Amióta ismerlek

8

Ezt a napot soha nem felejtem el! Utálom. Reggel suli előtt minden a szokásos volt. Viki is ott volt. Éppen Zsoltival lökdösődtek valamin. Mindenki úgy álldogált, ahogy mindig. Aztán hirtelen megpillantottam, hogy Cortez Viki kezét fogja. Rá kulcsolt ujjakkal. Azt hittem ott helyben el bőgöm magam.
Hogy meri?!
- Hát szia. - mert végig hidegen Viki, majd gúnyosan elmosolyodott. Én ledermedtem, és mindenki engem nézett. Mit kellett volna mondanom? Hülyeség! Nehogy már én magyarázkodjak! Fogtam magam, és lenyelve a hatalmas, kitörni készülő sírásom, ellöktem Cortez vállát, és bementem a suliba. A WC-ben (legjobb hely erre) kisírtam magam. Nem tudtam erre mit mondani. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ez fog velem történni. Az osztály teremben leültem a helyemre és bámultam a semmit. Ricsi jött oda hozzám.
- Figyu, minden oké lesz. Tudom ez szar, meg Cortez egy nagy (nem írom le), és utálod ha ezt mondom, de tényleg.
- Én szerettem őt! - fakadtam ki. Ez bántott a legjobban. Odaadtam valakinek a szívem egy részét, a szeretetem. Szerettem őt, gondoltam rá, soha nem csaltam volna meg. Erre ezt kapom! Kinga se jött oda hozzám és Virág se, úgy érezték egyedüllétre van szükségem. És ekkor beismertem magamnak mire van szükségem. Vagy kire. Ricsire.
- Ohh szia Reni. - köszönt Cortez amikor haza felé sétáltam. Meg se fordultam. Van még képe idetolni magát? Hagyjon békén. - Figyu, én nem akartalak megbántani. Még előről kezdhetjük.
- Na ne szivass, te barom. - és elmentem. Otthon Ricsi, írt nekem, hogy 6 perc és itt van. Amikor beengedtem leültünk a kanapéra. Csend volt. Talán kicsit kínos is.
- Minden ok? - kérdezte.
- Aha.
- Tuti?
- Ja. Tuti.
- Lefejeljem? - ezen elmosolyodtam.
- Nem kell. - néztem a szemébe, vigyorogva. - Tudom, állati nagy bunkó voltam, ne haragudj. Úgy sajnálom. Lekezelő voltam, pedig te folyton velem foglalkoztál.
- Semmi baj. Ez oké. - ölelt át. Kellemes volt Ricsi ölelése. Felmelegített, és melegen simult a hátamra a tenyere.
- Ha te lennél a csajom, akkor én se foglalkoznék senkivel. - röhögött. Mivan? - Jaj, nem úgy értem. Izé.
- Értem. - nevettem fel zavartan. - Fagyi?
- Jöhet. - mondta, én pedig odaszaladtam a hűtőhöz.
- Milyen fagyi?
- Epres. Kéred a kinder tojásom? Most találtam.
- Aha. - Ricsivel jókat lehet dumálni. Főleg, hogy régóta ismerem.
- Jössz a retro buliba. Szombaton? - kérdezte hirtelen. El is felejtettem. Retro buli lesz.
- Nem tudom. Valszeg senki nem hív.
- Gyere velem. - mondta alig hallhatóan. Erre talán túl gyorsan is felkaptam a fejem.
- Te nem hívsz senkit? - lepődtem meg.
- Nem. Akkor?
- Megyek. - túl lelkes voltam.
- 2 nap múlva van.
- Ja igen. Az egyetlen bibi, hogy nem tudok táncolni.
- Megtanítalak.
- Te tudsz? - nevettem. Ez érdekes.
- Aha. Még kis koromban táncra  jártam. De nem ilyen balett izé. - nevetett.
- Jó, értem. Hát, megtaníthatsz. - álltam fel.
- Oké. Tehát. Az én kezem a te derekadon van, a te kezed pedig a vállamon, és akkor.... - elhalkultak a hangok, és hangosabbak lettek a gondolataim. Ricsi keze olyan melegen simult a derekamra, biztonságos volt. És mikor finoman megérintette a kezem, és a vállára rakta. Nem volt erőszakos. Hamar túl léptem Cortezen, nagyon nem ismertem. De Ricsit régóta ismerem, és azt hiszem, hogy ő a végzetem. Szeretem Ricsit!
-... Reni?

Sziasztok! Hamar hozom az újat❤️