Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Szembesülés

Hevesen dobogó szívem szinte átszakította mellkasom ahogy a részben idegen mégis ismerős épület előtt álltam. Másodpercek választottak el attól ,hogy újra szemtől szemben állhassak azzal az emberrel akinek a társaságára és érintésére, már hónapok óta éhezem.

Remegő kezeim a csengőhöz emeltem majd mélylevegőt véve megnyomtam a gombot és csak vártam. Értetlenül konstanáltam, hogy semmi nem történik így újabb próbát tettem végül sikertelenül.

Nem gondoltam, hogy karácsonykor dolgozna azt pedig biztosan tudtam, hogy a családjához se ment hiszen maga írta nekem, hogy itt tölti az ünnepeket.

Bambulásomból egy finom kéz ránt vissza a valóságba mely vállamon kopogtat mire ijedten az illető felé kapom tekintetem.

Mögöttem egy hozzám hasonlóan meglepődött idős asszony állt kit valószínűleg heves reakcióm illetett meg annyira, hogy ijedtében mellkasához kapjon.

- Aigoo kisasszony ne tessék itt ijedezni nekem mert a végén még megöl engem nem vagyok én már olyan fiatal.- sóhajtott mire bűnbánóan hajoltam meg előtte.

- Igazán sajnálom.

- Semmi baj aranyom emelje csak fel a fejét.- mondta barátságosan én pedig tettem amit mondott.

Szemben állva vele jobban szemügyre tudtam venni az idős hölgyet aki mintha csak egy drámából lépett volna ki elém hordozta magában az elcsépeltebbnél elcsépeltebb sztereotípiákat a daegui emberekről. Hangjában erős tájszólás hallatszott vissza, haja rövid volt dauerolt, ruházata egyszerű. Derekán egy kötényt pihent kezein pedig még ott voltak a gumikesztyűk mely arról árulkodott hogy mosogatás közben szúrt ki engem és félre dobva az edényeket rohant hozzám. Bizonyára nem szokta meg az ismeretlen látogatókat erre felé.

- Segíthetek valamiben drágám?- kérdezi elmosolyodva mire egy aprót bólintva a házra mutatok.

- Kim Woobint keresem úgy tudom itt lakik. Ismeri esetleg?- kérdezem mire a néni felcsillant szemekkel üti össze kezeit.

- A kis Woobint keresi? Maga lenne a barátnője kedvesem?

- Igen, én lennék tudja merre találom?

- Én vagyok ennek a háznak a tulajdonosa tőlem veszi bérbe a fiatal úr.

- Szóval jó címen vagyok.- gondolkozom el mire bólint.

- Ha jól rémlik amikor segített a minap említette, hogy egy céges karácsonyi eseményre indul ma. Bizonyára ,,évvégi buli,, ahogy maguk fiatalok mondanák. Menjen a központban lévő fogadóba ki van világítva nem fogja összetéveszteni.- mondja mire értetlenül de megköszönöm a kedvességét és integetve megvárom míg visszatér a szomszédos házba.

Elmémben millió kérdés cikázott hiszen Woobin egyszer sem említette, hogy bármi terve lenne mára főleg nem egy céges rendezvény. Bizonyára elfelejtette megemlíteni egy ideje sokszor hivatkozott fáradtságra mikor hívni próbáltam. Majd amit anya készített neki feldobja, hiszen a kedvence.

Előkapva telefonom zsebemből azonnal beírtam a néni álltal elmondtakat de mielőtt bármit kiadhatott volna a képernyő elsötétedett. Sóhajtva tettem vissza kabátom zsebébe és indultam a főút felé mely a központba vezetett.
Szerencsére a nagymamámnál töltött napoknak hála valamennyire már képben voltam az itteni utakkal így megtaláltam a központ felé vezető utat.

Lábaim fájtak a sok gyaloglástól, cipőm sarkam törte, bőröndöm kerekei pedig egyre nehezebben viselték a vidéki utak megpróbáltatásait mégis arcomon egy levakarhatatlan mosollyal igyekeztem úticélom felé.

Szemeim előtt szinte láttam ahogy barátom majd kiszúr arca felderül, és felém igyekezve karjai közé zár. Nevetve megemlíti mennyire megleptem felbukkanásommal de elveszi kezemből bőröndöm és azonnal megcsókol majd kézenfogva bevezet és izgatottan mutat majd be kollégáinak mint barátnőjét.

Szinte repültem a boldogságtól az elképzelés gondolatára is. Egy idő után félre álltam és kézbe vettem a már becsomagolt ajándékot és az anyám álltal készített kedvencét melyet izgalmamban azonnal átakartam adni neki.

Tovább haladva lassan észrevehetővé kezdett válni a néni álltal leírt neonszálas feliratokkal tarkított kis vendéglő hol feltételeztem barátom lehet. Átsétálva parkolójába az üvegfalakon keresztül szinte azonnal kiszúrtam Woobint, ki egy pohár borral kezében nevetett egy kisebb társasággal. A korábban tőlem kapott pulcsinak látványa melyet magam kötöttem neki megmosolyogtatott.

Szemeim továbbra is rajta tartva lépkedtem felé azonban mikor mellé egy fiatal lány lépett megtorpantam.

Woobin szinte azonnal felé fordult arcán a mosollyal mely nekem járt volna majd átkarolva a lány vállait egy gyors csókot lehelt ajkaira.

Arcomról lefagyott mosolyom. A látvány szinte tekintetembe égett mely egyszerre töltött el keserűséggel, fájdalommal és haraggal még se mozdultam.

Nem tudtam.

Bizonyára csapzott külsőmmel csak saját magam járatnám le ha most betoppannék. Belül oda akartam menni, képen vágni és kérdőre vonni de nem ment.

Az egyetlen ember kinek töretlen bizalmam adtam fogta azt, és a porba tiporta az önbecsülésemmel együtt.

A csomagot szorongatva végül bőröndömre fogtam és a bejárat előtti lépcsőhöz húztam. Helyet foglalva a hideg kövön arcom elé emeltem a hidegtől már vörösödő kezeim és rá lehelve próbáltam azt valamennyire felmelegíteni míg a bentről kiszűrődő nevetés csak tovább forgatta a hátamba vágott kést.

Fogalmam se volt mit kezdek hiszen a nagyi csak napokkal később várt engem és még ha hamarabb is megyek ilyen későn már nem akartam beállítani. Talán egy éjszakára még maradt pénzem egy itteni motelben.- gondoltam miközben könnyeim utat törve maguknak futottak végig egyesével arcomon tovább marva bőröm a hideg széllel keveredve.

Hirtelen kiszúrva az előttem szállingózó hópelyheket, összeszorult a szívem. Hát itt lenne az első hó...- gondoltam magamban mikor látóterembe két fekete bakancs lépett.

- Hé, útban vagy.

By:KimChae_Young