Mancs Őrjárat | Az óceánig

9. fejezet - Valaki, akire szükségem van

Azt hittem, van esélyem. Azt hittem, hogy változtathatok valamit. Azt hittem, meg tudom törni a nyomorúság és a veszteség körforgását, amelyben csapdába estem. Azt hittem... talán tartozom valahova...____________________________________________________________________________

Azt hittem, van esélyem. Azt hittem, hogy változtathatok valamit. Azt hittem, meg tudom törni a nyomorúság és a veszteség körforgását, amelyben csapdába estem.

Azt hittem... talán tartozom valahova...

____________________________________________________________________________

A szoba szinte csendben volt, túlságosan is csendben. A falon lógó óra ketyegése volt az egyetlen hallható zaj Rocky körül. A viszonylag üres falak és az érintetlen bútorok miatt olyan érzés volt, mintha egy nyomasztó kihallgatószoba, vagy talán egy börtöncella lenne. A levegő fájdalmasan vékonynak tűnt, legalábbis a barna hajú fiúval szemben ülő szürke kölyöknek, aki a szemkontaktusért küzdött.

"Először is szeretném, ha tudnád, hogy nem gyűlöllek azért, ami történt, Rocky." Ryder tétován szólalt meg. "Tegnap mindenki nagyon feszült volt, és sok minden történt, de ezt sem tudom szépíteni. Szerintem te is tudod, hogy nagyon elszúrtad az előbb... Nem foglak faggatni valami beszéddel a felelősségről meg a többi szarságról, de tudnom kell, mi történt veled."

A keverék fajta zihált, a torkát száraznak érezte, mint a csiszolópapírt, ami durván súrolta, amikor beszélni próbált. "M-mire gondolsz?" - krákogta.

Ryder érezte Rockyban a félelmet. "Úgy értem, mi ütött beléd? Megkértél, hogy engedjem, hogy te menj le és mentsd meg Francois-t, aztán lefagytál! Ez nem az a Rocky volt, akit én láttam, aki olyan bátor és gyorsan gondolkodó volt, amikor megmentette Dannyt fent Jake hegye mellett. Valami nem stimmelt, mi volt az?"

"Csak egy régi emlék volt. Az ott lógás valahogy visszahozta az egészet, és felidézte bennem, úgyhogy sajnálom." Rocky idegesen rágta az ajkát, és a lehető legkevesebb szót mondta. Nem vette le a szemét a mancsairól, hogy szemkontaktust teremtsen, egyszerűen nem tudta. Hirtelen, Rocky megdöbbenésére Ryder ismét megszólalt. "Nos, akarsz beszélni róla?"

"Nem."

A fiú nagyot sóhajtott. "Rocky, tényleg úgy gondolom, hogy jó kiegészítője lehetnél a csapatunknak." A keverék fajta füle megrándult, ez volt az egyetlen jele annak, hogy egyáltalán tudomásul vette, amit mondott. "De hogy a fenébe bízzak meg benned? Nyilvánvaló, hogy valami probléma van, és te nem mondod el nekem, szóval hogyan feltételezhetném, hogy ez nem fog megismétlődni?! Majdnem hagytál meghalni valakit!" Kiabált a fiú, és bosszúsan az asztalra csapkodta az öklét.

Nem ez lenne az első alkalom, hogy hagyom, hogy ez megtörténjen, gondolta Rocky, miközben gombóc képződött a torkában.

"Kedvellek, Rocky, tényleg, de nyilvánvalóan van néhány dolog, amit rendbe kell hoznod magaddal. Ami történt, az meggondolatlanság volt, és majdnem egy emberéletbe került, ezért mostantól nem lehetsz a csapatomban. Én nem..."