Fekete Gyémánt

Harmadik fejezet

A szombati könyvbemutatómra minden készen állt. Nyugtalanul forgolódtam az ágyamban és a kelletnél többet képtelen voltam már aludni, így péntek reggel már fél nyolckor a konyhában reggelit készítettem. Fura nem? Régebb a halálom volt a reggeli kelés, most viszont ha hagynám, hogy fél napot az ágyban töltsem, elszabadulna a pokol a fejemben. Nem mertem bevallani, de rendkívül rettegtem attól, hogyan fogják majd véleményezni a könyvemet. Tele volt a féltve őrzött gondolataimmal amiket évekig rejtegettem mindenki elől. Szégyelltem ami velem történt és az érzéseimet is, amiket kiváltott belőlem az egész gimis korszak. 

- Ki vagy te és hol van a húgom? - nézett rám álmosan David, aki gondolom a munkája miatt volt köteles ilyenkor kelni.

- Nem bírtam többet aludni. - válaszoltam szűkszavúan, aztán rögtön meg is bántam, mivel ilyenkor legalább jó lenne vele úgy beszélni mint régebb. - Na jó, igazából nagyon kivagyok a holnap miatt. Nem tudom mire számítsak.

David megértően bólintott majd megdörzsölte a szemét, hogy jobban lásson.

- Értem, értem. Akkor figyelj, munka előtt ugorjunk el valahova, ki kell kapcsolódnod. - dobta fel az ötletet, nekem pedig felcsillant a szemem.

- Nem kell sietned? - kérdeztem vissza.

- Avery, én vagyok a főnök. - válaszolta nevetve. - Jacob majd kinyitja az üzletet, fél óra késésből pedig nem lesz probléma.

- Jogos. Akkor készüljünk el gyorsan! - mondtam boldogan.

- Csak ha nekem is töltesz abból a kávéból. - mondta komoly arccal, én pedig bólintottam.

Minden a régi. Lesz.

*

David autószalonja egy elég barátságos környéken kapott helyet, közel mindenhez amit szeretünk. Végül átgondolta a dolgot és előbb oda ugrottunk el, hogy szóljon Jacobnak a kis reggeli kikapcsolódásunkról, majd gyalog indultunk el. 

- Hiányzott már a város. - szólaltam meg halkan miközben beszippantottam a reggeli friss levegőt. 

- Azt elhiszem. Igazából nem rossz hely, bár nem annyira pörgős mint az egyetemi városok. - mondta elgondolkodva David.

- Valóban nem, de most nekem erre van szükségem. - ismertem be, ő pedig elmosolyodott.

- Na és hadd halljam, egyetemen senkivel sem ismerkedtél össze? - váltott témát a bátyám én pedig felsóhajtottam.

- Nem igazán. Vagyis voltak jelentkezők bőven, de egyik sem volt az igazi. Madison sokkal sikeresebb volt és talán Jax is. Bár végül ő is barátnő nélkül jött haza. - meséltem neki.

- Ugyan, biztos nem ennyire gyászos a helyzet. - bökött vállba mielőtt belépett a kávézóba. 

Felsóhajtottam majd egy pár másodperces hezitálás után utánaindultam. 

Ha fiúkról van szó, a bátyám nem igazán ismer. Nehéz eset vagyok, magasak az elvárásaim és a szokásosnál is jobban félek. Nem akartam még egyszer akkorát bukni egy fiú után mint 4 évvel ezelőtt. Nem akartam egyiktől sem függni és túlságosan ragaszkodni hozzá. Jól elvoltam egymagam.

- Na mit kérsz hugi? - nézett rám David majd visszapillantott a kiszolgálóra. - Egy pillanat türelmet.

- Huszonévesek vagyunk, szólíthatsz a nevemen is. - förmedtem rá halkan, ő viszont elengedte a füle mögött ezt a kérésemet. - Amúgy pedig a szokásos lattémat.