Fekete Gyémánt

Hetedik fejezet

AVERY

Egész éjjel forgolódtam és ha sikerült is elszundítanom, a nyugtalan forgolódásomnak köszönhetően rövid idő után meg is ébredtem. Így hát hajnali hatkor már a konyhában főztem a kávét és reggelit készítettem a családomnak. Persze mire felébrednek ki fog hűlni, de a szándék a lényeg, nem?

Hol van a régi Avery aki alig bírt kiszállni az ágyból? 

Kaiden Price. Ő tette ezt.

- Jó reggelt hugi! - köszöntött David miközben becsoszogott a konyhába majd levágta magát az egyik székre. - Hozzá kellene szoknom ehhez a látványhoz?

- Lehet. - válaszoltam mosolyogva majd megtöltöttem a bögréjét kávéval és elé tettem.

- Istennő vagy! - nézett rám hálásan majd megdörzsölte a szemét, hogy jobban lásson. - Na de mi ez a sietség?

Idegesen kifújtam a levegőt majd leültem vele szembe. 

- Tegnap este kiderült, hogy az est sikere nem csak az én érdemem volt. Mindenki rengeteget nyert, én is, az egyetem is, a kiadó is... És részben Kaidennek köszönhető. - fejeztem be hirtelen, David szemei pedig kikerekedtek.

- Várj! Ez honnan jött? - kérdezte értetlenül.

- Az egyik szervező elmondta, hogy a helyet áron alul bérelték. A helyet pedig nem más birtokolja mint a Price cég. - egészítettem ki.

- Óh, így világosabb. - bólogatott. - De ez nem egy jó dolog? Vagy csak én nem értem?

- De, jó dolog David! Viszont nem akartam, hogy Kaidennek ehhez bármilyen köze is legyen! Semmilyen, érted? - válaszoltam idegesen.

David egy pár másodpercig némán emésztette a szavaimat majd megszólalt.

- Avery... Nem kellene elengedned ezt az egész dolgot? Nem mintha bámelyikőtök akkora hibát követett volna el. Mindketten magatokat választottátok, szóval a szakítás gyakorlatilag közös megegyezés volt. Ő próbál nyitni feléd, vagy egyszerűen kedves volt. - mondta komolyan én pedig mélyen sóhajtottam.

Igaza van. Miért kell gyerekesen viselkednem?

- Jó, persze. - mondtam halkan majd felpattantam az asztaltól. - Most viszont el kell mennem, van egy kis elintéznivalóm.

David megvonta a vállát majd belekortyolt a kávéjába.

- Csak nyugodtan. Szép napot hugi! És köszi a reggelit! - szólt utánam.

KAIDEN

A tegnap este után nem bírtam sokat aludni. Korán reggel kidobott az ágy és úgy gondoltam, talán jobb is, hogyha kihasználom ezt a helyzetet és bemegyek a céghez elintézni pár dolgot. Az apám felépülése miatt a házat át kellett alakítanunk így a cégnek új helyet kellett keresni; bár nem is bánom, mivel imádtam minden alkalmat, amikor elhagyhattam azt a házat. A szüleim egyre több mindenbe bele akartak szólni, főleg az apám, aki a mai napig sántít és alig tudja elhagyni a birtokot segítség nélkül. A szája viszont helyettesít mindent. Pedig nem lehet panasza a cégre, mivel ilyen jól talán még sosem ment az évek alatt.

Katie volt az egyetlen akivel továbbra is szoros volt a kapcsolatom, sőt, talán szorosabb mint valaha. A szende kislányból igazi lázadó kamasz kezdett válni, én viszont büszke voltam, hogy a kishúgom egyre talpraesett kezdett lenni. 

Szerettem a munkába temetni magam, mert így el tudtam terelni a figyelmemet minden másról - ma reggel viszont semmi sem tudott kizökkenteni.