Amióta ismerlek

11

Óvatosan nyitottam ajtót, amikor megpillantottam Ricsit. Ingben volt, kicsit furán vette ki magát.
-Szia, Ren.
-Öö.. Szia. - igazgattam a hajam. - Miért vagy ingbe?
- Én...eljössz velem kajálni? - kérdezte félénken.
- Igen, étterem? Mert akkor át öltözök. - mutattam végig magamon. Egy mackó nadrág volt rajtam, maszatos pólóval.
- Aha, oké. Megvárlak. - mondta zavartan.
-Oks gyere be, foglalj helyet, sietek. - szaladtam fel a lépcsőn, közbe orra is estem. Ezt Ricsi is hallotta mert elég nagyot koppant a homlokom.
- Jól vagy? - állt fel.
- Aha, minden szuper. Jól vagyok. - rohantam tovább. Nem tudom, hogy kell egy ilyen eseményre felöltözni. Jaj! Estélyit vegyek? Vagy valami kis ruhát? Farmert? Dehogyis, az hülyeség. Mindegy. Felvettem (kemény 20 perc válogatás után!!) egy kék testre simuló térdig erő vállpántos ruhát. A sminkem csak szemspirál volt, mert miközben eszek, nem akarom a szájfényem ízét érezni. A hajam kifésültem, és a vállamra borítottam. Lesétáltam a lépcsőn, és úgy terveztem, hogy majd szépen lassan sétálok Ricsi meg csodálkozva néz. Chhh, engem ismerve, ez egy katasztrófa lett. A lépcső negyedénél jártam, amikor megbotlottam a saját lábamba, Ricsire estem, és az ajtó előtt kötöttünk ki. Gyorsan lemásztam róla. Hajrá Reni! Csak így tovább. Talán 20 év múlva le tudok menni normálisan a lépcsőn anélkül, hogy pofára esnék.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, persze. Csak béna vagyok, bocs, hogy rádestem. - vettem fel a fekete magassarkúm.
- Nem baj. - nyitott ajtót. Elsétáltunk az étteremig, aminek Home Andante volt a neve. Fogalmam sincs miért. Ricsi kinyitotta nekem az ajtót (what a gentlemen😻), én pedig besétáltam. Helyet foglaltunk, és csendben nézegettük az étlapot.
- Mit kérsz? - kérdezte kis idő után, mert látta, hogy közeledik a pincér.
- Hmm. Cordon Blue (nemtudom jól írom e), és limonádé. Te?
- Jó kérdés. Szerintem én is limonádét. És csirkemellet rizzsel. Meg úú savanyúsággal. - csillant fel a szeme. Olyan volt mint egy kisgyerek.
- Mit hozhatok? - kérdezte a pincér. Fiatal volt. KB 2-3 évvel idősebb nálam.
- Én egy csirkemellet kérek, limonádéval, a hölgy pedig.. - biccentett felém. Hölgy? Ah, elolvadok. Reni stop!!
- Én pedig egy Cordon Bluet szintén limonádéval.
- Rendben. Kábé 30 perc mire elkészül. - kacsintott rám, és elment a konyha felé. Ricsi totál kiakadt.
- Láttad, hogy rád kacsintott? Mit flörtöl veled? Nincs ennek élete? - prüszkölt, és a pincér felé mutogatott.
- Nyugi, nem veszem magamra. - mondtam, mire Ricsi, kicsit nyugodtabban, de felhúzta az orrát. A pincér 30 perc múlva hozta a rendelt ételt.
- Remélem ízleni fog. - küldött felém egy mosolyt.
- Menj vissza anyádba. - motyogta Ricsi. Szerintem a pincér nem hallotta, mert továbbra is rám mosolygott. Én szúrós szemmel Ricsire néztem, aki amolyan "most mi az?" ábrázattal nézett vissza. Este haza kísért, és nem akart elmenni az ajtó elől.
- Szia. Jó éjt. - öleltem meg, mire meglepődött fejet vágott.
- Figyelj Ren...