Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I look after you"
☆☆☆
-Szóval úgy gondolja, hogy itt lesz? - kérdezte Péntek.
-A Bp csak egyetlen várost jelenthet. Az pedig Budapest. Teli találatnak kell lenni. - mondtam.
-És ha nem találja itt?
-Akkor keresek valamit amit itt hagyott. - sóhajtottam, és a reakcióját meg sem várva szálltam ki az autóból.
Pár utcával arrébb tettem le, mint ahol a célom volt. Nem akartam feltűnést kelteni, hiszen onnan befelé már csak privát parkolók voltak. A helytől deja vu - m támadt. Rég volt mikor utoljára ott jártunk. Mindennek a kezdete az a hely volt. Ahogy egyre közelebb értem szinte sokként ért, hogy az egykori luxus ház helyén egy szinte teljesen összeomlott romhalmazt találtam.
-A picsába. - szorítottam ökölbe a kezeimet.
A düh hirtelen lett úrrá rajtam, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy eluralkodjon rajtam mert arra nem volt szükségem. Gyorsan elszámoltam magamban háromig és elindultam. Az ajtó előtt megálltam és az emlékek hatására eleresztettem egy halvány mosolyt.
-Nos, akkor helló újra. - mondtam, majd beengedtem magamat.
Ahogy beléptem a dohos szag kicsit megcsapta az orromat, de nem törődtem vele. Tudtam, hogy hova menjek legelőször. Reméltem, hogy időben vagyok, de ahogy közelebb értem ahhoz a szobához egy kicsit elbizonytalanodtam. Tudtam, hogy találni fogok valamit de abban nem voltam biztos, hogy mit. Nagy levegőt véve beléptem. Minden ugyanúgy nézett ki, mint amikor utoljára jártunk. Annyi különbséggel, hogy a hely ezúttal teljesen elhagyatott volt. Egy valami azonnal feltűnt ahogy körbe néztem. A laptop nem volt az asztalon, így hát azonnal odamentem és a fiókokat kezdtem átkutatni. Egyikben sem találtam semmi érdekeset. Bár nem is tudtam, hogy mi az amit keresek. Mikor már kezdtem volna ideges lenni épp megcsörrent a telefonom így felpattanva gyorsan megnéztem, hogy ki az aki keres. Steve neve jelent meg a képernyőn. Lehunytam a szemeim és elszámoltam háromig mielőtt felvettem volna.
-Mi a helyzet? - szóltam bele, amint megjelentek a másodpercek jelezve, hogy tart a beszélgetés.
-Itt minden rendben. De ahogy elnézem a híradót neked van dolog bőven. - mondta.
-Miért mi történt már megint? - kérdeztem meglepődve, miközben kihangosítva letettem a telefont az asztalra.
-Varsót evakuálni fogják.
-Ja, azt tudom. - morogtam, miközben éppen a szekrényeket néztem át.
Mindenféle papírok voltak ott. A legtöbb üres. Hirtelen esett le, hogy mit mondtam.
-Ja mármint nem úgy értettem csak közben keresek valamit. - húztam a számat.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy arra is figyeljek amit mondok. Hiszen teljesen úgy jöhetett le neki ez alapján, hogy engem nem is érdekel ami éppen ott történik. De valójában ez nem így volt. Csak túl sok minden forgott kockán, és egy kicsit kezdtem szét esni. Sok volt az elmúlt pár nap.
