Lola May levelei

41.

Lindsay: Elindultunk!
LolaMay: Várlak titeket.
LolaMay: Vezess óvatosan!

***
LolaMay: Szia! Lindsay csak holnap reggel megy haza. Túlságosan kifáradtak az utazáshoz.
LolaMay: Ne haragudj, Matty.
MattKing: Semmi gond.
MattKing: Örülök, hogy együtt ünnepeltetek. Azt hiszem, mindkettőtöknek szüksége volt már egy ilyen napra.
LolaMay: Nagyon! Nem ismertem rá, komolyan. Sütött nekem sütit, kaptam tőle egy bekeretezett képet Calebről és rólam.
LolaMay: Annyira más, amikor nincs vele a férje.
LolaMay: Megmutattam nekik a kis házat.
LolaMay: Caleb örömében ugrált a kanapén, nagyon tetszett neki.
LolaMay: Lindsay szerint profi munkát végeztünk.
LolaMay: Mondtam, hogy tiéd az érdem.
MattKing: Közös :)
LolaMay: Meséltem neki kettőnkről.
LolaMay: Ott ültünk az ágyon, a szobámban. Caleb úgy aludt közöttünk, mint a bunda.
LolaMay: Beszélgettünk, mint kislány korunkban, visszafojtva nevettünk, hogy Caleb fel ne ébredjen.
LolaMay: Elmondtam neki, milyen volt az első találkozásunk.
LolaMay: És a többi is.
LolaMay: Meg akar ismerni.
LolaMay: Matty, örülnék neki, ha reggel el tudnál jönni, mielőtt útnak indulnak.
MattKing: Szívesen megismerném őket.
MattKing: Annyira örülök, hogy ilyen jól éreztétek magatokat.
LolaMay: Van valami, amit tudnod kell. Elég szigorú nézeteik vannak a korkülönbséggel kapcsolatban. Anya és apa között egy év van, Lindsay és Jim között három.
LolaMay: Ne haragudj, de azt mondtam Lindsay-nek, hogy 28 vagy. És ő azt mondta, hogy ez még pont belefér.
MattKing: Valahogy érthető, hogy ezt mondtad.
MattKing: És Lindsay reakciója is.
LolaMay: Ne haragudj rám emiatt, kérlek.
MattKing: Ugyan, nem haragszom.
LolaMay: Így legalább megismerhet téged, anélkül, hogy előítéletei lennének a korunk miatt.
MattKing: Semmi gond, Lola May!
MattKing: De előbb utóbb meg fogja tudni.
MattKing: És mindketten tudjuk, hogy nem lehet mindenkit meggyőzni arról, mi a helyes és mi nem.
LolaMay: Bármi történik is, kettőnket választom, Matty.
LolaMay: Komolyan gondolom ezt az egészet.
MattKing: Akárcsak én.
LolaMay: Hiszek a sorsban és a véletlenekben. Mindkettő hozzád vezetett.
MattKing: És én nem lehetek elég hálás azért, hogy Matt King-nek hívták az exedet.
LolaMay: Haha, kész mázli.
MattKing: Örök hála az égieknek.
LolaMay: Jaj, hosszú lesz ez az éjszaka.
LolaMay: Bárcsak reggel lenne már.
MattKing: Tudsz most beszélni?
LolaMay: Igen, a nappaliban vagyok, Lindsay és Caleb a szobámban alszanak.
MattKing: Felhívhatlak?
LolaMay: Ez a világ leghülyébb kérdése, Matty.