Másnap, bár szombat volt, korán ébredtem, ám mire felkeltem már egyedül tartózkodtam a szobában. Egy nagy ásítás közepette ki másztam az ágyból és a ládámhoz sétáltam. Ki vettem belőle egy magas derekú farmert, egy bő pólót, és egy, a Griffendél címerével ellátott pulóvert. Miután felöltöztem, megfésülködtem, majd felkontyoltam a hajamat elindultam a nagyterem felé reggelizni. Mire oda értem, már legalább két tucat gyerek álldogált a tegnap este kihelyezett serleg előtt. Megforgattam a szemeimet, és helyet foglaltam az asztalnál. Már épp neki kezdtem volna a reggelimnek, amikor meghallottam azt a tipikus nevetést, amitől a pillangók a hasamban mindig felélednek. A villa megállt a kezemben, és a gondolataim rögtön vissza terelődtek az előző estére, hogy milyen közel voltunk egymáshoz, ahogy a tenyere a combomon pihent. Fred levetődött mellém, karját átvetette a vállamon, és rám vigyorgott. Velem szemben George, és az ikrek haverja Lee Jordan hasonló arckifejezéssel ültek le.
- Ki vele! – sóhajtottam, és letettem a villát az asztalra.
- Bevettük! – büszkélkedett a mellettem ülő, mire félre nyeltem a saját nyálamat és elkezdtem fulldokolni. – A kor-korrigáló főzetet te perverz! – csapkodta nevetve a hátam.
- Persze, - köhécseltem – én is arra gondoltam! – füllentettem.
- Egy-egy cseppet fejenként – mondta tenyerét dörzsölgetve George. – Csak pár hónapot kellett öregednünk.
- De miből gondoljátok, hogy Dumbledore nem gondolt erre a trükkre? – könyököltem az asztalra érdeklődve.
- Csak figyelj Collins! – kacsintott Fred – Készen álltok? –fordult két barátjához, akinek már a lába is remegett az izgalomtól. – Jól van... én megyek elsőnek...
- Ha valamelyikünk győz, elharmadoljuk az ezer galleont - magyarázta vigyorogva Lee Jordan.
Lélegzet visszafojtva figyeltem, ahogy a fiú előhúz egy cetlit a zsebéből, és megindult a serleg felé. Óvatosan átlépte az aranyló vonalat, mindenki őt figyelte. George felbátorodva követte testvére példáját, és belépett a körbe. Egy pillanatig azt hittem sikerült nekik, és végig futott rajtam a pánik, ám ekkor hangos sercegés hallatszott, és az ikrek, mint akiket ágyúból lőttek ki, elrepültek. Mikor földet értek, ősz haj, és hosszú szakáll díszítette fejüket. Az egész terem hahotázni kezdett, még az ikrek is.
- Én figyelmeztettelek – zendült Dumbledore hangja. Mosolyogva végigmérte a két áldozatot, és folytatta - Azt ajánlom, keressétek fel Madam Pomfrey-t. Ha jól tudom, már kezelésbe vette Fawcett kisasszonyt a Hollóhátból és a hugrabugos Summers urat. Ők ugyancsak öregítettek magukon egy cseppet, bár el kell ismernem, egyiküknek sincs olyan pompás szakálla, mint nektek.
Az ikrek még mindig kacarászva Lee segítségével elindultak a gyengélkedő irányába, én pedig a fejemet csóválva vissza tértem a reggelim elfogyasztásához. Miután elfogyasztottam az ételt, úgy döntöttem teszek egy sétát a Fekete-tóhoz. Kint szokásomhoz híven, leültem a földre, nem messze a parttól, és onnan figyeltem, ahogy a szél hullámoztatja a sötét vizet. Minden olyan csendes volt és békés, egyedül a termetes hajó zavarta az összképet. Ahogy tekintetemmel végig pásztáztam a körülöttem lévő tájat, megpillantottam pár durmstrangos diákot a part mentén futni. Ekkor vetődött le mellém Mel, és egy mindent tudó pillantást vetett rám.
- Láttalak titeket tegnap! – vonogatta a szemöldökét – Azt hittem meg csókol végre! - nyögött fel csalódottan.
- Te inkább meg se szólalj! – emeltem fel a fejemet sértetten. – Szerelmet vallottál George-nak és még csak nem is szóltál róla!
ŞİMDİ OKUDUĞUN
I still... /Fred Weasley ff.
Hayran Kurgu"A vonatállomáson, mivel nem volt senki, akitől búcsúzhattunk volna a lányokkal, így csak gyorsan elköszöntünk a Weasley családtól, és már fel is szálltunk a vonatra. Szerencsére hamar találtunk egy üres fülkét, amit én és Mel be is foglaltunk, ám J...
