Amióta ismerlek

20

Virággal eldöntöttük, hogy hétfő előtt még elmegyünk az Árkádba vásárolgatni, amolyan "csajos hétvégére". Én leginkább a H&M-be akartam elmenni, új nyári ruhákat venni. Virág valami kerámiás, vagy kristályos boltba akart elmenni, meg virágüzletbe. Ja meg festős boltba. Hát sok helyre. Ketté váltunk, megbeszéltük, hogy 2 órakor találkozunk a KFC-nél, és elindultunk úti céljaink felé. Rögtön kinéztem magamnak egy hosszú ujjatlan barna ruhát, 2 trapéz gatyát, egy kék és egy fehér toppot. Bementem még a Douglasbe, ahol  vettem a MAC-től egy matt  világos rózsaszín rúzst, illetve egy új szempillaspirált a Florence by Mills-től. Virággal mikor találkoztunk megmutatta, ő mit vett. Egy csomó kristályt, egy vászontáskát mindenféle jelekkel, vásznat amire festhet, 3 darab ecsetet, és az anyukájának 2 tulipánt. Irányba vettük a KFC-t és vettünk egy közepes kosarat. Mondtam Virágnak, hogy viszek haza apának is egy keveset, ő meg amúgy is csak 4 darabot evett. Virág az apukájához ment ezután, úgyhogy teljesen más irányba mentünk haza. Elköszöntünk egymástól én meg felszálltam a buszra. Útközben Ricsi írt egy üzenetet, amiben annyi állt, hogy: randi?

Egyből vissza is válaszoltam neki, hogy igen.

Megbeszéltük, hogy a Roseille étteremben találkozunk fél 7-kor. Amint hazaértem el is kezdtem nézegetni, hogy mik a ruha opciók. Végül egy kék hosszú ruhát vettem fel, fehér magassarkúval. Ricsi végül értem jött, és úgy mentünk. Asztal foglalásunk volt, ezért időpontra mentünk.

- Érzed, hogy el fogunk késni. - nevettem. Ricsi bíztatóan megsimogatta a karomat, majd tovább koncentrált az útra. Szerencsére időben érkeztünk meg, elfoglaltuk a helyünket, és kértük a menüt.

- Mit kérsz? - töprengtem hangosan.

- Nagyon kívánom a spagettit. - mosolygott fel az étlapból. - Te?

- Nem vagyok éhes, de a kukoricás csirke jól hangzik. - mondtam, pont mikor a pincér kijött. Rendeltünk, és amíg nem jött az étel, beszélgettünk. Egy ideje vacsoráztunk, amikor is ismeretlen szám hívott. Érdeklődve néztem a telefonomat, és azon vacilláltam, felvegyem e.

- Mi a baj? - kérdezte Ricsi.

- Semmi, csak valaki folyton hívogat...ismeretlen szám.

- Vedd fel, ha már ilyen sokszor csörgetett, hátha valami fontos. - fogta meg a kezem az asztal fölött. A fülem mellé tettem a telefont, és vártam, hogy az ismeretlen megszólaljon. Stabil 30 másodpercig csend volt, épp lerakni készültem, amikor egy sikoltást hallottam meg.

- Halló..? - szóltam bele, és remélni mertem, hogy ez csak valami borzasztó vicc.

- Reni! Reni, hallasz? Segíts! 

- Ki az? Virág?! - kérdeztem remegő hangon.

- Ha viszont akarod látni a drága barátnődet, találkozzunk a Roseille parkolójában 10 perc múlva. Egyedül gyere. - mondta egy eltorzított hang. Az arcomon a kétségbeesés, és félelem tükröződött, amit Ricsi is észrevehetett, mert aggodalmas arccal fürkészte az enyémet.

- Mi történt?

- Virág...öhm.. - nyekegtem, majd mikor végre sikerült kiböknöm, Ricsi határozottam megrázta a fejét.

- Nem mész te sehova egyedül!

- És ha bántani fogják? Muszáj. De bízz bennem, nem lesz baj, meg leszek. - egy ideig könyörögnöm kellett, de végül beadta a derekát. Fizettünk, majd míg Ricsi az autóban várt, én az étterem hátuljánál ácsorogtam. Legalább 20 perce fagyoskodtam, és Ricsit minimum 5-ször visszaküldtem a kocsiba, de tudtam, hogy várnom kell. Kis idő múlva alakok kezdtek formát önteni a távolban. Két fiú állt meg előttem, mindkettőt ismertem. Az egyik Csongor volt, a másik pedig Krisztián, mindketten 12.-esek.

- Mit akartok? Hol van Virág? - fakadtam ki.

- Virág soha nem is volt nálunk. - ült ki mosoly az arcukra. - Téged akarunk.

- Mi? Miről beszéltek? Dehát hallottam ahogy beszél.

- Mikre képes a technológia manapság. - a vigyor az arcukon egyre rémisztőbb lett.

- Mit akartok tőlem? - kezdtem hátrálni a fal felé.

- Semmi rosszat.. - minden olyan gyorsan történt. Az egyik fiú lefogott, míg a másik az arcomhoz bújt, és erőteljesen a számba dugta a nyelvét. Ők nem tudták, de én felhívtam Ricsit, arra az esetre ha valami baj történne, bár nem gondoltam ilyesmire. Ricsi mindent hallott, és én is hallottam ahogy bevágja maga mögött a kocsiajtót, aztán meg is láttam, ahogy éppen az egyik srácot püföli. Ezek után nem láttam már szinte semmit. A szemem elsötétült, az arcom jéghideg volt, én magam is dermedté fagytam, ott és akkor. Össze estem, a földön feküdtem, és csak elhomályosult képsorokat láttam abból, ahogy az egyik fiú kiterül mellém, vérzik a szája, és a szeme tiszta lila. A lelkem megtört, a gondolataim cikáztak a fejemben, és undorodtam a testemtől, hiába tudtam, hogy nem az én hibám. A padló nyirkos volt, éreztem, ahogyan a cipőm, és a zoknim átázott egy pocsolya miatt, megsemmisültem. Az utolsó amire emlékszem az az, hogy Ricsi az arcomat simogatva mondogatja a nevemet, majd a kocsiba visz. Halottnak éreztem magam.