Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Csillagos éj

- Kérdezhetek valamit?- töri meg a csendet hirtelen mire meglepve de bólintva jelzem, hogy rendben. 

- Már akkor felakartam hozni mikor meghallottam a kiszűrődő zongora játékod... Ki vagy te?

- Ezt nem értem.- nevetem el magam miközben ő folytatja mondandóját. 

- Régóta zongorázol?

- Ami azt illeti igen. Már kislány korom óta játszom rajta, anyukámnak volt egy a nappalinkban így szinte hamarabb tanultam játszani mint beszélni. 

- Akkor művészként dolgozol? A nagyvárosban biztos temérdek lehetőség van. 

- Nem, még tanulok.- mondtam mire felkapja fejét. 

- Hány éves vagy te?

- 22, idén kezdtem az egyetemet.- mondtam mire elkerekedtek szemei.- Miért te mennyi idős vagy?

- Idősebb. 

- Most miért titokzatoskodsz?

- Ennyi belefér.- ránt vállat míg én elmosolyodva ingatom fejem.- Mit tanulsz?

- A Seoul-i Zeneművészeti Egyetemen, zongora és nem rég a szerző szakot is felvettem. 

- És hogyan tovább?

- Fogalmam sincs, nem szeretnék elszakadni a zenétől de egyenlőre még nem tudom milyen területen tudnék tovább menni. Van még időm eldönteni. 

- Igaz, sosincs késő változtatni. 

- Most én kérdezek.- mondtam felé fordulva mire ő bólint. 

- Miért segítettél nekem?

- Ez jó kérdés.- gondolkozik el továbbra is az eget kémlelve.- Nem vagyok az a kaliberű ember aki mások dolgába ártja magát de valahogy téged nem tudtalak magadra hagyni mikor magadban sírtál a hidegben.

- Mindegy bármi legyen is az oka, köszönöm. Ez a karácsony hála neked nem fulladt teljes katasztrófába.- nevettem szomorkásan mire magához húzott. Tettére elhallgattam és habár meglepett nem löktem el magamtól.

- Ha már a hóban fekszünk gyere közelebb hülyeségnek tűnik de nyugodtabb vagyok így.- mondatára aprót bólintok majd követve Suga tekintetét én is a csillagokat kezdem tanulmányozni. 

- Hihetetlen itt mennyivel tisztább az ég mint a városban. Néha sajnálom, hogy nem itt nőttem fel. 

- Jártál itt korábban is?- kérdezi mire elmosolyodom. 

- A nagymamám itt született és anyukám is itt nevelkedett. Egyedül én születtem már Seoulban mikor a családom odaköltözött. Te régóta élsz itt?

- Úgy is mondhatjuk. A családom generációk óta itt él, sokszorosan kötődünk ehhez a kis helyhez nem tudom tudnék-e bárhol máshol élni. 

- Már korábban is feltűnt de neked egyáltalán nincs itteni dialektusod.

- A városi barátaimtól rám is átragadt a Seoul-i beszéd. De ha akarnék tudnék daegui dialektussal is beszélni.

- Értem.

- És meddig maradsz?- érdeklődik nem törődést tettetve mire halványan elmosolyodom makacs gyermeki stílusán. 

- A szünetet a nagyinál töltöm besegítek neki, aztán ha kezdődik az új félév hazamegyek Seoulba.

- Rendben. Késő van, ideje menni.- ült fel hirtelen mire kérdő tekintettel néztem utána de ő felém se pillantott. 

Megvárva amíg én is felkelek és leporolom magamról a havat lassan vissza indultunk hozzá, hogy felvehessem az ott hagyott cuccaim. Az út csendben telt és azt is csak szó nélkül figyelte mikor felpakoltam bőröndöm stúdiójából. 

Értetlenül álltam a hirtelen változás előtt fogalmam se volt mi válthatta ki belőle ezt. Talán valami rosszat mondtam? Vagy szimplán csak fáradt lenne?

Fogalmam sincs, mikor érhettünk a nagyim házához, de miután elkísért szó nélkül elköszönt és tovább is állt. 

Vegyes érzésekkel néztem távolodó alakját. Úgy éreztem ennyi nem elég, többet akartam tudni róla és arról ki is ő így elhatároztam hogy nem adom fel és másnap elmegyek hozzá kifejezni a hálám. 

***

A nagyim nagy örömmel fogadott annak ellenére is, hogy a megbeszéltnél jó pár nappal hamarabb állítottam be a kelleténél. Miután ellenkezést nem tűrve a nappaliba küldtem míg én megfőztem a vacsorát ezt követően együtt elfogyasztottuk azt, majd nyugovóra tértünk.  

- Szép álmokat bogárkám.- mosolyodott el a nagyi mire én viszonozva lekapcsoltam a lámpát majd mellé feküdtem. 

Míg mellettem az idős asszony hamar szuszogni kezdett az én szemeire nem jött álom. Az elmúlt 24 óra történései jártak a fejemben. Az út, a kellemetlen viszontlátás Woobinnal és a Sugával töltött szenteste. Annyi minden történt mintha nem is pusztán egy napba sűrűsödött volna mindez.

Ha valaki kívülről látna biztos azt gondolná, hogy a tény, hogy a barátom megcsalt szenteste nagyobb hatással van rám az én gondolataim valahogy mégis teljesen máshol jártak. 

Minden kérdés mely foglalkozhatott hozzá volt köthető. A rejtélyes idegenhez ki megmentette a karácsonyt. 

By;KimChae_Young