Dove a Bosszúállókat segítve tengette mindennapjait, miután Nina lelépett. A dolgok kezdtek rendeződni és mindenki szép lassan megbékélt. Carson már hozzászokott ahhoz, hogy bekerült egy számára idegen környezetbe, és a múltját is szép lassan elfoga...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
"People help the people And if you're homesick Give me your hand and I'll hold it"
☆☆☆
-Mit gondolsz? - lépett be mellém Max.
-Mindjárt kiderül. - vontam meg a vállam, majd a rács ajtót kinyitva léptem be az éppen magához térő Ninához.
-Mi a picsa? - nyekergett.
Miután kinyitotta a szemeit kissé meglepődve nézett rám, majd ahogy meglátta, hogy hol is van kissé nehezen felült az ágyon.
-Elmondanád, hogy mégis mi ütött beléd? - álltam meg előtte keresztbe tett karokkal.
-Ja, azt én is tudni szeretném. Hogy jutottunk el onnan, hogy éppen elmeséled Max - nak az első ölésed, amiről mellesleg én nem tudtam, ebbe a koszos és poros cellába? Valaki beavatna? - tárta szét a karjait értetlenül.
-Várj... Tehát te nem emlékszel semmire? - lepődtem meg.
-Dove, a picsába már ne beszélj nekem itt félmondatokban. Mi az, hogy semmire nem emlékszem? Valaki beavatna? - kérdezte ingerülten.
-Mondtál egy - két érdekes dolgot. - köszörültem meg a torkomat.
-Én? - mutatott magára értetlenül.
-Nem baszki anyám. Ha azt mondom, hogy te akkor szerinted? - sóhajtottam a homlokom masszírozva.
-Egy kicsit kifordultál magadból. - szólalt meg a hátam mögül Max.
-Baszki. - húzta el a száját Nina.
Tudtam, hogy leesett neki, hogy mi is történt. De vártam, hogy elmondja saját magától. Hirtelen a száját rágva a cipője orrát kezdte el bámulni. Összerakta a képet.
-Nagyobb a szar, mint azt hittem. - mondta halkan.
-Beavatnál? - kérdeztem.
-Ja, de menj ki mielőtt az a valami megint átveszi az irányítást. - nézett fel rám.
Mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, hogy márpedig nem megyek sehova, kissé oldalra billentette a fejét és egy pillanatra a szemei sárgán kezdtek el fényleni.
-Oké, oké megyek. - tettem fel a kezeimet védekezésképpen.
Nem akartam felidegesíteni. Próbáltam én is magamban megérteni, hogy mi is történik de egyszerűen nem sikerült akkor még. Valami még mindig hiányzott.
-Szóval? - kérdeztem miután kívülről bezártam a rácsot.
-Szóval az van, hogy minél előbb vissza kell szereznem az erőmet. Úgy van maximum 5 napunk. Talán kevesebb. - mondta.
-Oké és azt mégis, hogyan tervezed? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
Max mellettem összeráncolt homlokkal koncentrált. Tudtam, hogy milyen neki. Én is voltam tapasztalatlan újonc.
