Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Epilógus

Eljött a szilveszter és ezzel együtt az itt töltött időm utolsó napja is. Nem sokat aludtam a megelőző éjszaka de már kezdek hozzá szokni a tényhez, hogy Yoongi állandóan birtokba veszi elmém, mintha az már a saját kis területe lenne.  Egyrészt bűntudatom van amiért akaratlanul is a dolgába ártottam magam másrészt viszont az a levél...

Mikor megláttam az egyetem logóját először nem tudtam hova tenni hiszen mit keresne ilyesmi a férfinél. De végig olvasva fájdalmasan tudatosult bennem a valóság. Talán a férfi csak azért ilyen kedves velem mert tudja, hogy ezzel a nappal véget ér az itt tartózkodásom. Kézenfekvő lehet számára, hogy tudja innentől nem kell ezzel foglalkoznia és igazából nem is várhatom el tőle, hogy máshogy tegyen mégis fáj és sért a feltételezés. 

Gondolatmenetemből telefonom értesítést jelző hangja rázott fel mire sóhajtva nyitottam meg Woobin egy újabb üzenetét.

Woobin: Látni akarlak, el kell mondanom valamit.

Ez az utolsó napom itt és habár nem vágytam a társaságára nem váltunk el szépen nem akarom, hogy a távozásom után is keressen vagy esetleg Seoulig jöjjön így belementem.

" Fél órán belül ott leszek.,,- válaszoltam majd félre dobva a készüléket egy gond terhelt sóhajt eresztettem. 

- Mi a gond bogaram szomorúnak tűnsz.- ül mellém nagyi én pedig reflex szerűen ölébe hajtom fejem. Ahogy kezei lágyan simogatják arcom vissza idézi mikor kislányként beteg voltam vagy rossz kedvem volt. Nagyi mindig így adott komfortot nekem és ez mindig is sokat jelentett. Jól esett vissza cseppenni a gyermeki énembe, és az azokkal járó a felnőtt léthez képest elhalványuló problémákhoz.

- Mesélj kicsim férfiügy?- kérdezi lágy hangon mire meglepetten tekintek fel rá.

- Honnan tudod?

- Biztos nehéz elhinni de én is voltam egyszer fiatal. Ezt az arckifejezést pedig mérföldekről kiszúrom. Mondd mi történt?

- Ez bonyolult. 

- Néha csak az ember az aki bonyolultá tesz egy egyszerű problémát. 

- 300 kilométer és egy eltitkolt tény nekem elég bonyolult nagyi.- nevetek szomorkásan mire megingatja fejét.- Nem tudom mit kéne tennem. 

- Holnap haza mész, így annyit mondhatok, hogy legyél őszinte. Kérdezz ha kérdésed van és hallgass ha választ vársz. Néha egy őszinte beszélgetés mindennek a megoldása.

- Mi van ha nem tetszik a válasz?- kérdezem halkan, mire magához húzva puszit nyom hajamba. 

- Akkor a nagyihoz bármikor jöhetsz és kisírhatod magad a vállán. 

- Köszönöm.- néztem rá hálásan majd felegyenesedtem.- Most el kell mennem valahova mindjárt vissza jövök. 

- Rendben, vigyázzál és öltözz fel rendesen.- kiált utánam de én meg se hallva magamra kapom kabátom és kilépek a hidegbe. Az utakon már szinte alig maradt az eddig oly tiszta kristályos hóból, és a salak ami felváltotta már koránt se volt olyan varázslatos.

Mikor a férfi kapujába értem megnyomtam a csengőt ő pedig szinte azonnal feltépve ajtaját elém sietett. 

- Gyere be.- nyitja ki az előttem álló kaput de én megrázom fejem. 

- Nem szeretnék be menni, jobb itt. Mondd mit szerettél volna.- vezetem tekintetem arcára de csak közelebbről veszem észre a sérüléseket melyek rajta pihennek.- Mi történt veled?- kérdezem mire felhúzza pólóját rálátást adva lila bordájára.