Lola May levelei

70.

LolaMay: Matty, annyira sajnálom, hogy el kellett menned.
LolaMay: Bocsáss meg nekem, kérlek, hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam.
MattKing: Ugyan már, ne kérj bocsánatot, mert nincs semmi baj.
LolaMay: Nincs semmi baj?
LolaMay: Jaj, Matty!
LolaMay: Én sosem láttam még ilyennek az anyámat.
LolaMay: Teljesen kifordult önmagából, őrültségeket beszélt.
MattKing: Csak megijedt.
LolaMay: Nem, ez nem mentség, mert nincs joga ilyeneket mondani.
LolaMay: Ők nem is ismernek téged.
LolaMay: Elképzelni sem tudják, mennyire szeretlek.
MattKing: Én megértem a reakciót, és számítottam is rá.
LolaMay: Ez igazságtalan veled szemben.
LolaMay: Annyira fáj nekem, de annyira!
MattKing: Ne emészd magad miatta.
MattKing: A legfontosabb most az, hogy a nővérednek nem esett komoly baja.
LolaMay: De anyának akkor sem a kórház folyosóján kellett volna jelenetet csinálnia.
MattKing: Figyelj, megbékél majd, csak idő kell neki.
LolaMay: Úgy gondolod?
MattKing: Az anyukád nagyon megijedt, és kellett valaki, akin levezeti ezt a felgyülemlett stresszt.
LolaMay: A szívem szakadt meg, Matty.
MattKing: Csak időre van szüksége, hogy feldolgozza.
MattKing: Jobb valamivel a helyzet?
LolaMay: Anyám levegőnek néz, de legalább már nem ordít.
LolaMay: Miért olyan nagy bűn az, hogy idősebb vagy tőlem?
MattKing: Adjunk neki egy kis időt.
MattKing: Próbálj megnyugodni, Lola May.
LolaMay: Rendben.
MattKing: Megérkeztem.
MattKing: Lefoglalom a szobánkat.
LolaMay: Ha mindenki elalszik, én is hívok egy taxit, és elmegyek a hotelbe, ahogy megbeszéltük.
MattKing: Alig várom.
MattKing: Vigyázz magadra, oké?
LolaMay: Oké.

***

LolaMay: Matty, itt vagyok. Lejönnél? Nem akarnak beengedni.
MattKing: Már indulok is.

***

LolaMay: Hazahoztuk a nővéremet, Poppy. Szerencsére jól van, a hangulata is rendben van a körülményekhez képest.
LolaMay: Én mégis itt sírok a mosdóban, mert összevesztem a szüleimmel, sokadszorra.
Poppy: Szia, Lola, mi történt?
LolaMay: Anya őrjöngött, Poppy.
LolaMay: Összevesztünk.
LolaMay: Jelenetet csinált a kórház folyosóján tegnap is és ma is, amikor Lindsayért mentünk.
LolaMay: Ahelyett, hogy örült volna, őrjöngött.
Poppy: Matt miatt?
LolaMay: Igen, és apa természetesen neki adott igazat.
LolaMay: Azt vágta a fejemhez, hogy ez csak valami múló rajongás.
LolaMay: Hogy azt képzelem, minden olyan, mint a könyveimben.
Lola May: És ébredjek fel végre ebből a tündérálomból, mert az élet kicsit sem olyan, mint egy romantikus regény.
Poppy: Annyira sajnálom.
LolaMay: A legrosszabb az egészben az, ahogy Matty-vel beszélt.
LolaMay: Sírva hallgattam végig, ahogy a sérelmek bezengték az egész folyosót.
LolaMay: És ő csendben tűrte az egészet.
Poppy: Matt nem érdemli ezt.
Poppy: Anyukád nyilván stresszes volt a baleset miatt, és próbálta levezetni a feszültséget.
LolaMay: Igen, de mindennek van határa.
LolaMay: Hogy mondhatja az én Mattymre, hogy beteges, amiért összeállt velem.
LolaMay: Hogy úgyis csak addig lesz velem, amíg még elég érdekesnek tűnök a számára.
LolaMay: Meg még ennél is durvább sértéseket, inkább le se írom, mert nagyon fáj.
LolaMay: Anyáék ott aludtak Lindsay házában, de én Mattyhez mentem a hotelbe.
LolaMay: Természetesen ez sem tetszett nekik. Szinte már úgy viselkedett velem a saját anyám, mintha valami cafka lennék, amiért a barátommal szeretnék lenni, nem velük.
Poppy: Én már nem is tudom, mit mondjak.
Poppy: Hogy tehetik ezt veled?
Poppy: Hiszen Lindsay jól van, és a babák is, örülniük kellene.
LolaMay: Ehelyett még az is fáj nekik, ha megszólalok.
LolaMay: Nem tudom, meddig bírom.
LolaMay: Csak a nővérem és Caleb miatt nem húztam még el innen.
LolaMay: Francba, kopogtatnak, túl sokáig időztem a mosdóban.
LolaMay: Mennem kell.
Poppy: Kitartást, édesem!

----------------------------

Új fejezet, ideje volt már. ☺️❤️
2024.05.31.