Fekete Gyémánt

Hatodik fejezet

- Minden rendben van itt? - nézett ránk felváltva Jax.

Amit tudni kell a jelenlegi helyzetről, hogy nos...Jax és Kaiden már rég nem olyan jó barátok mint 4 évvel ezelőtt. Eltávolodtak, pont ahogy mi. Jaxszel pedig közelebb kerültünk már csak amiatt is, mert ugyanarra az egyetemre kerültünk.

- Persze, miért ne lenne? - nézett rá Kaiden majd újra felém fordult. - Jó volt újra látni téged Avery!

Nagyot nyeltem és bólintottam. Nem voltam képes megszólalni, azonban Kaiden nem is várta meg a válaszomat, sarkon fordult és elindult az esti fényekben.

- Mit akart tőled? - lépett közelebb Jax és kissé dühösnek tűnt.

- Semmit igazából csak köszönni jött... - válaszoltam és Kaiden után pillantottam az utcán, azonban már sehol sem láttam.

- Ezért jött el a könyved bemutatójára? - kérdezte hitetlenül.

- Az övé az épület amit kibéreltünk. - válaszoltam halkan majd megfogtam a kezét és ránéztem. - Menjünk vissza, jó? Biztos sokan keresnek már.

- Csak nemrég indították el a kisfilmet, maradhatunk nyugodtan. - nézett rám és végre elmosolyodott. - Jó kis beszédet mondtál, büszke vagyok rád Rackham.

- Köszönöm! - mondtam hálásan majd közelebb léptem hozzá és átöleltem. 

KAIDEN

Beültem a legközelebbi taxiba amit találtam és onnan figyeltem Averyt és a semmiből felbukkant Jaxszet. Nem hittem a szemeimnek amikor ölelkezni láttam őket. Felforrt a vérem, pedig tudom, hogy semmi jogom így érezni és viselkedni. 

Négy év sok idő, mindenkit megváltoztat. Sikeresebbé váltam apám cégével mintha egyetemre mentem volna, emiatt pedig hálás voltam. Azonban a munka mellett semmire sem maradt időm és néha azon kaptam magam, hogy hiányoznak belőlem az érzelmek. Senki és semmi sem érdekelt úgy ahogyan évekkel ezelőtt Avery, ez pedig kiakasztott. Akárhányszor ismerkedni próbáltam, nem ment. A környék legszebb lányaival mentem el randizni, mégsem indítottak el bennem semmit érzelmileg. 

Most viszont, ahogyan újra láthattam őt és érezhettem az illatát, előjöttek olyan érzések amikkel régen nem találkoztam. Azonban megőrjít a gondolat, hogy Jaxszel ilyen közel kerültek egymáshoz. 

Az a nyomorék tényleg nem érzi a súlyát annak, hogy az én Averymmel kezd ki? Vagyis technikailag már nem az enyém, de akkor is.

- Uram, eldöntötte már hova szeretne menni? - nézett bele a visszapillantó tükörbe a taxisofőr és találkozott a tekintetünk.

- Még egy pár perc türelmet! - mondtam kissé idegesen és nem bírtam levenni a szememet Averyről.

Avery többször is erre pillantott viszont szerencsére nem jött rá, hogy az egyik taxiba ültem be. Nem akartam pszihopatának tűnni de egyszerűen nem akartam szem elől veszíteni őt most, hogy négy év után újra találkoztam vele. 

Talán mégis van esély számunkra?

AVERY

Mikor visszaértünk a terembe épp befejeződött a kisfilm, ami rólam és a könyvemről szólt. Nem is gond, hogy kihagytam, mivel utálom magam viszontlátni videókon. Hangos tapsvihart követően az est egyik szervezője kijelentette, hogy lesz egy rövid szünet, majd a tanáraim fognak mondani köszöntő beszédeket. Nem túl feltűnően sóhajtottam egyet és megkerestem a családomat. 

- Ez fantasztikus! Nézd mennyien vannak itt! - üdvözölt anya és szorosan magához ölelt.

- Az egyik tanárod megkönnyezte a beszédedet, utána pedig percekig fújta az orrát. - nézett rám Madison nevetve majd kissé sem gyanúsan a tanárom felé pillantott, aki még mindig zsebkendővel a kezében nézelődött.

- Kissé szentimentális. Mindjárt megvígasztalom. - bólintottam és elmosolyodtam.

- Na menj, biztos sokan akarnak veled beszélni. - lökött meg bátorítóan anya majd elindultam a tanáraim felé.

Mindannyian csillogó szemekkel fogadtak és elmondták, mennyire izgatottak a könyvemmel kapcsolatban, és persze alig várják, hogy ellátogassak az egyetemre bemutatót tartani a témáról. 

Minden amitől féltem és amiatt aggódtam hirtelen értelmét vesztette. Imádták a könyvemet és abban a pillanatban madarat lehetett volna velem fogatni; az éveken át tartó félelem és szégyenérzet lassan kezdett elhomályosodni és átvette a helyét a magabiztosság.

Csak Kaiden Price hirtelen felbukkanása motoszkált mindig ott a fejemben, egész este, minden beszélgetés közben.

Az esemény után a vendégek és a szüleim hazaindultak, nekem viszont maradnom kellett egy rövid megbeszélésre. Jax úgy döntött velem tart és majd hazavisz miután végeztünk.

A kiüresedett teremre nézve arra gondoltam, hogy milyen elképesztő, hogy egy órával ezelőtt több százan voltak itt miattam és a könyvem miatt. A Szürke Szivárvány miatt. 

- Elfáradtál? - nézett rám Jax érdeklődve.

- Egy kicsit. Elképesztő mi volt itt alig egy órával ezelőtt... - mondtam elképedve és elmosolyodtam.

- Büszke vagyok rád, komolyan mondom. Tudom, ritkán vagyok komoly és kevés mindent lehet elhinni nekem ha ilyesmiről van szó, de... - nézett rám majd sóhajtott és folytatta. - Avery, nem kis bátorság kell egy ilyenhez. Megírni, felvállalni majd kiállni és erről beszélni. Szóval... Csodálatos vagy.

Jax feje kissé vörösre váltott és zavarodottságában köhögni kezdett majd újra megszólalt.

- Ennyit akartam, kifogytam a szép szavakból. Hol van az a nő akit keresünk? Nem akarok itt ülni reggelig. - mondta sietősen én viszont közelebb léptem hozzá és szorosan megöleltem.

- Köszönöm Jax, nagyon jól esik a támogatásod! - mondtam halkan, ő pedig válaszként megemelt és megforgatott. 

Jaxszel az egyetem első félévében kerültünk sokkal közelebb egymáshoz, mivel a kis csapatunk továbbra is összetarott. Akkor meséltem el neki a könyvemet és a velem történteket, ő pedig azóta nem is hozta fel újra a témát. Helyette mindig vidámmá akart tenni és mondhatni sikerült is neki. 

-  Elnézést itt is vagyok, csak elromlott a nyomtató az irodában. Ezeket kellene aláírni, a ma este kiállított példányok 80%-a elkelt, ez eléggé ígéretesnek bizonyul. - nézett ránk a szervező.

- Hogy mi? - kérdeztem meglepődve Jax pedig a kezébe vette az iratokat.

- Ez beszarás! - mondta ki hirtelen majd hirtelen megrázta a fejét. - Mármint ez... csodálatos!

- És mit kell tennem? Vagyis hogyan tovább? - tértem észhez.

- Egyelőre semmit. Átküldöm ezeket a tanárának aki megszervezte ezt az egészet, majd vele kell a többit megbeszélni. - válaszolta mosolyogva. - Egyébként minden elismerésem, hogy sikerült ez a helyet kibérelniük. Az elmúlt időben csak gálák voltak megrendezve. Szerintem a Szürke Szivárvány az első könyv ami itt került bemutatásra.

Hogy mi?

- Hogyhogy? - kérdeztem összezavarodva, mivel hirtelen eszembe jutottak Kaiden korábbi szavai.

- Ha jól tudom a cég tulajdonosa elég kedvező áron adta ki. De a részleteket nem tudom. Most viszont elköszönök, hosszú este volt. Még egyszer gratulálok Avery! - köszönt el mosolyogva majd sarkon fordult és visszasietett az irodájába.

Boldogan kezet fogtam vele majd miután elment, Jaxszel némán álltunk a terem közepén. Mindketten tudtuk, hogy kinek köszönhető ez az este.

Kaiden Pricenak.