Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Hiány

- Mindenedet eltetted? A jegyed megvan?- kérdezi anyám fel alá járkálva míg én vállára fogva meg nem állítom.

- Igen, mindent eltettem szóval nyugodj meg. Túl izgulod ezt elég idős vagyok már, hogy odafigyeljek magamra.

- Tudom de akkor is a kislányom vagy és nélkülem utazol az ország másik szegletébe. Csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra.

- Ígérem.- forgatok szemet, mire ő halvány puszit nyom homlokomra és kinyitja nekem a kocsi ajtót melyben barátnőm vár ki kedvesen felajánlotta, hogy elvisz az állomásra.

- Add át üdvözletem Woobinnak, tettem a kedvencéből egy kicsit ne felejtsd el oda adni neki. A nagyira pedig figyelj, hogy ne hajtsa megint túl magát.

- Meglesz, majd felhívlak ha odaértem.- intettem mire ő bólintott barátnőm pedig gyújtást adva kikanyarodott az utcából. Anyám távolodó alakja egész addig integetett míg végül meg nem szűnt látóteremben én pedig előre nem fordultam.

Ez az első téliszünetem mióta elkezdtem az egyetemet és a barátom egy állás lehetőség miatt el nem költözött. Hónapok óta nem láttam így úgy döntöttem meglepem az ünnepek alkalmával mégha át is kell utaznom utána a fél országot. Woobin volt a középiskolai nagy románcom és az első igazi szerelmem így az se gátolt meg, hogy kitartsak mellette, hogy távkapcsolatban kellett végig csinálunk az elmúlt hónapokat.

- Izgulsz már? Biztos alig várod, hogy láthasd azt a barmot.- nevetett barátnőm a vezetőülésben mire megingatva fejem szemetforgatok. Nayeon sose kedvelte igazán a fiút de ennek ellenére mindig támogatott abban amire vágytam így ahogy mindig, most is igyekeztem elengedni fülem mellett a halvány ellenszenvet amit barátom gondolata váltott ki belőle.

- Ami azt illeti igen, már szeretném látni. Videó chaten nem az igazi és mostanában alig tudtunk beszélni.- sóhajtok az ablaknak dőlve.

- Figyelj tudod, hogy mit gondolok vele kapcsolatban és a pletykákról amik terjengenek róla de ne foglalkozz velük. Biztos vagyok benne, hogy semmi alapjuk.- mondta magabiztosan mire bólintottam.

Egy ideje az a híresztelés jár körbe a középsulis társaságunkban, hogy Woobint egy másik lánnyal látták nem is olyan régen. Nem tudom mit gondoljak az egészről de valószínűbbnek tartom, hogy egy unatkozó ember szeretne egy kis izgalmat generálni azzal, hogy kitalálja mindezt mintsem megcsaljon az ember akiben a leginkább megbízom.

***

Az állomásra érve Nayeon segített a csomagjaimmal majd kikísért a peronra ahol a vonat már indulásra készen állt.

- Vigyázz magadra és ne felejts el írni.- húzott magához amit én azonnal viszonoztam, majd felszálltam.

A vonat indulásakor még visszanéztem a lányra ki csak egy biztató mosollyal arcán integetett nekem míg alakja el nem tűnt lassan a Seoul-i állomással együtt.

Tudtam, hogy az út hosszúnak ígérkezik így elővettem fülhallgatóm és kotta füzetem a legújabb projekt feladatomnál kinyitva amit a szünet végéig kell befejeznem. Daegu több mint 300 kilóméterre helyezkedik el Seoultól így az út is több mint két óra hosszú.

A jegyek se voltak olcsónak mondhatóak de az egyetem mellett keríteni tudtam egy kis időt, hogy dolgozzak ebben a félévben és megengedhessem magamnak ezt a kis kiruccanást. Egészen szilveszterig maradok így lényegében az egész szünetem ott fogom tölteni, egy részét Woobinnál a másikat pedig a nagyimmal aki kislány kora óta ott él már. Szinte minden tökéletesnek tűnik jelen pillanatban valami még sem hagy teljesen nyugodni.

Még ha el is utasítom a pletykák igazság alapját egy részem mégis fél a viszontlátástól.

- Nem.- rázom meg fejem.

Minden rendben lesz, nem gondolhatok erre. Karácsony van én pedig úton vagyok a férfihez akit mindennél jobban szeretek és akit már hónapok óta nem láthattam. Eltöltünk egy romantikus hetet Daeguban és ha szerencsénk van talán még az első havat is megtapasztaljuk ami jó ómen a párok számára.

Minden rendben lesz, így kell lennie.

***

Mikor a vonat befutott az állomásra szinte már teljesen besötétedett. Lelépve a peronra mélylevegőt vettem, majd a bőröndömre fogva elhagytam a pályaudvart és telefonomat elővéve a helyi taxi cégek számait kezdtem böngészni.

Seoulal ellentétben itt csak egyetlen vállalat volt megtalálható ők azonban nem válaszoltak hivásaimra így gyalog indultam meg a hidegben úticélom felé.

A majdnem egy órás sétát követve fáradtan de elégedetten álltam meg a ház előtt amit eddig csak képeken láthattam.

Itt az idő.

By;KimChae_Young