Amióta ismerlek

17

Reggel arra keltem hogy sajog a fejem. Aztán megprobaltam visszaemlekezni a tegnapra. Annyi van meg, hogy szétvertem Vikit. És, hogy Kinga vitt haza. Ohh basszus. Megcsókoltam Cortezt! Ajaj. De véletlen volt. Ricsi most biztos utál, de azért megejtek pár hívást.

*Ricsi szemszöge*

Békésen aludtam, mikor arra keltem, hogy a telefonom ezerrel üvölt. Megneztem ki keres ilyen korán, és Reni nevét írta ki. Nincs kedvem hozzá. Kinyomtam. Persze többször is hívott, de egyszerűen figyelmen kívül hagytam, és lenémítottam.
Azután hogy Cortezt megcsokoltal, meg ha véletlen is, akkor se volt szép dolog. Nem érdekel hogy józan volt e vagy se. A csók az csók.

*Reni szemszöge*

Összesen 20 hangüzenetet küldtem neki, de semmi. Nem reagált, meg csak le se láttamozott. Ez eléggé bántott, ugyanakkor meg tudtam érteni, mégse akartam. Azt akartam, hogy Ricsi velem foglalkozzon, és ne haragudjon. Amíg ezen gondolkodtam addig annyit lehetett lentről hallani, hogy valaki benyit, és anyával kezd társalogni. Nem sokkal később Kinga rontott be az ajtómon.
- Szia Kinga. - köszöntem.
- Ide figyelj Renáta. Nem tudom mit képzelsz magadról, de újjá kéne születned, hogy ezt Richárd valaha is megbocsássa neked.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Mihez fogsz kezdeni? Még jó, hogy itt vagyok.
- Van ötleted?
- Szatmáry Kinga vagyok, még szép, hogy van. - mondta büszkén, én meg csak a szemem forgattam.
- És mi volna az?
- Először is elmegyünk hozzá. Vagyis csak te, én meg elkísérlek.
- Nem.
- Mi az hogy nem? Márpedig de.
- Kinga a pokolba viszel.
- Nagyon szívesen. - jelentette ki és el indultunk Ricsiékhez. A terv az volt, hogy bocsánatot kérek. De jó terv.
- Nyomd meg a csengőt.
- Nem nyomom.
- De.
- Nem.
- Akkor meg nyomom én.
- Kinga ne! - szóltam rá, de már késő volt. Kinga elrohant és ott hagyott engem.
- Igen? - hallottam még Ricsi hangját és megpillantottam az ajtóban. Csak lefagyva álltam ott. Ricsi készült becsukni az ajtót, amikor odatettem a lábam.
- Au a francba. - fogtam meg a lábam ugyanis jól rá csukta az ajtót.
- Oh baszki ne haragudj. - nyitotta ki és megfogott. Bármennyire is haragudott rám, akkor is segített. Annyira szeretem.
- Jól vagy? Bocsi. Nem volt szándékos.
- Hát jól vagyok, fáj egy kicsit de nem vészes. - tapogattam a lábam. - Figyelj Ricsi, ne haragudj. Véletlen volt. Annyira sajnálom, nem direkt volt.
- Elhiszem, csak...
- Csak?
- Mi van ha még érzel iránta valamit?
- Nem érzek iránta semmit. Ne haragudj! - öleltem meg szorosan.
- Semmi baj. - meg jó sokáig egymást öleltük, amikor Kinga rontott be.
- Mi most megyünk. Eszméletlen nyálasak vagytok, mindjárt hányok. - rántott el Ricsitől és be vágta az ajtót.