Mancs Őrjárat | Az óceánig

6. Fejezet - Amit tettem

A reggeli napsütés gyönyörű arany és sárga sugarakat vetett a kis szobába. A ragyogó színsugarak felmelegítették az ágyat, elűzve a kölyköket csípő novemberi hideg reggeli hideget. Ők ketten egymás vigasztaló ölelésében aludtak el. Rocky a labor felé fordított testtel feküdt, szürke pofáját Zuma mellkasába temetve, karjait a teste köré kulcsolva. A keverék fajta halk lélegzete enyhén megcsiklandozta Zuma bundáját, amitől az felébredt, és nyögve kinyitotta a szemét. A zavart barna kölyökkutya fáradt arcára kíváncsi kifejezéssel festett kíváncsisággal vette szemügyre a környezetét. Nem a saját kölyökházában volt, mit keresett itt? Fel akart állni, de megállt, amikor rájött, hogy mi történik. A tegnap esti emlékek úgy özönlöttek be, mint az ablakon át a meleg nap a bundájára. A labrador néhány percig nem mozdult, csendben feküdt ott, gondolataiba mélyedve.

"Wocky - suttogta Zuma halkan, miközben lenézett a karjában alvó kölyökre. Hmm... még mindig alszik. A tegnap este... nem is találok rá szavakat. Olyan nehéz volt végignézni, és a szívem szakad meg érte, és azért, amin keresztülment. El sem tudom képzelni, milyen lehet család nélkül, és bárcsak el tudnám venni ezt a fájdalmat. Nem tudom, hol lennék, ha nem lett volna anyukám és apukám arra az időre, amíg nem volt. Valamiért azonban úgy érzem, mintha még többet is rejtegetne, mintha még csak a felszínt sem karcoltam volna meg... Rocky finoman megrándult álmában, és ártatlanul mélyebbre temette a pofáját Zuma mellkasába. Csak azt akarom, hogy biztonságban érezd magad, és ha maradnál, újra családod lenne. Mindannyian itt lennénk neked. Itt lennék neked én. Én nem tudlak meggyógyítani, de tudom, hogy segíthetek neked meggyógyítani magadat. Zuma lehunyta a szemét, Miért nem akarok elmozdulni? Olyan meleg, és van benne valami, hogy így fekszik itt, a karjaimban, ez... nyugalmat áraszt. Úgy érzem... Zuma hirtelen érezte, hogy a szíve kicsit gyorsabban ver, és egy lágy, halvány mosoly alakult ki az arcán, ahogy elmerült a Rockyra vonatkozó gondolataiban. "Meg kell találnom a módját, hogy meggyőzzelek, hogy maradj."

Pár perccel később a laboratórium kilépett abból a szobából, ahol Rocky tartózkodott. A reggeli napfény elvakította, ahogy kilépett a hideg levegőre, hunyorítva a szemét. Úgy tűnt, még senki sincs ébren. Halk horkolást hallott a torony körüli kölyökházakból. Mivel látta, hogy nincs ébren egy kölyök sem, akivel beszélhetne, úgy döntött, hogy inkább Ryderrel beszél. A kilátó tövében lévő üvegajtókhoz közeledve Zuma elkezdte átgondolni a fejében, hogy mit akar mondani Rydernek, miközben belépett a liftbe. Ő is ott volt... mindenki ott volt. Mindannyian látták a gyors gondolkodását, és azt, hogy az ötlete hogyan mentette meg Dannyt. Ryder biztosan egyetértene az ötletemmel, nem igaz?

Amikor az ajtók kinyíltak, Zuma a barna hajú fiút egy babzsákfotelben heverészve találta, intenzíven a pup-padjára koncentrálva, kétségtelenül egy videojátékot játszott. A szemöldöke összevont, az ajkai vékony vonallá húzódtak, miközben a szemei a fényes képernyő körül cikáztak. "Hé, Wyder, beszélhetnék veled egy percet?" Kérdezte Zuma. Amikor Ryder meghallotta az aranyos, ismerős beszédhibát, az arca megenyhült, és letette a játékot, tekintetét az előtte álló barna kölyökre fordította. "Persze, Zuma, mi a helyzet?"

"Sokat gondolkodtam, és hát... Wocky már néhány napja nálunk lakik. Tudom, hogy még mindig nem sokat tudunk róla, de eddig nagyon kedvesnek tűnik. Tudod, hogy meddig marad még?"

Ryder egy pillanatig elgondolkodott ezen. "Nem, valójában. Nem igazán tudom, hogy mit tervez. Valójában nem sokat láttam őt a mentés óta. Fogadok, hogy te többet beszéltél vele, mint én."