Halálra ítéltek [DRARRY]

13.

Hermione Granger egyre jobban kétségbe esett, ahogy nézte az egyik legjobb barátja napról- napra növő szenvedését. Tudta, hogy a fiúnak sokkal nagyobb a büszkesége, mintsem felismerje, hogy segítséget kellene kérnie ahhoz, hogy átvészelhesse ezt a válság korszakot. Az arany trió női tagja fel volt rá készülve, hogyha nem akarja, hogy teljesen maga alá temesse a sötétség Harry Pottert, akkor bizony neki kell félre tennie az önbecsülését.
A Kiválasztott egyre kevesebbet szedett a tányérjára az étkezések közben, s azt a kevéske ételt is csak villájával böködte, toszogatta ide-oda. Az órákon a szokottnál is kevesebbet figyelt oda, fejben egészen máshol járhatott.

Napokkal a második megmérettetés előtt, melyen Ronnak a Roxfort bajnokaként kellett versenyeznie a Trimágus Kupáért, Hermionénak elege lett.
—Ron! Állj, ülj vissza!- nyomta le a fiú vállátt, aki éppen szobájába tartott a klubhelyiségből.
Csendre intette az értetlenül néző vöröst, majd erősen szuggerálni kezdte a bejáratot. Harry elég későn bukkant fel a Kövér Dáma portréján átbújva. Haja össze -vissza kócosan meredezett az ég felé. Volt barátait meglátva megpróbálta megzabolázni kinézetét, hisz nem számított rá, hogy abban a késői órában bárki is még a tűz körül fog kuporogni.
Csak egy másodpercig nézett feléjük, hamar elkapta a tekintetét és köszönés nélkül indult el szobája felé.
     —Harry, várj! Beszéljünk, kérlek!- szólt utána eréjesen Hermione.
A fiú még csak arra sem méltatta, hogy a lány szemébe nézzen, csak hátra köpte a szavakat, melyekkel elutasította a bájcsevejt.
—Jó! Akkor csak hallgass meg!- kiáltott fel Hermione, göndör fürtjei megállíthatatlanul röpködtek bájos arca körül, ahogy idegesen felcsattant.— Nem csinálhatjátok ezt tovább! Ennél nagyobb gondokat is átvészeltünk már együtt! Harry, hagyd abba a saját sanyargatásod! Szükségünk van egymásra! Ron nem fogja bevallani, de neki is hiányzol és kellesz ahhoz, hogy túlélje ezt a szörnyűséget!-
Ron nagy levegőtt vett, lassan, nagyon lassan ürítette ki tüdejét, ám végül mégis kinyögte a sokat jelentő, de aprócska szavakat.
—Ja, valahogy úgy...hiányzol, haver.-

A kiválasztott lassan ízlelgette a szavakat, melyek oly finoman simogatták lelkét. Szerette, ha akarták.
Imádta, ha valahol rá volt szükség.
Persze ez nem is lehetett volna másképpen, hisz eddigi életének a jelentős hányadát elnyomásban kellett leélnie, így muszáj volt, hogy pótolja az elmulasztott endorfin löketeket.

Nem törődöm módon meghúzta vállait, kezeit satnyán széttárta, majd jól megrágva ejtette ki a szavakat, mely az ítélet volt baràtságuk felett.
     —Hát...végülis jó lenne újra együtt lógni.-
Hermione azon nyomban felpattant, Harry nyakába ugrott. Nem törődve a másnapi tennivalóikkal, a klubhelyiségben maradt a három jó barát és töviről - hegyire mindent átbeszéltek, ami ezekben a borús hetekben történt velük, míg nem osztották meg egymással gondolataik.
Pontosabban csak majdnem mindent veséztek ki. A kis túlélő megtudta, hogy Ronnak milyen nehéz volt mind fizikailag, mind érzelmileg készülnie a Trimágus Tusa első próbájára. A fiú olyan beleéléssel részletezte a történetet, hogy Harrynek szinte az az érzése támadt, hogy ő is ott volt és együtt élték át ezeket a napokat. Hermione nem panaszkodott arról, hogy milyen gyatrán érezte magát amiatt, hogy olyan kellemetlen helyzetbe hozták, hogy kettejük között kellett lavíroznia. Helyette ő is beszámolt róla, hogy miként segítette a vörös hajkoronást a felkészülésben, elmesélte, hogy milyen új varázslatokat tanultak ezáltal és megígérte, hogy Harrynek is megtanítja őket. A sebhelyes leginkább csak Choról beszélt.
Suttogva lehelte ki ajkain a bűnös vágyakat, a titkos, apró érintéseket, a hosszú sétákat, a rövid flörtöléseket, melyek folyosóbéli találkozásaik során röppentek fel és ivódtak bele a több száz éves falakba, hol megannyi szerelmes szó és szív dobbanás lelt utolsó nyugalmára.
Nagyon tetszett neki a lány.

Arról mélységesen hallgatott, hogy látta a sárkányokat, amelyre jó baráthoz hűen felkészíthette volna Ront. Harrynek volt még egy titka. Egy titok, melyet a sírba akart vinni magával. Ez a titok Draco Malfoy volt.

Ron még mindig kicsit tartózkodóan viselkedett vele, nem bocsájtott meg mindent egyből egykori legjobb barátjának, ám a sérelmek ellenére is kisgyermekeket megirigylő lelkesedéssel faggatta a fekete hajkoronás fiút, kinek arcán a halvány rózsaszínből az élénk pipacs pirosba kúszott át a pír a kérdések hallatán. Ez előtt szinte soha nem beszéltek egymással arról, hogy ki felé húz szívük, álmatlan éjszakáikon milyen nevet suttognak párnájukba. Eddig fel sem tűnt nekik, hogy mennyire hiányoztak ezek a beszélgetések. A Weasley fiú hagyta szárnyalni ezen az éjszakán a másik lelkét. Tudta, hogy eljön majd az ő ideje is.

//

Ha valakinek a szülei a saját megkeseredett életük utolsó mencsváraként gyermekükre erőltetik a lépéseket, amiket őt akartak megtenni; ha soha nem tehetsz semmi nem normális dolgot...nos, egy idő után mindenkinek elege lenne. Kik ilyen körülmények között élnek, számukra két lehetséges út van az életben.

Fejet hajthatnak és behódolhatnak, hogy aztán saját maguk árnyékában, vágyaik elnyomásával leheljék ki lelküket. Mindent megtesznek, amit elvárnak tőlük.

A másik opció, mikor teljesen kifordulnak magukból, és az akaratok ellenébe mennek. Elzüllenek, a család szégyenévé válnak.

Nos, egyik sem tűnik egy kecsegtető életútnak. Ám sajnos mindig választani kell.
Draco Malfoy eddigi élete során el sem tudta képzelni, hogy bármi mást tegyen, mint hogy apja vágyait valósítsa meg. Ám az utóbbi napokban valami megváltozott benne. Mikor a kemény fagyok után végre elkezdenek bimbózni a szeretettel dédelgetett növényeid és megérted, hogy miért volt olyan fontos, hogy ne add fel a reményt és továbbra is ápold őket.
Rájött, hogy lehet más milyen is az élete. Nem kell ok nélkül mindenkire utálattal néznie. Legalábbis nem mindenkire. Nem azokra, kiket felmenői gyűlőlnének.

Draco Malfoy aláírta a saját halálos ítéletét azzal, hogy eldöntötte- innentől mindennek az ellenkezőjét csinálja, mint amit az apja várna tőle.

//
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a rengeteg megtekintést, rettentő hálás vagyok érte, csodásak vagytok mind!<3

Valamint elnézést, hogy majd egy hónapot kellett várni az új részre...remélem azért élvezni fogjátok!