Amióta ismerlek

19

A Kingával való programom az edző terembe már akkor katasztrófává érett, amikor otthon edző ruhát kezdtem el válogatni. Miért is ne lenne egy 16 éves könyvmoly lánynak egy tömeg edzőruha a szekrényében? Jó kérdés.

- Hogy haladsz kincsem? - kiabált be anya az ajtó mögül. Némi aggodalmat hallottam a hangjában. Nem csodálom. Amikor először benyögtem neki, hogy edzőterembe készülök, azt hitte viccelek. 

- Keresgélek. - kiáltottam vissza. Kerestem egy laza fekete leggingset, ami még jó rám, ugyanis a leggingseimet utoljára tesi órákon használtam kb. 2 évvel ezelőtt. Miután sikert arattam, jöhetett a top keresgélés. Nos, a topjaim száma 0 és 2 között lehet. Egy szintén fekete top, és egy kék top között kellett választanom. Nem akartam uncsi lenni, így hát a kék top nyert. Lófarokba kötöttem a hajam, össze pakoltam a táskám (víz, váltócucc, stb.) és felkaptam egy pulcsit. Mikor kiléptem az ajtón Kinga már ott állt. Ahogy megláttam, az önbizalmam 0-ra csökkent. A haja gondosan össze volt fogva, piros edzőszettben, a lábán meg egy fehér edzőcipő virított. Egy kardigán és egy táska volt még nála.

- Renáta, végre. Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Edző cuccot válogattam. - mondtam, miközben az ajtót zártam.

- Mutasd, mi van rajtad. - és azzal a lendülettel felrántotta a pulcsimat, hogy jobban megnézhessen. A szája fintorra húzódott, aztán megszólalt. - Hogy én miért nem lepődtem meg? - forgatta a szemét és elindultunk. Az út viszonylag csendesen telt el, már kezdett kínos lenni. Kinga végig idegesen csattogtatta a rágóját a szájában, én pedig bukdácsolva lépkedtem. 

- Mikor érünk oda? - szólaltam meg a hosszú csend után.

- A következő saroknál balra, onnan még 5 perc és ott leszünk.

- Értem. - feleltem, de nem akartam újra elkezdeni a kínos csendet, így hát vettem egy mély levegőt, és megkérdeztem.

- Egyébként, hogy néz ki az a bizonyos fiú? 

- Renáta bírj magaddal. 5 perc és megtudod. - kaptam a választ. Na ezt megkaptam. Mikor odaértünk Kinga kinyitotta az ajtót és bementünk. Kértünk egy kulcsot a szekrényhez amibe belerakjuk a cuccunkat, aztán elmentünk az öltözőbe, annak ellenére, hogy már rajtunk volt az edzőruha. 

- Ilyenkor mindig a futópadon van. 

- Kicsoda? - kérdeztem, miközben a cipőfűzőm bekötésével szenvedtem.

- Ki? Vajon ki? A fiú.

- Mi a neve?

- Még nem tudom. Csak egy hete járok ide. - mondta és becsukta a szekrényt. Egy percig a földet bámulva állt, majd beszaladt a mosdóba, ami nem a legszebb állapotában volt. - Arcot kell mosnom. Mikor kimentünk én a súlyemelőket nézegettem, Kinga pedig célirányba vette a futópadokat. Nem voltak sokan. Négy 20 év körüli nő, 2 korunkbeli fiú, és néhány idős volt a terembe. Én a két fiút kezdtem el nézni, aztán Kinga felé sandítottam, aki viszont kereste a fiút. Odamentem hozzá, ugyanis én azt hittem a két fiú közül az egyik az a fiú aki Kingának tetszik. 

- Biztos később jön. - nyugtattam meg az idegtől való kitörni készülő Kingát.

- Igen, biztos.