Amióta ismerlek

12

- Igen? - fordultam meg. Ricsi megfogta a kezem, és mélyen a szemembe nézett.
- Nézd. Nehéz elmondani...uhh..szóval. Tudom, hogy én neked a legjobb barátod vagyok, és nem több, és teljesen megértem. És azt is tudom, hogy még nem vagy túl Cortezen, haragszol rá, ami érthető és jogos, de nem tudom kontrollálni az érzéseim. Nem tudom mikor jöttek elő az érzéseim, talán 2-3 hónapja, de mindig amikor hozzám érsz, vagy rám nézel, zavarba jövök. És muszáj volt elmondanom, én ezt nem tudom titkolni. Eszméletlenül mérges voltam, amikor Cortezzel össze jöttetek, ezért néztem rád olyan csúnyán. Ne haragudj. Féltékeny voltam. - sütötte le a szemét, aztán megfogta a derekam, magához húzott és megcsókolt. Úristen! Megcsókolt!!
- Öhh.. Én.. Bocsánat.. Jobb ha megyek.. - engedte el a kezem, és elindult.
- Ricsi! - kiáltottam utána, de meg se hallotta. - Ricsi! - kezdtem el utána szaladni. - Ricsi! - kiáltottam amikor odaértem hozzá. Megfordult, így szembe állt velem. Sütött róla, hogy totálisan zavarban van, és szégyelli magát.
- Ricsi, szeretlek! - csókoltam meg.
-Mi? Tényleg? De most komolyan? És Cortez? Tényleg? - hitetlenkedett boldogan.
- Nem érdekel Cortez. Téged szeretlek. És igen, tényleg. - öleltem meg, és mélyen beszívtam a pulcsija illatát. Ricsin éreztem, hogy vidám volt. Egyszer csak homlokon puszilt, megcsókolt,majd a homlokát az enyémnek döntötte. Hűség. Ricsi hűséges. Szeretem Ricsit.