Kaiden körbenézett majd elnevette magát.
- Fura engem ilyen helyen látni? - kérdezte én pedig bólintottam. - Ki akartam szellőztetni a fejem.
Valahogy azt éreztem, rólunk lehet szó. Vagyis, rólam, vagy róla, mert olyan nincs hogy rólunk!
- Én azt reméltem itt tudok majd írni. De sehol sincs nyugtom! - céloztam rá viccesen, ő pedig elmosolyodott.
- Bocsi ha megzavartalak. - mondta halkan - És ha már itt tartunk, azért is bocsánatot kérnék, hogy nem szóltam neked a bérlésről és a helyszínről. Nem tudtam, hogyan is beszélhetnék veled ennyi idő után. Ráadásul nem akartam elrontani az estédet. De tényleg nem kell semmit visszafizetned. Nem tartozol semmivel.
- Bocsánatkérés elfogadva. - mosolyogtam rá - Én is hirtelen felindulásból akartam cselekedni. Viszont ez nem igaz, hogy nem tartozok neked semmivel. Megkérdeztem, mennyibe kerül a hely, és rengeteg pénzről van szó!
- Avery, nekem a pénz nem számít. - nézett a szemembe őszintén, és olyan hangsúllyal mondta, mintha azt is elárulná, mi számít neki.
- Akkor? - kérdeztem értetlenül és közelebb hajoltam - Mi kell neked, hogy utána ezt elengedjük és békén hagyj?
- Semmi. - válaszolta halkan.
- Nem hiszem el. Akkor miért csináltad? - kérdeztem és kezdtem kissé idegessé válni.
- Segíteni akartam. - mondta röviden.
- Miért? Miért akarsz évek után is segíteni nekem? Van aki segítsen és megállok a két lábamon. - magyaráztam.
- Mert a legjobbat érdemled. - mondta halkan és rám nézett.
A tekintete megenyhült és egy pillanatra olyan volt, mint 4 évvel ezelőtt. Annyira idegesítő, de mégis jól estek a szavai.
- Tudod jól, hogy ezt nem tudom elengedni anélkül, hogy vissza ne fizetném. - fogtam a fejem.
- Akkor fizesd vissza, de nekem pénz nem kell. - jelentette ki.
- Látod, mégis kell valami! - vágtam rá.
- Te. - mondta hirtelen majd hozzátette - Vagyis, egy esély tőled.
- Folytasd. - néztem rá kíváncsian.
- 1 óra kell, amikor neked jó. Bármit csinálhatunk, bárhova mehetünk. Csak egy esélyt akarok. - mondta úgy, mintha könyörögne.
- Kaiden én.. továbbléptem. Nem tudom, hogy képes leszek-e... - kezdtem bele, ő viszont az ujját a számra tette és közelebb hajolt.
- Azt akarom bebizonyítani neked, hogy nem vagyok rossz ember. Hogy tudunk jóban lenni. Nem kérek többet tőled. - mondta és végigsimította az arcomat, amitől kirázott a hideg.
- Barátok? 4 év után, egy szakítás után? - kérdeztem hitetlenül.
KAIDEN
- Az nem elég idő? - kérdeztem. - Már rég túl vagyunk azon.
Magamnak is hazudtam, de egyszerűen nem tudok úgy élni Averyvel egy városban, hogy ne legyen közünk egymáshoz. Ha egyelőre csak a barátja tudok lenni, az is elég. Csak legyen időm és lehetőségem bizonyítani neki.
- Semmi mást nem fogadsz el? - kérdezte, viszont látszott, hogy tudja a válaszom.
- Nem. - mondtam és elmosolyodtam.
YOU ARE READING
Fekete Gyémánt
Romance4 év telt el mióta Avery búcsút intett szülővárosának és az egyetemi tanulmányai miatt elköltözött, hátrahagyva szerelmét, családját és a múltját is. Mikor visszatér meglepődve állapítja meg, hogy már semmi sem a régi. Viszont ő sem. Hogyan bírkó...