Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Daegu fényei

Vannak dolgok amiről az embernek igen erős feltételezése, hogy valószínűtlen, hogy bekövetkezik. Én aki a beletörődés határán egyensúlyoztam eddig, most megtorpantam a határvonalon találkozva a férfi sötéten csillogó íriszeivel. Ajkaim szólásra nyitottam még se hagyta el őket szó. Mit is mondhattam volna? Ezidáig őt kerestem és most itt áll tőlem mindössze pár lépésre. 

- Az unokám nem is mesélte, hogy vannak itteni barátai.- mosolyodott el az idősebb a férfira de Nayeon hamar a helyzet magaslatára sietett. 

- Nagyi korábban nem azt mondta, hogy be kéne vásárolni? Jöjjön elkísérem.- karolta át karját az ajtó felé húzva. 

- Igaz, de nem illene elmennem mikor vendégünk van. 

- Ne aggódjon Jiyeon majd gondoskodik róla.- mondta barátnőm majd mindketten elhagyták a helységet. 

Suga továbbra is a szoba másik végében állva figyelt és az egyre elhatalmasodó csend is úgy tűnt fenn marad. 

- Nem is mondasz semmit?- léptem közelebb mire kerülve tekintetem nyelt egyet.- Foglalj helyet, kérsz valamit inni?

- Egy pohár vizet elfogadnék.- válaszolta meglepetten én pedig percekkel később kezébe is adtam amit kért.- Köszönöm. 

- Szívesen.- foglaltam helyet mellette a kanapén míg ő egy kortyra lehúzta az üvegpohár tartalmát.

- Mérges vagy igaz?

- Nem, szimplán összezavarodott. De a szüleim nem úgy neveltek, hogy udvariatlanul fogadjak egy vendéget mégha meg is bántott. Miért jöttél? Nem is, inkább hol voltál eddig?

- Gondolkoztam.- válaszolja nemes egyszerűséggel mire még több kérdőjel merül fel bennem. 

- Gondolkoztál?- kérdezek vissza mire bólint.- Mégis min?

- Rajtad.- válaszolta mire mintha megdobbant volna bennem valami. 

- Tudod a napokban elküldtem a projektet a nagyvállalatnak amit te is hallhattál. Senki nem vette észre benne a fuvolát rajtad kívül. 

- Nem értem mit akarsz ezzel mondani és a korábbi kérdésemre se válaszoltál. Miért jöttél?

- Hagyd, hogy befejezzem. Egyedül te voltál az aki képes volt átérezni amit közvetíteni akartam és a világon talán az egyetlen ember aki valamiért komolyan felkeltette az érdeklődésem.- mondta félre téve a poharat, majd rám nézve folytatta.- Tudni akartam miért teszek a közeledben rám egyáltalán nem jellemző dolgokat és miért próbállak minden erőmmel megfejteni mikor csak egyszer találkoztunk. 

- Ha így gondolod miért tűntél el? Azóta kerestelek de mintha teljesen felszívódtál volna...

- Mikor ott feküdtünk a hóban nem mindennapi dolgokról beszélgettünk. Tervekről, álmokról a múltunkról és mikor szóba hoztad, hogy napokon belül elmész arcon csapott a felismerés, hogy mennyire érdekelsz. Az emberi kapcsolatok sose volt az erősségem, én más módon szoktam kifejezni magam amit mások általában nem értenek így fel is adják hogy megismerjenek. De veled valahogy teljesen más. Nem küszködök a ki nem mondott szavakkal, megértesz. 

- Bármit is állítanak mások, az aki gondoskodik egy síró idegenről karácsony este bármi nemű szívességet várva cserébe jó ember.- ültem közelebb hozzá. 

- A maradék pár napban amíg itt vagy szeretnék melletted maradni ha megengeded. 

- Nem is tudom mit kapok cserébe?- kérdezem komolyságot tettetve mire kaján mosoly húzódik telt ajkaira.

- Minden velem kapcsolatos kérdésedre válaszolni fogok. 

- Ígéred?- nézek mandula íriszeibe mire kezét enyémre vezetve bólint. 

- Ígérem. 

- Rendben, akkor kezdhetnénk a neveddel. Tudod milyen nehéz volt úgy kérdezősködni, hogy egy Suga nevű emberre hivatkoztam?- nevetek, mire kaján mosoly húzódik párnáira.

- Szóval nyomoztál utánam?

- Itt most nem ez a lényeg.- mondom zavartan mire felnevet. 

- Yoongi, Min Yoongi.- mondta mire meglepetten néztem rá. 

- Ez egyáltalán nem hasonlít a Sugara.- szaladt ki számon mire előtört eddig bizonyára visszafojtott felhőtlen nevetése.

- A nevemnek ehhez semmi köze a barátaimtól kaptam ezt a becenevet és a munkában is ezt használom. Viszont- kapott kezemre felhúzva a kanapéról.- Nincs is több vesztegetni való időnk mutatni akarok valamit.

Végül engedve a férfinak követtem a nagyiéknak pedig egy cetlin üzentem, hogy majd jövök. 

Mikor kiléptünk az ajtón már sötét volt, a hideg szellő pedig jóval erőteljesebben fújt mint korábban. Yoongi elkapva kezem kabátja zsebébe csúsztatta azt én pedig egy hálás mosolyt küldve felé kulcsoltam össze ujjaink. 

Úgy fél óra séta után az idősebb megállt velem szemben majd kipirosodott kezeimre lehelve igyekezett melegséget önteni testembe. 

- Bízol bennem?

- Azt hiszem.- válaszoltam vonakodva mire nevetve mögém állt. 

- Nem tűnt valami meggyőzőnek de azt hiszem most kénytelen leszek beérni ennyivel.- sóhajtott majd kezeit szemeire tapasztotta. 

- Tudom, hogy még nem ismerjük egymást olyan jól de tudod nem igazán rajongok a meglepetésekért.- mondtam bizonytalanul lépkedve a mögöttem álló iránymutatását követve. 

- Ti nők mindig ezt mondjátok de ha nem tennénk semmit csalódottak lennétek. 

- Nem is tudtam, hogy ilyen szakértő vagy a témában, biztos sok nőnek mondhattad ugyanezt korábban.

- Most már mindjárt ott vagyunk.- válaszolt meg se hallva szúrkálódásom majd pillanatokon belül elemelte kezeit szemeim elől. 

Kíváncsian engedtem fel pilláim de a látvány ami elénk tárult szinte minden érzékem eltelítette. A kivilágított kis város gyönyörű karácsonyi fényekben pompázva terült el előttünk, melyet még sose láttam ezelőtt. 

- Azta.- mindössze ennyi szalad ki számon meglepettségemben mire a férfi elneveti magát. 

- Örülök hogy tetszik. Ez a város legmagasabb pontja így az egészet belátni. Mivel eddig nem igazán alakult úgy a szüneted mint ahogy tervezted, reméltem így egy kicsit jobb emlékekkel tudod társítani ezt a helyet. 

- Már így is szereztem szép emlékeket.- mosolyodtam el, majd vissza fordulva tovább gyönyörködtünk a város fényeiben.

Talán ez a szünet valami újnak a kezdete. 

By;KimChae_Young