mikor párc perc múlva valami vagy valaki felordított nem messze tőlük az erdőben, ismét Harry karja után kapott .
     —Gyertek szaporán fiúk, ott lesz a sebesült állat.-
Nem fűllőtt túlságosan hozzá a foguk, de inkább követték a vadőrt.
     —Az ösvényről ne térjetek le. Ott még veszélyesebb.- jöttek az instrukciók, miközben loholtak.
Ahogy egyre jobban elnyelte őket a rengeteg, a sötétség úgy vette át a hatalmat a fény felett. A lámpás ide-oda himbálózott Draco remegő kezében.
     —Ott van valami!- kiáltott fel Harry, egy tőle jobbra lévő pontra mutatra.
Mindannyian arra fordultak, amerre a fiú mutatott. Hagrid óvatosan, -amennyire hatalmas lábai engedték elindult a fekete kupac felé. Draco és Harry egymásra néztek, kicsit közelebb léptek egymáshoz, így már kezük összesurlódott minden alkalommal, majd bátortalanul követték a vadőrt. Agyar a kettő fiú közé akart furakodni, hogy jobban biztonságban érezze magát, de nem engedték neki, inkább Harry rajta pihentette bal kezét.
Egyre közelebb értek a bizonyos alakhoz. Már ki tudták venni, hogy nem egy unikornist találtak. Azonban az alak is kiszúrta, hogy valakik figyelik őt. Szélsebesen fejébe húzta csuklyáját, majd megpróbált eliszkolni. Nem sikerült neki, mert Hagrid sóbálvány átka telibe találta a hátát. Harry megtorpant. Csak nézte, ahogy Agyar és hatalmas barátja a fekvő emberhez sétálnak.
     —Fiúk, gyorsan fussatok el Dumbledorért! Agyar menj velük.- utasította őket Hagrid.
Nem volt sok kedvük a félős kutyával átvágni a fák tengerén, de a vadőr ijedt tekintete miatt mégis elindultak. Futottak csak futottak visszafelé, nem néztek semerre, csak várták, hogy végre felrévedjen előttük. Draco elbotlott egy hatalmas fa gyökerében. Mikor a zöld szemű észrevette, gyorsan visszafordult érte, felhúzta a kezénél fogva, amit el nem engedve szaladtak tovább.

A kastély bejárata előtt megtorpant Agyar, ő kint várta meg, amíg visszatér a két büntetésben lévő tanuló az igazgatóval.
     —Várj! Én nem tudom, hogy hol van Dumbledore szobája.- szólt kétségbeesetten Harry.
     —De én igen!-
Draco vezette, még mindig összekulcsolt kezüknél fogva.
Nem is kellett elmenniük a szobáig, az igazgató a folyosón sétált.
     —Igazgató Úr jöjjön gyorsan! Hagrid talált valakit a Tiltott Rengetegben.-
Nem kérdezett tőlük semmit az öreg varázsló egy szó nélkül követte őket. Mikor kint megpillantotta Agyart, a fiúk felé fordult.
     —Menjenek vissza a hálókörletükbe. Agyar majd elvezet engem Hagridhoz.- szólt, majd el is tűnt a szemük elől.
Draco elengedte Harry kezét. Zavartan nézte cipője orrát , aztán egyenesen a zöld íriszekbe bámult.
     —Ezt ne merd senkinek mondani, Potter!-
     —Mit? Hogy egy félős kisfiú vagy?-
     —Nem vagy vicces, Potter.- fröcsögte a fiúnak, majd elindult a mardekár hálókörletébe.
Harry még sokáig nézett a fiú után.