A Neve nincs világ

8.fejezet

Egész éjjel csak a plafont tudtam bámulni. Akárhányszor azt éreztem, hogy csukódnának le a szemeim ugyanazok a képek jelentek meg és hangok dübörögtek a fejemben.
Egy kuncogás.
Egy csattanás.
Egy éles sikoly.
Mindig, amikor a tündérlányra gondolok elevenen megjelenik előttem a fejét kettéhasító bárd és az, ahogy vékony vérpatakok folynak le a fején.
Tegnap nem agyaltam a lányon, akit valószínűleg már megettek. Az, hogy Heves Szikra eltűnt teljesen kitöltötte elmém nagy részét és legtöbb zugát. Ha nem vagyok egyedül a gondolataimmal nincs semmi baj és nem jut eszembe az, ami a köztes világban történt.
Ha csak egy kicsit is sikerült elkalandoznia a gondolataimnak egyből a Medúzák ünnepe jutott eszembe.
A sötétség érted is eljön.
Értem? Tehát mást már elkapott? Vagy ha nem, akkor nem fogjuk tudni megmenteni a Neve Nincs világot? Nem akarom, hogy elkapjon vagy, hogy ne tudjunk segíteni a világnak. Egyszerűen nem történhet meg.
Az ágyam szélén ülve még most is hagyom, hogy csúf, véres, sötét gondolatok magával rántsanak.
Nem szabad.
Megdörzsölöm a szemem és elhagyom a szobát. Lent már nyüzsgés van. Folyó pörög-forog a konyhába, Heves Szikra pedig a földön játszik az állatokkal. Az a szőrös nyálkás kis rondaság is ott van. Edric az asztalnál ül és reggelizik Ragyogó Lánggal. A lány még mindig megállás nélkül csak beszél. Helyet foglalok Edric bal oldalán. Hömpölygő Folyó pillanatok alatt elém helyezi az ételt. Halkan megköszönöm. A lábaimat felhúzom törökülésben a székre, csakhogy véletlenül se kelljen hozzáérnem a bundás békához.
Az ételemet turkálom, amikor megcsapja a fülem egy nem kívánt mondat.
– Apró Parázs talán én is veletek tarthatnék! Csuda jó lenne közösen az erdőt járni és megmenteni a világot a fertőzéstől! – kiáltja el magát Ragyogó Láng.
– Nem kéne! – bukik ki belőlem és Folyóból egyszerre. Láng anyja füle mögé tűr egy tincset és az ezüst karikák megcsendülnek rajta.
– Nem kéne elmenned. Olyan jó neked itt velünk. Kint pedig rettentő veszélyes lenne neked – próbálja meggyőzni a lányát. Pártatlan félként teljesen egyet értek Folyóval. Anya engem se engedne el önszántából egy ilyen útra.
– De anya! Apró Parázs vigyázna rám. Itt a lehetőség, hogy új tapasztalatokat szerezzek.
– Ne tedd ezt velem! – néz kétségbeesetten Folyó.
Türelmetlenül figyelem az eseményeket. Igen Ragyogó Láng ne tedd ezt vele.
– Nem hagyhatsz el az apád után te is. A gyerekem vagy. A legfontosabb kincs számomra. Belepusztulnék a bánatba, ha elmennél. Nem jönnél vissza hozzám.
– Ez nem igaz anya! Visszajönnék, esküszöm.
– Nem fogok vitatkozni erről! Nem mész sehova! Nem teheted ezt velem, hogy elhagysz te is! – Folyó szemeibe könnyek szöknek.
– Nem hiszem el, hogy még most is itt akarsz tartani! A világnak szüksége lehet rám!
Láng sírva felrohan. Nem számítottam arra, hogy ekkora vita fog kerekedni belőle. Nem örülök annak, hogy összevesztek, de kár tagadnom, örülök, hogy nem jön Láng. Tudom jól, ha jönne ő is, rám már nem lenne szüksége Edricnek.
Folyó sóhajt egy nagyot.
– Majd én utána megyek és beszélek vele. Nem lenne jó, ha így válnánk el. Lassan nekünk is indulnunk kell.
Edric feláll az asztaltól és a lány nyomába ered.

Egy igencsak hosszas beszélgetés után végre az küszöbön állunk. Edric majdnem másfél óráig magyarázta Lángnak, hogy nem jó ötlet, az, hogy velünk tartson. Veszélyes és nem mondta ki, bár értettem a célzást, hogy neki pont elég engem megóvnia a bajtól. Még mindig az ajtó előtt állunk. Heves Szikra már hamarabb elbúcsúzott tőlünk, mert elvileg egy fontos dolga akadt. Ragyogó Láng Edric vállán áztatja az ingét, a fiú pedig csak a hátát simogatja. Folyó a lánya vállára teszi a kezét, jelezve, hogy ideje indulnunk. Láng elengedi Edricet.
– Vigyázz magadra Apró Parázs! – mondja a lány.
Folyó még egy utolsó anyai csókot lehet homlokára. A mellettem álló fiú rám néz és bólint. Vállára veszi táskáját, ami most tele van Hömpölygő Folyó finom ételeivel. Bundás és a vidra velünk együtt indulnak gyalogútra, mert ha a zsákban lennének biztosan megennének mindent. Egyszer még hátra fordulunk és integetünk a családnak, majd folytatjuk tovább az utunkat az ismeretlenben, Ragyogó Láng nélkül.