Lola May levelei

57.

LolaMay: Anya azt mondta, még gyerek vagyok.
LolaMay: Azért nem látom be, miért nem helyes Matty-vel lennem.
LolaMay: És Matt szándékai nem lehetnek komolyak, mert nyilván csak szórakozásra vágyik, ha 35 éves létére még nem alapított családot.
LolaMay: Poppy, totál üresnek érzem magam.
LolaMay: Már sírni sincs erőm.
LolaMay: Szabadnapot kértem ma, de sajnos be kell mennem.
LolaMay: Fogalmam sincs, hogy fogok tudni jópofizni, amikor az agyamban újra és újra Lindsay és anya mondatai ismétlődnek.
LolaMay: Matty szerint minden jóra fordul majd, valahogy megbékélnek a helyzettel, ha látják, hogy boldogok vagyunk.
LolaMay: De hogyan lehetnénk azok, amikor a saját családom elítél?
LolaMay: Mi lesz, ha sosem állnak majd szóba velem?
LolaMay: Miért olyan fontos az életkor, ha mindketten komolyan gondoljuk ezt az egészet?

***
Isabella: Szia, Lola!
Isabella: Mikor lesz új fejezet?
Isabella: Már nagyon hiányzik a történet.
LolaMay: Szia, sajnos nem mostanában.
LolaMay: Fogalmam sincs, pontosan mikor.
Isabella: Valami baj van?
LolaMay: Minden oké, nincs gond.
LolaMay: Csak sok a munka.
Isabella: Már megijedtem.
Isabella: Jó lenne valamikor összefutni, ha épp nincs munka.
LolaMay: Én is nagyon örülnék neki.
Isabella: Szuper, majd megbeszéljük.
Isabella: Addig is kitartást!
LolaMay: Köszönöm szépen!

***

Poppy: Kincsem, olyan szomorú volt a hangod a telefonba, hogy muszáj volt még rád írnom.
Poppy: Ha ott lennék veled, most addig iszogatnánk, amíg jól nem érezzük magunkat.
LolaMay: Annyira hiányzol, Poppy!
Poppy: Te is nekem.
Poppy: Olyan, mintha a szívem egy részét otthon hagytam volna.
Poppy: Fúj, ez de nyálas volt, bocsi.
Poppy: De attól még igaz.
LolaMay: Bulit csapunk majd, amikor hazajössz.
Poppy: Dupla randi Matt-tel és Bennel.
Poppy: Éjfélig táncolunk majd, és csak azért hagyjuk majd abba, mert fájni fog a lábunk.
LolaMay: Jól hangzik.
Poppy: Megoldódik a helyzet, Lola!
Poppy: Ne ostorozd magad.
LolaMay: Tudod, hogy milyen hülye természetem van, bármit képes vagyok túlgondolni.
Poppy: Tudom, tudom.
Poppy: Még szerencse, hogy Matty már úton van hozzád.
LolaMay: Talán már meg is érkezett.
LolaMay: Igen, az ő autója parkolt le.
Poppy: Menj, kis szerelmes hősöm.
Poppy: Holnap beszélünk.
LolaMay: Köszönök mindent, Poppy! Annyira szeretlek!