Lola May levelei

43.

Isabella: Szia, Lola May!
Isabella: Köszönöm, hogy átküldted a fejezeteket.
Isabella: Most fejeztem be, és azóta folyamatosan vigyorgok.
LolaMay: Szia! Már vártam a reakciódat.
LolaMay: Mit szólsz hozzá?
Isabella: IMÁDTAM!!!
Isabella: Mindig is Jacksonnak szurkoltam, szóval ezek a fejezetek tökéletesek voltak kis rajongó szívemnek.
Isabella: Annyira szeretem őket!
LolaMay: Úgy örülök, hogy tetszett.
Isabella: Te vagy a legjobb, Lola!
Isabella: Ha nem bánod, elküldöm a barátnőimnek is, mert már annyit beszéltem nekik róla, hogy ők is olvasni akarják.
LolaMay: Jaj, de aranyos vagy, köszönöm szépen!
LolaMay: Én is úgy vigyorgok, mint te!
Isabella: Ez a történet zseniális.
Isabella: És én köszönöm, hogy megosztod a világgal.
LolaMay: Elérzékenyülök, ha folytatod.
Isabella: Azt hiszem, le fogom rajzolni a szereplőket, annyira megihlettél.
Isabella: Főleg az a rész, amikor Ayla és Jackson a folyóparton beszélgetett.
Isabella: Szinte éreztem a víz sodrását, annyira tökéletesen leírtad a jelenetet.
Isabella: Látom őket magam előtt.
LolaMay: Oké, most már sírok.
LolaMay: Nagyon szépen köszönöm, Isabella. Hihetetlenül boldoggá tesz, és erőt ad arra, hogy még nagyobb gőzerővel folytassam az írást.
Isabella: Alig várom a következő fejezeteket.
Isabella: És azt, hogy hétvégén újra találkozzunk.
LolaMay: Akárcsak én.

***

Poppy: Mi?
Poppy: A?
Poppy: Fene, Lola May????
Poppy: Ayla és Jackson?????
Poppy: JACKSON??
Poppy: Pár fejezettel ezelőtt még majdnem meghalt miatta, most meg...
LolaMay: Szia, Poppy!
LolaMay: Úgy látom, kiakadtál.
Poppy: Konkrétan majdnem leestem az ágyról, amikor Jackson megcsókolta őt.
LolaMay: Nem tetszik a fordulat?
Poppy: Épp ellenkezőleg, imádom.
Poppy: Imádom, hogy kiakasztott.
Poppy: Imádom, hogy Jackson végre mindent megtett a csapatért.
Poppy: Imádom az idióta kis beszólásait.
Poppy: És azt, hogy valójában hatalmas szíve van.
LolaMay: Ayla mindig is tudta, hogy Jackson nélkül nem menne...
Poppy: Igen, és annyira édesek voltak, ahogy egymással viselkedtek.
Poppy: Ahogy megmutatta neki a könyvet, és Jackson hangosan olvasott belőle.
Poppy: Érzek egy kis Matt-et Jacksonban...
LolaMay: Jól érzed, Poppy.
LolaMay: Próbáltam úgy megírni, hogy átadja a lényeget.
Poppy: Ó, a lényeg.
Poppy: El is felejtem itt a nagy rajongásomban.
Poppy: Mi a szitu nálatok?
Poppy: Huncutkodtál?
LolaMay: Munkába kellett mennie, úgyhogy korán elindult haza.
Poppy: Attól még belefért volna, nem?
LolaMay: Nem mindenki olyan gyors, mint te meg Ben.
LolaMay: Nálatok mi újság?
Poppy: Mi továbbra is nyálasan és szexisen tökéletesek vagyunk.
Poppy képet küldött
Poppy: Nézd csak meg, ez fogadott tegnap reggel a konyhában.
LolaMay: Ne, ne, ne, Poppy.
LolaMay: Az a törölköző szinte semmit sem takar.
Poppy: Sok mindent takar, nekem elhiheted.
Poppy: Már megbizonyosodtam róla egy párszor.
LolaMay: Kezd komoly lenni ez az egész köztetek, ugye?
Poppy: Hihetetlen, de igen.
Poppy: Te is tudod, hogy én nem azért jöttem, hogy pasizzak meg ilyenek.
Poppy: Persze gondoltam rá, hogy lesznek alkalmak ismerkedni.
Poppy: És Bennek nem lehet ellenállni.
Poppy: Egyszerűen olyan, mintha mindig is ismert volna engem.
Poppy: És én is őt.
Poppy: Gondolom megfordult már a fejedben, mi lesz, ha hazarepülök.
LolaMay: Ez lett volna a következő kérdésem.
Poppy: Nos, nem akarom elkiabálni, de Ben felvette a kapcsolatot az Államokban élő unokatestvérével, és ha minden igaz, tud szerezni neki egy állást.
Poppy: Ben amúgy is előbb vagy utóbb ki akart költözni, és úgy gondolja, azzal, hogy megismert engem, végre itt a nagy alkalom.
LolaMay: Ez nagyszerű!!!!
LolaMay: Szuper hír, Poppy!
Poppy: Most már csak az állásra kell zöld utat kapnia, és jöhet a kaland.
LolaMay: Hitted volna, hogy ez az év más lesz?
Poppy: Őszintén? Nem! Határozottan nem.
Poppy: Nem hittem, hogy sikerül elvégeznem a sulit, abban sem, hogy megismerek valakit, aki ilyen rövid idő alatt elcsavarja a fejemet.
Poppy: És azt végképp nem hittem, csak titokban reméltem, hogy megszabadulsz végre ex-Matt-től.
LolaMay: Annyira sajnálom, hogy olyan sok mindent odaadtam neki magamból.
LolaMay: És ő nem becsülte meg, hanem hátbaszúrt.
LolaMay: De nem lehetek elég hálás neki, mert sosem ismertem volna meg Matty-t, ha ő nincs.
Poppy: Még mindig tündérmesébe illő, hogyan is találtatok egymásra.
LolaMay: Bocsi, csengetnek, azt hiszem, ő lesz az!
LolaMay: Majd beszélünk.

***

MattKing: Szia! A bátyáim kitalálták, hogy szuper dolog egy délutáni gyűlés, úgyhogy ma nem tudok menni.
LolaMay: Semmi gond, majd máskor.
MattKing: Pedig sütit is vettem neked reggel, hogy vacsira meg tudd enni.
LolaMay: Gonosz gyűlés!
MattKing: Fogalmam sincs, mi értelme.
MattKing: Úgyse mondanak semmi fontosat.

***

Poppy: Elég időt hagytam.
Poppy: Matty fiú ügyes volt?
LolaMay: Nem tudott eljönni, mert gyűlésük van.
Poppy: Akkor ki csengetett?
LolaMay: A postás.
LolaMay: Kellett nekünk említeni az exet.
Poppy: Mi van?????
Poppy: Ő írt neked?
Poppy: A gyökér Matt?
LolaMay: Aha, de csak az első két sort olvastam el, aztán összegyűrtem az egészet és kidobtam a kukába.
Poppy: Mit akar a rohadék?
LolaMay: Azt írta, tudja, hogy hibázott, és még most sem tudott elfelejteni engem, hozzuk helyre.
Poppy: Idióta.
LolaMay: Hogy képzeli, hogy felkeres? Mégis mit hitt, hogy visszamegyek hozzá, azok után, hogy megcsalt?
LolaMay: Tulajdonképpen fogalmam sincs, miért voltunk együtt két évig.
LolaMay: Hogyan is szerethettem egy ilyen embert?
Poppy: Ha újra ír, menj be a zsarukhoz, mert nem fog leállni. Örökké bombázni fog a levelekkel.
LolaMay: Természetesen meg fogom tenni a szükséges lépéseket.
Poppy: Helyes, helyes!
LolaMay: Már nem akarom, hogy az életem része legyen.
LolaMay: Csak Matty számít.