Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"I'm not ready to be just another of you're mistakes Don't wanna let the pieces fall out of place"
☆☆☆
-Rendben. - álltam fel grimaszolva a kanapéról.
Úgy döntöttem, hogy mára elég volt a társaságból. Nem akartam senkit sem megbántani hiszen a legtöbben mellettem voltak mindenben. Viszont nem mindegyikükkel volt stabil a kapcsolatom. Sőt. Natasha és Steve volt leginkább az a két ember akiben nem tudtam többé, hogy megbízhatok - e. Kellett volna, hiszen csak félreértés történt, de valamiért mégsem ment. A szobámba érve gyorsan átöltöztem. Felvettem egy fekete toppot és egy zöld rövidgatyát egy tornacipővel és az edzőterembe indultam. Ha tehettem minden nap órákat töltöttem el ott. Így tudtam csak elzárni a gondolataimat saját magam elől. Nem szerettem tétlenül üldögélni, mert akkor a múltam egyszerűen felemésztett. Mert emlékeztem mindenre. Minden egyes küldetésre, célpontra, az arcokra és az utolsó másodperceikre is. Ahogy küzdöttek az életükért. Én pedig meg sem hallgatva oltottam ki megannyi életet. Mert csak ez számított. Nem éreztem semmit csupán az hajtott előre, hogy tegyem meg amit kérnek. A tél katonája project eleinte sikeresnek számított. Ugyan nem sokunkat tartottak meg hiszen lettek túl agresszív egyedek is akiket lekapcsoltak. Volt akit még a Hydra sem tudott irányítani. Emlékszem. hogy az elején még én is küzdöttem ellene. Hittem abban, hogy a S.H.I.E.L.D. majd megtalál, hogy eljönnek értem. Persze ez hamar el is tűnt. Körülbelül az ötödik agymosásom után már szinte teljesen eltűntem mint Dove Carson. Szinte megszűntem létezni, egészen addig el nem jött az a bizonyos a nap.
☆☆☆
Nagyot sóhajtva kapcsoltam le a futópadot. Megint sikerült egy kiadósat eddzenem. Az órámra pillantva tudomásul vettem, hogy még délután három óra sem volt.
-Na végre, hogy megvagy! - hallottam meg a hátam mögött Wanda hangját.
Kíváncsian fordultam hátra.
-Minden oké? - kérdeztem.
-Persze. - mosolygott.
-Akció van? - kérdeztem.
-Nem. Csak gondoltam ha van kedved elmehetnénk meginni egy kávét vagy valami ilyesmi. - vonta meg a vállát.
Igazából semmi kedvem nem volt kimozdulni, de a Maximoff lány volt az aki a legközelebb állt hozzám a csapatból, és nem akartam megbántani.
-Persze, miért ne. Csak előbb lezuhanyzok. - kaptam fel a cuccaim.
-Addig lent leszek. - mondta, majd intett és távozott.
