Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠8. fejezet: munka╣

Eltelt egy hét és eljött az ideje, hogy én meg Hange végre elkezdjünk dolgozni. Miután megmutatták mit hol találtunk, megkaptuk a ruháinkat, kaptunk névcímkéket, majd az utunkat az öltöző felé vettük.

-Jézusom [név]!- Rohadt jól áll ez a ruha! Áradozott Hange felöltözés után. -úgy gondolod?- mosolyogtam rá szerényen. Nem igazán szokták nekem mondani, hogy jól áll valami. Nem is szoktak egy második pillantást szánni rám, de Hange szerint jól állt. A ruha egy térd felettiig érő passzos szoknya, egy sima rövid ujjú női inggel. A derekam köré még egy kötényt kötöttem, és felraktam a névkártyámat.

Hange ruhája ugyan ez volt, rajta is iszonyat jól állt. Meg is dicsértem. Vettünk egy nagy levegőt, majd kimentünk a pulthoz. Éppen Erwin matatott valamit a kasszánál, amikor ránk pillantott. Egy hatalmas mosollyal üdvözölt is minket, majd gratulált mégegyszer az álláshoz. Ekkor jött ki hátulról Levi.

Én és Hange most őt üdvözöltük nagy mosollyal. Egy felhúzott szemöldökű tekintetet kaptunk vissza, de nem is vártunk mást. Ez volt Levi. -rendben. A lányok végre elkészültek szóval: Hanget Erwin, [név]-et én fogom betanítani. Semmi extra szóval pár nap és meg leszünk.- magyarázta keresztbetett kézzel

-hát akkor, Hange, gyere.- Szólalt meg Erwin a háttérből, és hagyott engem ott Hange. -hátul kezdünk.- jelentette ki és visszasétált hátra, ahonnan kijött.-

Lil timeskip

-....nézd, ezt ezzel a karral kell.- magyarázott nagyba én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy figyeljek. Hange ekkor hozott hátra egy rendelést és Levinak adta. Levi ránézett, majd a kezembe nyomta. -hajrá.

Odasétáltam a géphez, miután elővettem egy poharat. Próbákoztam és elég ügyesen ment. Még szép is volt. Félrepillantottam egy percre Levira, hogy megnézzem, hogyan reagál.

A szívem biztos kihagyott egy dobbanást. Lehet rosszul láttam, vagy talán csak beképzelem de engem nézett. Nem azt amit csináltam és nem is a tekintetemet figyelte. Végignézett. Úgy, konkrétan. Felmért a szemeivel. Emiatt nagyon izgulni kezdtem. És hát... Ha izgulok, abból nem mindig sül ki sok jó. Éppen át akartam emelni a karamella öntettől a csokishoz, amikor Levi hirtelen megragadta a csuklóm.

'eh? Jézusom... Nem merek megmozdulni...' -nyugi. Ennyire stresszes vagy? Úgy remegsz mint a kocsonya..- szólalt meg, majd a kezemet az asztal felé vezette, hogy le tehessem a poharat. És tényleg. Amikor lenéztem a kezem köré, azt láttam, hogy kávé foltok vannak mindenhol picike cseppekben. 'ennyire remegtem volna?'

Pár centi volt köztünk. A kezeink érintkeztek is... Éreztem, hogy ez nekem nem tesz jót, de nem értettem miért... Habár abban a pillanatban nem is agyaltam ezen. Össze voltam zavarodva és nem tudtam mit mondjak. Annyira furcsán éreztem magam.

-ez is a te hibád!- nyögtem ki. 'miii? Ennél butább dolgot nem is tudtam volna mondani... Ostoba liba...' -tessék? Vonta fel egyik szemöldökét én pedig éreztem a két szemét a lelkemen is. -nem, én nem úgy- mármint ahj!- nem találtam a szavakat. Nem tudtam hova akarok kilyukadni.

-add ide.- mondta és vette ki a kezemből a poharat. A szavai erőszakosnak hallatszódtak, de a tettei gyengédek, és óvatosak voltak.

-van benne már csoki?-
-nem... Nincsen még.-
-akkor mire vársz?-
-oh, igen!-

Nyújtotta vissza az imént elvett poharat a kezembe. Elvettem, majd be is fejeztem. -helyes. Most akkor mély víz. Vidd ki.- utasított. Egy pillanatra megfagytam, de gyorsan összekaptam magam. -máris!- és ezzel a lendülettel megfogtam egy kis tálcát, ráhelyeztem a bögrét és elindultam kifelé.

Mögöttem jött ki Levi, és megnézte hogyan szerepelek. Szerencsémre, vagy lehet nem de kicsi a világ, mert ki más lett volna a vendég, ha nem maga Eren.

-itt is van!- tettem le a bögrét az asztalra, Eren elé.
-[név]?-
-egy és igazi...
-woah, nagyom csinos vagy- nézett végig rajtam, nagyon látványosan. Picit kellemetlen volt, reflexből megköszöntem, majd el és vissza is mentem. Levi nem volt már kint. Nem értettem, de visszamentem hátra.

A nap további része gördülékenyen ment. Erwin műszaka lejárt és lassan Hangeé és az enyém is le fog, Leviéval együtt.

Ment le a nap, mire már ideje volt átöltöznöm Hangeval. Levi éppen kint a motorját piszkálgatta mikor kiértünk a boltból. Intett nekünk, majd felpattant a motorra. Visszaintettünk neki erre ő elhajtott.

Hange és én azt beszéltük meg, hogy elmegyünk megnézni az új könyvkollekciót a könyvtárban. Anyának azt mondtam, hogy egy órával később végzek, szóval volt időm.

Beérve a könyvtárba, Zeke tanár úrral találtuk magunk szembe, aki éppen a kasszánál fizetett. Összenéztünk barátnőmmel, kérdvén, köszönjünk-e neki. -szép napot tanár úr!- szólalt meg végül barátnőm. Furcsa nézést kaptunk tőle, majd egy egyszerű 'szervusztok'-ot

'Vajon mit vehet ki?' kíváncsi voltam, mi az érdeklődési köre, mivel hogy nem a munkája az is biztos. Épp rá tudtam pillantani, mielőtt eltette volna. Pont az a könyv volt nála, amiről anya beszél mostanában. A legújabb kötete a pszichológiai sorozatnak amit olvas.

Hange elvándorolt mellőlem, valószínűleg meglátott valamit. Körbenéztem, de sehol sem volt. 'ennyit erről...'

Miután Zeke kiment, én odamentem a könyvtároshoz érdeklődni. -elnézést!- hívtam fel magamra a figyelmét -tessék csak?- fordult vissza felém. -az előbbi férfi elvitt egy könyvet. Érdekelne, hogy van e még belőle- kérdeztem rá. -hagy nézzem meg...- kezdett el matatni a gépében. Csoda, hogy értett hozzá. Elég idősnek tűnt már.

-sajnálom kicsi lány, de ebből csak egy példányt kaptunk és azt pont elvitték- közölte velem a rossz hírt. -hát.. rendben. Köszönöm.- és ezzel elmentem megkeresni Hanget. Ahogy a sorok között kutattam, a szemem megakadt egy szép, fekete-rózsaszín könyvön.

'mit is érzel' ez volt a borítójára írva. Angol eredetű, magyarra fordított könyv volt. Tetszett a borítója, a leírása szerint egy fejezete volt annak, amit anya olvasott. Gondoltam kiveszem. Amúgy is érdekelt már miket szokott olvasgatni.

Éppen lapozgattam, amikor megfogta valaki a vállam. Gyorsan odakaptam a fejem -Hange!! A szívbajt hoztad rám!!- akadtam ki. -bocsiii. Nézd csak mit találtam- mutatott nagy izgatottsággal valami tudományos dolgot. Az új kollekcióba volt, azt tudom. -kell még valami?- kérdeztem, mert mar elég fáradt kezdtem lenni.

-nem. Nem kell semmi.- felelte örömteli barátnőm, és odamentünk a könyvtároshoz. Ki kölcsönöztük a könyveket majd mindketten haza felé vettük az irányt.

Csendes volt az utam, miután Hange és én elváltunk egymástól. Csak azt hallottam, ahogy a száguldó kocsik suhannak el mellettem, és ahogy fúj a szél egyenesen a fülem mellett. Nyugodt volt és én is az voltam.

Most minden... Normális volt.
...Volt

__________________________________________
word count: 1016
Tehat aha okejoxnsndj na vegre megirhatom a kovetkezo reszt xd mar reg tervben van ez az ötlet ami majd most jon szoval feljeteek
Apropó: a konyvek ebbe a reszbe nem igaziak alapjan vannak veve

Na csook