Amióta ismerlek

13

Reggel Ricsi a kapunk előtt állt, aztán kézen fogva indultunk el suliba. Láttam rajta, hogy valamit mondani szeretne, csak nem tudja hogyan.
- Akkor... Te.. Most a barátnőm vagy? - kérdezte zavartan. Rá kulcsoltam az ujjaim az övére és közelebb húzódtam hozzá.
-Igen. Örökre. - így sétáltunk a suliig. Viki nem volt ott, amit furcsálltam.
- Sziasztok. - köszöntem a többieknek, Cortezt szándékosan számba se véve.
- Szia Reni. Úúú, neee. Együtt vagytok?? Wááá. - ugrált Virág.
- Igen. - mutattam büszkén az össze kulcsolt ujjainkra.
- Reni beszélhetnénk? - jött oda hozzám Cortez.
- Mondd. - néztem rá hűvösen.
- Négy szem közt. - mondta mire elengedtem Ricsi kezét, és még éreztem, hogy ökölbe szorítja.
- Figyelj, sajnálom. Nem akartalak megcsalni, de hát mindegy volt. Mármint úgyis vissza jössz hozzám, szóval megcsalhatlak. Érted. Te is csak egy lány vagy. - fogta meg a kezem de én villámgyorsan kirántottam a szorításából.
- Hogy lehetsz ekkora tapló. - ráztam meg a fejem és vissza sétáltam Ricsiékhez.
-Minden rendben? - kérdezte aggodalmasan.
- Igen, neki én is csak egy lány voltam. Legalább tudom.
- De nekem nem vagy az. - emelte fel az állam.
- Szeretlek. - álltam lábujjhegyre és hosszasan megcsókoltam.
- Én is. Mindennél jobban. - ölelt meg, és bementünk a suliba. Szóltam Ricsinek, hogy elmegyek a büfébe. Kértem egy baracklevet és egy perecet és a lépcsőn felfelé belebotlottam Cortezbe. Ahjj.
- Reni. Nézd. Csak kérlek gyere ide suli után. - nyomott a kezembe egy cetlit, és eltűnt. Hát jó. Elvégre mit akarhat amiből bajom lehet? Ohh, nem is sejted.
Tanítás után elköszöntem a többiektől és elindultam a le írt helyre. Egy padot láttam meg amin Cortez ült.
-Szia. - intettem neki.
- Oh szia.
- Mit akarsz?
- Kezdjük elölről.
- Viccelsz ugye? Ricsi a barátom.
- Na és? Akkor nem kell kapcsolatnak lennie. Na gyerünk Reni. Csak egy csókot akkor.
- Nem! Cortez mit nem értesz?! - mondtam és kezdtem félni. Perverz állat.
- Akkor nem csókot, mást. - húzta mosolyra a száját. - Olyan jó szád van. - nyalta meg az alsó ajkát, ami miatt én egy vérfagyasztó sikolyt eresztettem meg.
- Reni....ne kelljen kényszeríteni. - ragadta meg erősen a csuklóm és leültetett a padra.
- Hagyd abba! Engedj el! - kiabáltam.
- Nem. - mondta, majd a kezét lassan elkezdte végig húzni a combomon egyre beljebb.
- Engedj el! Hallod?! Eressz!!! - üvöltöttem, de tök kihalt volt a környék. Éreztem, hogy könnycseppek hullanak végig az arcomon. Nem teheti! Egyszer csak Cortez fogta magát és erősen megcsókolt. Belőlem kitört a sírás, és elhomályosodott a szemem. Aztán lépteket hallottam meg és annyit láttam, hogy Cortez a földre esik, valaki pedig erősen üti.
- Ren. Jól vagy? - ezt a hangot bárhol felismerem.
- Ricsi! - kiáltottam és a nyakába ugrottam.
- Jól vagy? Mit csinált?
- Én nem akartam - szipogtam - Megcsókolt! De nem akartam. És a combomat..azt fogdosta..de nem akartalak megcsalni. Bo-hocsánaat. - bögtem Ricsi vállába. Ricsi szembe fordított magával és letörölte a könnycseppeket.
- Ren, ne szivass. Nem tehetsz róla. Köszönöm, hogy őszinte vagy, de tudom, hogy soha nem tennél ilyet. - ölelt át szorosan. Lassan elengedett, felállt a földről, és Cortez arcát kezdte el ütni. Nem volt erőm fölállni.
-Hogy mered?! Csak én érinthetem meg, ő a barátnőm. Ha még egyetlen egyszer megcsókolod esküszöm, hogy kicsinállak. Megértetted?! Érted?! - kiabálta. - Hozzá ne merj érni!
- Ricsi! Jól van már. Gyere. - tápászkodtam fel a földről és leszedtem Cortezről.
- Szóval csak te érhetsz hozzám? - mosolyogtam el halványan.
- Ja... Én.. Umm.. Nem úgy.. Értettem..- motyogta.
- Ricsi.. Hozzám érhetsz. Tudom, hogy nem vagy olyan, és csak ott érintesz meg, ahol szabad. Úgyhogy engedély nélkül hozzám érhetsz természetesen. - ugrottam a nyakába és a lábaim az övéire kulcsoltam.
- Rendben. Vigyázok rád. Megígérem. - döntötte a homlokát az enyémnek.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit az arcára.