Amióta ismerlek

9

-... Reni? - jött elő egy hang.
- Igen?
- Figyeltél?
- Persze. - vigyorogtam.
- Akkor tudod mi az a keringő?
- Persze.
- És azt is, hogy, hogy kell táncolni? - az első két mondat volt a lényeg.
- Igen. A te kezed a derekamon az én kezem meg a válladon. -  rendezgettem a kezünket.
- Aranyos vagy. - bukott ki belőle. Felkaptam a fejem. Tágra nyílt szemmel bámultam rá. - Én.. Mármint.. Persze.. Aranyos vagy. - nevetett kínosan.
- Te is aranyos vagy. - mosolyogtam. Persze igazából nem ezt éreztem. Hanem, hogy imádom. Ezután viszont csöndben voltunk. Én elengedtem Ricsi kezét, ő pedig az ujjait piszkálta.
- Sétálunk? - kérdezte. - Vagy elmegyünk valahová?
- Aha. - vágtam rá. - Hova?
- Meki? - mosolygott. Éreztem, hogy ezt fogja mondani, mert Ricsi olyan Mekis.
- Oks. - bólintottam, és felöltöztem.
- Szerintem húzz kabátot is. - erőszakolta rám a kabátom, mivel magamtól nem akartam felvenni. Ricsi járművével mentünk, leparkolt, és rendeltünk. Én leültem egy asztalhoz, és megvártam Ricsit.
- Amúgy nem tudom, hogy ez most milyen kérdés lesz a részemről, de hogy állsz Cortezzel? - kérdezte, amikor leült. - Szereted? - kérdezte halkabban. Gondolkoztam a válaszon. Szeretem?
- Azt hiszem nem. - húztam el a szám.
- Van aki jelenleg tetszik? - legszívesebben elmondtam volna, de féltem, hogy Ricsit is elvesztem.
- Van. Neked?
- Van.
- Ki?
- Na, de Ren. Ez titok. - mosolygott rám.
- Hát jó. - törődtem bele. Ricsi fogott egy sültkrumplit amin kecsap volt, és az oromra kente.
- Értem én. - és innentől fogva tőlünk zengett a Meki. Este 9-kor hazakísért.
- Holnap találkozunk. - kacsintott rám.
- Oké. Szia. - integettem, majd a kacsintásán kezdtem el gondolkodni. Reni, kapcsold már ki a hülye agyad!