Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"And I've lost who I am And I can't understand why my heart is so broken"
☆☆☆
Minden amit az ember tesz meghatározza. Ha egyszer valamit elkövettél azt utána soha sem tudod lemosni magadról. Legyen az jó vagy rossz. Ha az egész életed azzal töltöd, hogy segítesz az embereken és vétesz egy hibát akkor mindennek vége. Ugyanis az emberi természet hajlamos arra, hogy elfeledkezzen azokról a dolgokról amit te érte tettél. Ha hiba csúszik a rendszerbe nem számít, hogy milyen apró rögtön az alapján fognak megítélni. Senkit, de tényleg senkit nem fog érdekelni, hogy előtte mennyi mindent vittél véghez az mintha kitörlődött volna, és ezt elfedni sohasem lehet már.
-Carson mindent megjegyeztél? - csapta össze a tenyereit a tőlem pár méterre álló Natasha.
-Persze. - vágtam rá azonnal.
Valójában gőzöm sem volt arról, hogy mit is mondott nekem de tekintettel az elmúlt időszakra jobbnak láttam ha nem húzom ki nála a gyufát. A szemeit megforgatva fordult inkább Rogers felé, hogy megbeszéljenek valami rendkívül fontos dolgot.
-Pszt! - böködte meg a vállamat hátulról Wanda.
-Ha? - fordultam felé.
-Minden oké? - kérdezte mosolyogva.
-Persze. - vontam meg a vállamat.
Igazság szerint nem voltam. Hónapok óta alig aludtam és kezdtem besokalni. De nem szólhattam senkinek, hiszen nem is volt kinek. Túl sok mindent vállaltam magamra és természetesen a múlt sem hagyott nyugodni. Minden éjjel szembe kellett néznem életem legsötétebb korszakával. Amibe még csak nem is volt beleszólásom hiszen nem én irányítottam a testemet. A Hydra tönkre tett mindent amit valaha felépítettem. Igyekeztem rendbe hozni amit csak lehetett, de azokat az éveket amiket a szolgálataikban töltöttem nem kaphattam vissza. Ahogyan azok a családok sem a rokonaikat vagy barátaikat akiket én távolítottam el az élők sorából. Minden egyes éjszaka láttam őket. Mindegyiküket. Megrémített, hogy mennyien voltak. Szám szerint nem tudtam pontosan, de nagyon sokan. Az én kezemhez tapadt a vérük. Természetesen a többiek semmit sem tudtak. Talán egy - ketten sejthettek valamit, de nem foglalkoztak vele hiszen semmi arra utaló jelet nem adtam, hogy bármi komolyabb bajom is lenne. Elfojtottam magamban amennyire csak lehetett.
-Gondolom akkor azért bámulsz magad elé mióta itt vagyunk. - forgatta meg a szemeit.
-Minden oké Wanda, csak elkalandoztam. - erőltettem magamra egy mosolyt.
Nem hiányzott még, hogy a Maximoff lány kiszimatolja, hogy valami nagyon nincs rendben. Ha valaki akkor ő képes volt rá a képességei nélkül is. Gyorsan vissza is fordultam és minden figyelmemet Steve - re tereltem. Valamiről éppen nagyon beszélt a mellette álló Natasha - nak. Továbbra sem értettem, hogy mi minek is voltunk ott. Hiszen semmi az ég világon nem tartott. Egészen addig amíg 2 perccel később maga Tony Stark be nem vágtatott az ajtón.
