Lola May levelei

29.

LolaMay: Csütörtök! Végre csütörtök.
LolaMay: Úgy számolom a napokat, mint kislány koromban, amikor a Télapót vártam.
MattKing: Szia! Ó, a Télapó, micsoda emlékek. :D
MattKing: Sosem hittem benne, a bátyáimnak hála.
MattKing: Kezdettől fogva megölték a varázst, mert ők már nagyok voltak és tudták a titkot.
LolaMay: Kegyetlenek a testvéreid.
MattKing: Ha tudnád mennyire...
LolaMay: Mi a nővéremmel mindig együtt vártuk a Télapót, betakarózva figyeltük a kandallót, amíg el nem aludtunk a padlón. Azután is, hogy ő már tudta, nem is létezik. Évekkel később vallotta be. Nem akarta tőlem elvenni ezt a csodát.
MattKing: Ez aranyos.
LolaMay: Aztán kilencéves koromban az egyik osztálytársam a képembe vágta, hogy csak mese az egész.
LolaMay: Valahogy gyanús is volt, hogyan tudja egy nap alatt körberepülni a földet...
MattKing: Én úgy képzeltem, hogy olyan gyorsan tud repülni, mint az űrhajók.
MattKing: De legalább te kilenc éves voltál.
MattKing: Én hat, tisztán emlékszem: "Matty, nincs télapó, anyánk rakja az ajándékot a fa alá, senki nem mászik bele a kéménybe, a rénszarvasok nem repülnek, húsvéti nyuszi sincs. És a gyerekeket sem a gólya hozza."
LolaMay: Ez fájt, tényleg gonoszak.
MattKing: Illúzió rombolók.
MattKing: Az utolsót akkor még nem értettem.
LolaMay: Haha!
MattKing: Azt viszont elhitették velem, hogy emberevő szörnyek laknak az ágyam alatt.
LolaMay: Te jó ég!
MattKing: Jókat röhögtek rajtam, amikor nem mertem elaludni egyedül.
LolaMay: Ezek után kész csoda, hogy együtt viszitek a céget.
MattKing: Hát igen. Már megváltoztak. Többé-kevésbé.
LolaMay: Szóval Matty-nek becéznek?
MattKing: Régebben, most már csak anya hív így.
LolaMay: Nekem nagyon tetszik, Matty.
MattKing: Nekem is tetszik a te beceneved, Lola May. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért nem Charlie-nak becéztétek a Charlotte-ot, de most már tudom, hogy ennél jobban nem lehetett volna eltalálni. Még akkor sem, hogy ott van nekünk egy bizonyos Charlie Gordon barátunk.
LolaMay: Igen, amikor először olvastam a könyvet, örültem, amiért hasonló a nevünk Charlie-val. De én ennek ellenére Lola May-ként tekintek magamra.
LolaMay: Édesapám ragasztotta rám a Lola nevet.
LolaMay: De a nagymamám a mai napig Charlie-nak hív.
LolaMay: Mindig is szeretett lázadni.
MattKing: Jó fej lehet.
LolaMay: Az is!
LolaMay: Milyen napod volt?
MattKing: Most már jó, mert beszéltem veled.
MattKing: :)
LolaMay: Az érzés kölcsönös.
LolaMay: Ne haragudj, hív a nővérem, mindig a legrosszabbkor. :D
LolaMay: Holnap beszélünk.
LolaMay: A legszebb álmokat kívánom neked.
LolaMay: Matty.
MattKing: Én annál is szebbeket, Lola May!

***

MattKing: Boldog péntek estét!
LolaMay: Ebben a pillanatban akartam írni neked.
MattKing: Tökéletes időzítés.
MattKing: Lola May, kérhetek egy szívességet?
LolaMay: Tessék?
MattKing: Szeretném hallani a hangodat, nem bírok holnapig várni.
MattKing: Ráérsz most?
LolaMay: Ráérek.
MattKing: Nagyszerű, már hívlak is.

***
MattKing: Köszönöm!
LolaMay: Én köszönöm, Matty!
LolaMay: Holnap. :)
MattKing: Holnap. :)

***

Poppy képet küldött
Poppy: Nézd, mit sütött nekem Ben.
Poppy: Igen, profi a srác, és igen, mindegyik kicsit más ízű volt.
Poppy: Huszonkét darab csillagokkal díszített muffin.
Poppy: Eredetileg annyit akart, amennyi az amerikai zászlón van, de kifogyott az alapanyagokból.
Poppy: Nem semmi, annyira klassz vele lógni.
Poppy: Minden szempontból.
Poppy: Ne haragudj, hogy nem írtam korábban.
Poppy: Elszaladt ez a pár nap.
Poppy: Sok sikert holnapra.
Poppy: Biztos vagyok benne, hogy Matt nem tud majd ellenállni neked.