Fekete Gyémánt

Tizedik fejezet

- Honnan? - kérdeztem.

- Hát, tegnap összefutottam vele a kávézóban. Jaxszel voltak, én pedig annyira meglepődtem, hogy hirtelen megszólítottam. Persze utána azt sem tudtam, mit mondjak neki, annyira megijedtem. - kezdett el mesélni, nekem pedig megint csak az lebegett a szemem előtt, hogy Jaxszel volt. Megint.

- Értem. - bólintottam.

Egy pillanatra elhallgatott, alaposan megnézett majd megszólalt.

- Rólad is kérdezett. - mondta, anélkül hogy kérdeztem volna bármit is.

- Rólam? És mit? - kérdeztem csodálkozva.

- Megkérdezte hogy vagy. - vonta meg a vállát.

- Csodás. - nevettem fel. A gondolat viszont hogy rólam kérdezett, valahol jól esett egy kicsit. 

- Jó volt újra látni, olyan sokáig eltűnt! - mondta őszintén. 

- Egyetemen volt, Katie. Új életet kezdett, ez ilyen. - mondtam neki.

- Tudom, de valahol mindig is.. - kezdett bele de megállt. 

- Mi? - néztem rá.

- Inkább nem mondom el. - rázta meg a fejét. - Elszomorítana.

- Mondd csak el. - bátorítottam. 

Engem már ennél jobban nem lehet elszomorítani. 

- Mikor együtt voltatok mindig is azt hittem, hogy majd össze fogtok házasodni és együtt maradtok. - mondta ki és láttam, hogy emiatt ő is kissé szomorú.

Nem tudtam mit válaszolni erre, viszont megfogtam a kezét és enyhén megszorítottam. 

- Averyvel anélkül is jóban lehetsz, hogy mi nem vagyunk együtt. Nem haragszom meg. - mondtam és rámosolyogtam. 

Habár legbelül tudtam, hogyha Avery és Katie barátok maradnának, akkor én szenvednék emiatt a legtöbbet. Közel lenne hozzám de mégis távol. 

- Komolyan mondod? - csillant fel a szeme.

- Igen. - bólintottam, bár tényleg nem gondoltam úgy. Viszont próbáltam Katie érzéseit előrébb helyezni.

AVERY

A délutánt gondolkodással töltöttem. Ki gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz? Egy terv kell, amit nem tud meghiúsítani és sikeresen vissza tudom adni a pénzt. De mennyiről is lenne szó? 

- Mennyi lehet annak a múzeum szerű épületnek a bérleti díja egy estére? - néztem Danielre. 

- Mint a jobb vesém. - nézett rám komolyan, de elnevette magát. - Nem tudom, próbáld meg felhívni az igazgatóját.

- Nem is rossz ötlet. - mondtam és kikerestem a netről a számot. 

- Halló, Avery Rackham vagyok, az író a tegnap estéről. - szóltam bele. - Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyi lenne a helyszín egy estére? 

David a pulton könyökölve nézett rám miközben én leírtam egy cetlire az összeget. Miután letettem, csak felé csúsztattam és a tenyerembe temettem az arcomat. 

- Hűha! - kiáltott fel. 

- Hűha.. - motyogtam magam elé. 

- Avery, ennyi nekem a 2 hónapi bevételem. Ennyit nem adhatsz oda csak a saját büszkeséged miatt! - mondta komolyan - Egyáltalán van neked ennyi pénzed?