Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I'm feeling... untouchable, untouchable"
☆☆☆
-Utálom ezt csinálni.. - dunnyogtam legfőképpen magamnak, hiszen a közelemben a csapat tagjaiból nem volt senki.
Mindenki a saját területét biztosította, így csak a fülesen keresztül tudtunk kommunikálni. Miután kellőképpen ellenőriztünk mindent a quinjet - en úgy döntöttünk, hogy nem fogunk tétlenül várni. Ugyan New York hatalmas volt, de jobb volt járőrözni, és ellenőrizni, hogy minden rendben van - e, mint csak tétlenül várni. Bár sok mindent igazából nem láttunk.
-Ja, elég uncsi. Sokat szoktátok ezt csinálni? - kérdezte Max.
Mivel ő még nem volt teljesen rendben nem engedtük ki. Ő maradt a gépen Ninával.
-Nem. - vágta rá kapásból Blake.
Igaza volt. Nem sokat jártunk mi ilyen küldetésekre. Nem erre voltunk kiképezni. De így talán egy kicsit több esélye volt annak, hogy véletlenül rájuk találunk minthogy ha csak ölbe tett kézzel várakozunk.
-Van ennek egyáltalán értelme? - sóhajtott fel Wanda.
Legszívesebben rávágtam volna, hogy nem. De nem tehettem. Kellett volna ami célként lebegett a szemünk előtt. Mindenki fáradt volt már. Napok óta nem pihentünk rendesen, és kezdett érződni.
-Lesz. - mondta kapásból Steve.
Ő volt talán még a legjobban köztünk. Új erőre kapott azzal, hogy Ninával rendezték a dolgaikat. Ugyan pontos részleteket nem tudtam, de biztos voltam benne, hogy történt valami köztük, de inkább a helyzetre való tekintettel ennek nem adtam hangot. Egyenlőre.
-Láttok ti valamit? - kérdeztem.
-Negatív. Nincs semmi a kamerákon. - sóhajtott Max.
Ezek után mindenki elmerült a saját gondolataiban egy jó darabig. Nem voltunk kint túl régóta így nem is várhattuk, hogy a problémánk egyről a kettőre megoldja magát. De volt aki már hetek óta nem sokat pihent. Mindenki csak egy kiadós alvásra vágyott semmi másra. Nagyjából 2 óra elteltével valakibe teljesen véletlenül belefutottam. Elnézést kérve próbáltam meg kikerülni, de a lány hirtelen hátulról megragadta a karomat és behúzott az egyik sikátorba.
-Mi a? - kiáltottam el magam, de abban a pillanatban a számra tapasztotta a kezét.
Nem tudtam hova tenni a történteket.
-Dove minden rendben? - kérdezte Steve azonnal. Nem tudtam válaszolni neki.
Fészkelődni kezdtem, próbáltam szabadulni, de nem tudtam.
-Carson maradj már segíteni próbálok! - sziszegte a lány.
Felvont szemöldökkel hagytam abba mindent. Egy pillanatra le is fagytam. Valahonnan ismerős volt a hangja. És jobban megnézve... A vékony, de izmosabb vonások, homokóra alak, dús középhosszú vörös haj, zöld szemek... A felismerés szinte villámcsapásként ért.
