Amióta ismerlek

10

- Renáta. - hallottam meg Kinga hangját (??!).
- Jézusom. Igen?
- Szia. - köszönt, és belépett.
- Ööö.. Szia?
- Most mi bajod? Csak délután jöhetek át? Renáta, mintha olyan sok dolgod lenne. Jézus. Meg pizsamában vagy? Még jó, hogy itt vagyok. - forgatta a szemét, és helyet foglalt. Én gyorsan át öltöztem, miközben Kinga magyarázott.
- És láttad a kilencedikeset? A 9/a. Chhh. Borzasztó. Miniszoknya! Csak 14 évesek! Menten dobok egy hátast. És az a smink mennyiség. Nekimentek a falnak, és rájuk esett a vakolat, vagy mi? - hőbörgött. Nekem. Megszoktam. Suli előtt, rögtön megpillantottam Ricsit, és integettem neki. Majd Cortezt is. Kinga igencsak meggyúrt, úgyhogy bátrabb vagyok mint valaha. Ezt azért mondom, mert Cortez oldalán Viki állt. Hányinger. Úgyhogy a lehető legtöbb önbizalmam öntöttem fel, és oda lépkedtem.
- Sziasztok. - köszöntem vidáman. Mindenki visszaköszönt, én pedig amikor feléjük sétáltam, megbotlottam valamiben, és Corteznek estem.
- Te ribanc! - esett nekem Viki azonnal.
- Jézusom. - morogta Kinga, Virág meg sikkantott egyet.
- Cortez fogd vissza az idegbeteget. - szóltam Corteznek, miközben feltápászkodtam.
- Minek hívtál, te lotyó? - ütött bele a hasamba, én pedig össze görnyedtem. Ricsi odalépett hozzám.
- Jól vagy? - kérdezte, én pedig bólintottam egy aprót. Odament Vikihez, és csak Kinga mondta el később, hogy mit mondott neki.
- Ha egy ujjal is hozzá érsz, akár egyszer is, akkor kicsinállak. Világos?
- Nem félek tőled.
- Pedig jobban teszed. - hunyorgott, és visszajött hozzám. Felemelt, a karomnál fogva, és besegített az orvosiba. Iskola után (jobban lettem, és bent maradtam) Vikit pillantottam meg a suli előtt. Megint. Elhatároztam, hogy elegem lett, bosszút állok. Odamentem Vikihez, és mielőtt bárki is levegőt vehetett volna, megpofoztam. Mindenki felszisszentett, Viki pedig mérgesen nézett rám, és éppen vissza akarta adni, mikor kigáncsoltam. Büszkén köszöntem el, és indultam haza. Kész voltam a házikkal, és tanulni való se volt, úgyhogy a nappaliban olvastam. És egyszer csak csöngettek...