Holiday Season with you | Yoongi FF. BEFEJEZETT

Az első hó

- Nem hallod amit mondok? Ha be akarsz menni akkor menj, de ha nem akkor ne foglald el a lépcsőt.- mondja a kissé barátságtalan hang tulajdonosa mire felkapom könnyek áztatta arcom.

Láthatóan meglepte zaklatottságom de úgy tűnt igyekezte leplezni. Míg benne a valószínűleg állapotomhoz kapcsolódó kérdések keresték a választ volt időm jobban szemügyre venni őt.

Haja egész hosszú volt és sötét mely tökéletes kontrasztot adott fehér porcelán bőrének mi szinte ragyogott. Mandula alakú szemei mogyoró barna színben pompáztak telt ajkait pedig enyhén eltátva tanulmányozta arcom. Füleiben piercingek sokasága sorakozott mely méginkább dobott az így is vad és rosszfiús imidzsén.

Mikor megunta arcom olvasását sóhajtva helyet foglalt mellettem a hideg lépcsőn mire értetlenül néztem rá. Nem zavartatva magát söpörte le kabátjáról a havat mely ez idő alatt már már szakadni kezdett.

- Szóval?- néz rám mire én végképp értetlen ábrázatot öltök.

- Mi szóval?

- Hogy kerültél ide? Nem ide valósi vagy.- állapította meg mire végig néztem magamon. Ennyire látszana?

- Miért te talán igen?- kérdezem mire bólint. Válasza meglepett hiszen beszédében egyáltalán nem tükröződött az itteni dialektus egy morzsája sem.

- Szóval honnan jöttél?- kérdezi ismét.

- Seoulból, de miért-

- Ha a hegy nem megy Mohamedhez akkor ő megy a hegyhez.- rántott vállat mire elmosolyodtam. A helyzet abszurditására egyszerűen nem tudtak ajkaim nem felfelé görbülni.

- Egy magad fajta városi lány mit keres itt az isten háta mögött pont karácsonykor?- kérdezi mire szorításom erősödik a kezemben pihenő csomagon.

- A barátomat jöttem meglátogatni...- biccentettem a bent nevető férfi felé kinek továbbra is ott állt oldalán az ismeretlen lány. Követve pillantásom a mellettem ülő idegen is feléjük fordul de eltorzult vonásokkal néz vissza rám.

- Ő lenne az?- kérdezi mire egy aprót bólintok.

- Most biztos nagyon szánalmasan festhetek.- nevetek megtörölve szemeim.- Még a kedvenc ételéből is hoztam neki amit anyum neki készített...- mutattam a mellettem pihenő kis doboz japchaera.

- Megbocsáltasz nekem egy pillanatra?- kérdezi mire bólintok ő pedig kérdés nélkül a kis tárolóra fog, feláll és bemegy.

Zavarodott tekintettel nézek utána de ahogy becsukódik mögötte a hely ajtaja eltűnik látóteremből. Fogalmam sincs mi történhetett abban a pillanatban de bentről hangzavar szűrődött ki majd a korábbi férfi sietett mellém vissza, felém nyújtva az immár üres dobozt.

- Hova lett a japchae?- nézek rá értetlenül mire kaján mosolyra húzva ajkait az ajtó felé biccent.

- Annak a seggfejnek a fejére borítottam.- mondta elégedetten, majd a bőröndömre fogva elindult. Kérdően néztem utána míg ő érzékelve távolságom vissza fordult felém.

- Mi lesz nem jössz? Vagy netán inkább továbbra is itt fogsz ülni amíg az a barom bent szórakozik?- vonja fel szemöldökét, mire elgondolkozom.

Igaza volt. Mit keresek egyáltalán itt? Szemmel láthatóan Woobint nem, hogy nem érdeklem de megcsal egy másik lánnyal. Csak még lejjebb süllyedek azzal ha itt várok rá mint valami tacskó a gazdájára.

- Úgy tűnik sikerült kifognom egy problémás esetet.- kapja el a kezem sóhajtva a férfi ki úgy tűnik megunta a várakozást majd felsegítve maga után kezd húzni.

- Jézus mégis mióta ülsz itt?- szól hátra de az én figyelmem összekulcsolt kezeinkre összpontosul. Övé szinte lángolt enyém mellett, valószínűleg ez vezethette a következtetésre, hogy jó ideje itt vagyok.

Tekintetem az égre emelem mely ontja magából a havat. Azt mondják azok akik együtt vannak első havazás pillanatában örökre összeköti a sors. Ide úton végig azt reméltem addig nem esik majd míg Woobinnal nem találkozom de vissza vezetve tekintetem az előttem sétáló idegenre ki csomagom cipeli és érintésével felmelegít, lényegében valóra vált a forgatókönyv amiről álmodtam még ha más szereposztásban is.

- Ki vagy?- szalad ki ajkaim közül mire felém kapva fejét biccent.

- Hívj csak Sugának. Te?

- Jiyeon, Kim Jiyeon.- mondtam mire erősödött szorítása kezemen.

- Örvendek.

- Nem baj, hogy végül nem maradtál? Úgy tűnt sietős dolgod volt a vendéglőben.- utaltam korábbi barátságtalan stílusára mire felhorkant.

- Csak egy ismerősöm szívességének akartam eleget tenni de én nem dolgozom ilyen szemétládáknak.

- Pincér vagy?- döntöm kérdően oldalra fejem mire ismét felnevet.

- Úgy nézek ki?- fordul felém hirtelen.- Megjöttünk.

- Hova is?- kérdezem követve tekintetét de meglepve látom, hogy egy stúdió lakáshoz hozott. Mielőtt kifejezhettem volna nem tetszésem az ötletre, hogy egy vadidegen házába lépjek ő már bevitte bőröndöm.

Belátva, hogy nem sok választásom maradt szembe menve a józan ésszel a férfi után indultam becsukva magam mögött az ajtót.

Meglepetésemre egy szép rendezett lakás fogadott majd követve a férfit egy kisebb stúdiónak kialakított helységbe értünk.

- Mint láthatod nem pincér vagyok.

By;KimChae_Young