Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Érintés

A bársonyos érintést egy kidolgozott felsőtest követi mely hátamnak feszül. Kérdően néztem oldalra de a férfi zongorát fürkésző arca olyan közel volt, hogy azonnal el is kaptam tekintetem. 

Érezvén forró lehelletét nyakamon szinte még levegőt is elfelejtettem venni. Tekintete elmélyülten vizsgálta zongorán pihenő kezeink míg az én szívem olyan szaporán vert mellkasomban, hogy attól féltem még ő is meghallja. 

- Sajnálom, nem szabadott volna hozzányúlnom a cuccodhoz.- nyelek halkan mire felém kapja tekintetét. Tettére arcunk csak még közelebb kerül egymáshoz ami nem tesz jót így is maxon teperő szívemnek. 

- Ezt te írtad?- kérdezi mély orgánumával libabőrt kiváltva belőlem mire egy aprót bólintok.

- De még nincs kész, ami azt illeti eléggé megakadtam...- mondtam alig hallhatóan mire ő kezeim vezetve ismét megszólaltatta a hangszert. Meglepve figyeltem ahogy vissza játszotta az általam írt számot tekintve hogy én csak egyszer tettem. Abszolút hallása lenne?

- Én a helyedben itt így kerülném meg a problémát.- mondta továbbra is kezemen tartva övét. A dallam amit kiegészítésként játszani kezdett szinte tökéletes megoldásnak bizonyult nekem mégse jutott volna magamtól eszembe. 

- Ezután folytatódhatna valahogy így...- emelem el kezeim tovább építve az általa játszott édes dallamot, míg ő helyet foglalva mellettem játszotta az alsó szólamokat.

Egymás mellett ülve pusztán a zongora beszélt mégis mintha többet elárult volna a férfivel kapcsolatban mint ő maga az elmúlt órákban. Hosszú kecses ujjai mesterien barangolták be a zongora billentyűit tökéletes hangzást előidézve. Annyira könnyed volt játéka mintha csak egy kezdő darabot játszana.

- Egy zseni vagy.- fordulok felé egy széles mosollyal arcomon de megtorpanok engem figyelő tekintetébe ütközve. 

Míg sötét íriszeivel legmélyebb gondolataim fejtegette kezeit a zongoráról arcomra vezette. Hirtelen hideg levegőt fúj be az ablak alatt a téli szél s míg a libabőr vonatozik gerincem sínein egészen a nyakamig, párnáim ajkaiba ütközve érnek véget.

Övéi lágyan mozognak enyémen miközben kezeit továbbra is arcomon pihenteti. Nyelve végigszánt alsó ajkamon, melyet enyhén elnyíltva jelzem neki, hogy megteheti ami akart. Elmélyítve csókunk veszi át az irányítást míg én tükörszerűen követem le minden mozdulatát. Míg eszem azt dúdolja amit teszek helytelen, mézvirág ajkai ellenkezőjével áltatják lelkem.

Mikor elfogyott levegőnk megemeltük fejünk. Íriszei elmélyülten fürkészték enyém reakciót várva de nem tudtam mit kéne tennem vagy gondolnom az adott pillanatban. Mielőtt újra ajkamhoz érhetne a közeledő férfi mellkasához emelem kezem, melyet megérezve felső testén megtorpanva húzódik el és túr idegesen hajába. 

- Sajnálom, csak úgy tűnt ez megfelelő pillanat hogy megtegyem.

- Nem, ez... igazából nem volt rossz.- szalad ki számon mire elvörösödve kapom kezem elé.

- Most jön a de.- sóhajtott mire egy aprót bólintottam. 

- Ez bonyolult de úgy érzem el kell rendeznem Woobinnal a dolgokat mielőtt bármit is válaszolhatok erre... Így a helyes...- mondtam magam elé, mire kézen ragadva kiindult velem a szobából. 

- Most mit csinálsz?- nézek rá értetlenül mire pimasz mosolyra húzza ajkait. 

- Szórakozunk egy kicsit.- nyújtotta felém kabátom majd ő is magára véve sajátját kézen ragadva futni kezdett.

A hó továbbra is megállíthatatlanul esett de hiába ért már bokánkig nem úgy tűnt, hogy ez a férfit bármennyire is érdekelné. Légzésem a tempóval együtt lett egyre szaporább míg tüdőm szinte égette a hideg levegő.

- Merre lakik az a seggfej?- szól hátra mire értetlenül nézek rá de magam se tudom miért azonnal megválaszolom kérdését.

Meleg kezei szorosan tartják enyémet és habár úgy tűnt csak ki rohanunk a nagyvilágból apróbb jelekből észrevehetővé vált mennyire figyel rám, ki enyhén szólva se volt hozzászokva ilyen mértékű tempóhoz. 

Megállva az általam pár órája hátra hagyott ház előtt lihegve támaszkodtam meg térdeimen. Tüdőm mintha felakart volna robbani, szívem torkomban dobogott s míg a férfi mellette szintén kifújta magát, felegyenesedve felé fordultam. 

- Miért akartál idejönni?- kérdezem mire lehajolva egy marék havat kezd kezében formázni, majd a kész hógolyót az ablaknak hajítja. 

- Ezért.- mondja majd egy újabb adagot vesz fel.- Ezt azért mert egy seggfej vagy!- kiálltja majd ismét elhajítja kezéből a lövedéket. 

- Próbáld ki.- nyújt felém egy újabb golyót amit bizonytalanul de el veszek majd az épület felé fordulok. 

- Ezt azért mert hazudtál!- dobom el kiabálva mire elismerően bólintott.

Meglepően jól esett.

- Ezt azért mert megcsaltál! Seggfej! Szemétláda! Fulladj meg!- üvöltöm torkomszakadtából megsorozva az árván álló épületet újra és újra. Légzésem ismét nehézzé válik de még sose éreztem magam ilyen szabadnak. 

- Mit csinálnak huligánok?!- hallatszik az idős néni hangja miközben a nagy hangzavarra körülöttünk egyre több ablakban villan fel a lámpa. 

- Asszem lebuktunk.- húzza száját Suga mire viszonozva szívességét most én ragadom meg karját és egy "fuss,, felkiáltással nevetve eltűnünk mielőtt az idősebb elkaphatna minket. 

Mikor kellő távolságra értünk a háztól nevetve dobtuk hanyatt magunk a puha kristálytiszta hóba. Levakarhatatlan mosollyal néztem a mellettem fekvő idegenre ki tekintetével az eget fürkészte.   

Annyi kérdésem volt. Mindent tudni akartam a férfiról aki megmentett életem egyik legrosszabb napján és elérte, hogy hosszú ideje először igazán szabadnak érezzem magam. 

Az elején válaszokban reménykedtem de abban a pillanatban úgy éreztem az, hogy nézhetem őt ahogy ott fekszik mellettem és misztikummal hívogató íriszei az eget kémlelik, bőven elég. 

By;KimChae_Young