I still... /Fred Weasley ff.

Tizenötödik

Fred ágyán ülve hallgattam, ahogy az ikrek épp valamelyik új találmányukon vitáznak, amikor fekete hajú barátnőm a fülemhez hajolt.

- Még meg sem kérdeztem, hogy mit reagált a vallomásodra. – suttogott.

- Szerintem meglepődött, de választ adni nem volt ideje. – súgtam vissza.

Mel elhúzta a száját, mire én megejtettem felé egy mosolyt. Nem bántam meg. Egyáltalán nem zavart a tény, hogy a fiú nem adott választ, sőt szerintem az se zavarna, ha elutasított volna. Végre kiadhattam magamból a dolgot, és nem kell tovább évődnöm rajta. Este felé letévedtünk a nappaliba, ahol Mrs. Weasley kitörő örömmel fogadott engem és a barátnőmet, majd kedvesen átnyújtott nekünk egy-egy dobozt.

- Az Abszolúton összefutottam a nagyiddal – nézett rám – és megkért, hogy adjam át nektek.

Zavartan néztem a mellettem álló lányra, majd megvonva a vállamat kinyitottam dobozt, és kivettem a benne rejlő dolgot. Egy gyönyörű, fekete ruha volt. A felső része csipkézett volt, az alsó, szoknya része pedig nagyjából földig ért. Ahogy jobban szemügyre vettem, észrevettem, hogy bal oldalon egy körülbelül térdfeletti felvágás díszíti. Mel ruhája ugyanúgy nézett ki mint az enyém, annyi különbséggel, hogy az övé egészen világoskék, szinte már fehér volt.

- Biztos vagyok benne, hogy lélegzet elállítóan fogtok kinézni bennük. – ejtett meg felénk egy szívmelengető mosolyt Mrs. Weasley.

- Köszönjük! – motyogta Mel, miközben vissza hajtotta a ruhát a dobozba.

- Most pedig vacsora aztán irány az ágy! Holnap kezdődik az iskola! – terelgetett minket a konyhába a nő.

Másnap reggel mikor felkeltem már nem volt senki a szobába. Hirtelen elöntött a pánik, de rögtön lenyugtattam magam, mondván, hogy úgy sem hagynák, hogy lemaradjak. Magamra kaptam a kedvenc Backstreet Boys feliratú fekete pólómat, aminek az alját bele tűrtem a magas derekú farmeromba. Gyorsan kifésültem tejföl szőke hajamat, majd levonultam a konyhába.

- Jó reggelt! – köszöntem az ott tartózkodóknak.

- Jó reggelt drágám! – mosolygott rám kedvesen Mrs. Weasley. – Gyere ülj le, egyél! – húzott ki nekem egy széket, s közben lerakott az asztalra egy adag pirítóst.

- Köszönöm. – viszonoztam a mosolyt, miközben helyet foglaltam Charlie mellett.

Reggeli közben a mellettem ülő Weasley-vel társalogtam, aki érdekesebbnél érdekesebb információkkal látott el a sárkányokról. Én csak csillogó szemekkel bólogattam és ittam minden szavát. Miután mindenki befejezte az evést Mrs. Weasley beszaladt a falusi postára, és rendelt három közönséges, mugli taxit. Az egész rettentő vicces volt, legalábbis számomra, főleg mikor Fred ládája kinyilt rakodás közben és meggyulladt benne pár Filibuster-csillagszóró. A pályaudvarra érve én és Mel egyszerre vettük célba a Roxfort Expresszt, azzal a céllal, hogy üres fülkét. Miután találtunk egyet, lepakoltuk a csomagjainkat és leszálltunk elköszönni a kísérőinktől.

- Köszönjük a vendéglátást! – mosolygott Mel az velünk szemben álló asszonyra.

- Bármikor szívesen látlak titeket! – simította meg a barátnőm arcát.

- Köszönöm a rengeteg infót Charlie! Neked köszönhetően csak még jobban imádom a sárkányokat! – néztem a férfire csillogó szemekkel. – Remélem még találkozunk!

- Lehet, hogy hamarabb viszontlátjuk egymást, mint hinnéd! – mosolygott rám, majd megölelte a kishúgát.

- Hogy-hogy? – kapta fel a fejét, az eddig teljesen másra koncentráló Fred.