How did I get here? |Outer Banks 3. ff|

Sors döntő telefon

Lana szemszögéből:

- Csak vegye fel! - mondta Sarah ingerülten.

Kb. 30 másodperc kicsöngés után.

- Haló! Kivel beszélek? - kérdezte meg a seriff a telóba.

Mindenki fellélegzett.

- Ó! Seriff még sosem örültem önnek, de most igen! - mondta JJ.

- JJ ti vagytok azok? - kérdezte a seriff és ő is hallatszott a hangján, hogy megkönnyebbült.

-Igen. JJ, Sarah, Kie, Pope, Cleo, John B, Lana.- mondtam a neveinket.

- Hol vagytok? - kérdezte.

Erre a kérdésre elmesélt Pope mindent.

- De uram. Kérem semmi feltűnő módszerrel ne közelítsék meg a szigetet! - kérte Cleo.
- Rendben van! Indulunk! - mondta majd letette a telefont.

Mindenki ujjongva ment el aludni. Beszélgetni már nem volt erőnk. De egy ember mindig fent volt, ha baj történne. Én voltam éppen a soros a fent maradásban. Végülis én már kialudtam magam. Hajnal volt. Gyönyörű volt az óceán.

Kisétaltam a part szélére és leültem a homokba. Jó érzés volt végre csak ülni és nem félni. A víz hullámai érték a lábfejemet. Az eget százféle szín borította. Olyan volt, mint egy festmény.

De egyszercsak, azt vettem észre, hogy befogták a számat, majd a víz alá nyomták a fejem. Nem értettem a dolgokat. Nagyon gyorsan történt minden. Nem bírtam reagálni. Rafe volt az és Ward.
A kocsit nem tudták kinyitni, mivel a kulcsot direkt elraktam. A kereszt miatt.
Tovább matattak a kocsinál, de kulcs nélkül nem tudták kinyitni továbbra sem.

- Hol a kulcs ribanc? - kérdezte Ward.
- Nem tudom. - mondtam és arcba köptem. Mivel még mindig nem engedte el a nyakam csak ráncigált a kocsi és a víz között és befogta a szám.

Rafe belenyomott a vízbe mégegyszer. Nem kaptam levegőt... Nem tudtam már visszatámadni. Lassan elsötétült minden, elment a hallásom és csönd lett.

Az utolsó emlékem az, hogy Rafe felfigyelt a rendőrökre, akik éppen akkor érkeztek meg. Késő volt, annyira volt elég, hogy elengedjenek.
Wardék együtt elmenekültek.

Arra keltem, hogy a srácok a seriff és egy orvos bámul rám egy hajó kabinban.