Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠20. fejezet: Zeke és [név]╣

A nap hátralévő része egy homályban ment végig. A keringő, és társai. Viszont Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy mi is történt azzal a lánnyal. Sajnáltam. Valamiért ez az eset rádöbbentett arra, mennyire meg szeretném ismerni az igazi apámat. Hogy mi köze van az egésznek hozzá? Magam sem tudom... Talán az, hogy jó kapcsolatot szerettem volna ápolni vele. Nem gondoltam rosszat róla. Persze, lehet ott hagyott viszont lehet nyomos oka volt és lehet valami olyasmi amit sosem gondolnék. Tehát elhatároztam, hogy most egy ideig szüneteltetem ezt az egész História, Levi és én dolgot és megkérem Erent, hogy segítsen.

Erein vitt kinket haza aznap. Nem is említettem! Letette a jogsit. Még nem vezethetett felnőtt nélkül, ezért is ült mellette az apja, aki ha még nem mondtam volna a suliban egy történelem tanár.

Miután kidobtuk Hanget otthon, a szülei beinvitáltak minket, de Erwin megmondta nekik, hogy sietnem kell és nem hagy egyedül. Annyira szeretem.

-Szóvall, [név]- nézett hatra Mr. smith. -hogy érzed magad itt Paradisban?- mosolygott.

-ah, a többség nagyon kedves és elfogadó velem. A varos pedig... Valami gyönyörű! Imádom a természetet itt és a városi életet is. De talán az erdő a kedvenc helyem- mondtam nagy béléssel.

-Tényleg, te is segítettél a ház rendbehozásában, nem?-

-igen, és meglepően élveztem is. Amikor Erwin említette, hogy "régi vadászház" sokkal lepukkantabbra számítottam de pozitívan csalódtam-

-hát tudod.. nagyon sokat jártam oda még pár évvel ezelőtt. Egészen a felmenőiké volt, ezért már egész kis korom óta oda húz a szívem. A volt feleségemmel is ott ismerkedtem meg és nagyon sokat voltunk ott. Persze ezért folyamatosan újítgattuk.- mesélte csillogó szemekkel.

-sosem gondoltam volna, hogy ilyen emlékteli az a hely- csodálkoztam el. -de akkor miért nem jársz mar ki oda?-

Nem akartam megsérteni senkit, semmi rossz indultat nem volt a kérdésemre, de a férfi válasza után nem tudtam nem bocsánatért esedezni.

-hát tudod... Amióta elvesztettem a feleségem rákban, nem szeretek oda járni. Nagyon sok időt töltöttem vele ott és nem esett jól nélküle ott lenni. De szeretném ha ez megváltozna, ezert is adtam a ház sorsát Erwin kezébe-

-jézusom, bocsánat, hogy ilyen érzékeny témát érintettem!-

-ugyan, semmi gond- mosolygott rám. Nagyon fel néztem rá. Olyan erős embernek tűnt, hogy egyszerűen nem tudtam nem csodálni.

Ekkor láttam,hogy megérkeztünk. -oh! Köszönöm a fuvart- mosolyogtam és szálltam ki az autóból, majd vettem irányba a házam. -hé, név- szolt oda Erwin. Erre rögtön hátra fordultam.

-menj amikor csak akarsz- dobta Erwin a kezembe a vadászház kulcsait, az apja pedig csak mosolygott. Annyira meg voltam illetődve, hogy eszre se vettem a kocsi elkezdett megindulni. Gyorsan egy -köszömöm!--öt kiáltottam, amire csak Mr. Smith intett ki az ablakból.

Az utamat tehát befelé vettem. Először is Eren szobája felé. Nagy meglepetés fogadott, amikor nem nem találtam a fiút. 'ez meg hol lehet? Azt hittem mar egy fel órája hazajött...'

Úgy döntöttem felhívom, de utána rájöttem. Eren Mikasával ment el a bálból. Hat akkor nyilván vele van. Gondoltam rá hagyom, mert már érett annyira, hogy ne csináljon marhaságot... Remélem.

A szobámba érve ütött be úgy igazán a nap. Fél 11 volt, amikor kinéztem az ablakon. Az ég tiszta volt. Felhők sehol a láthatáron, csillagok ragyogtak mint gyémántok. A levegő kellemes volt és a jó idő is végre beütött. Nem egy nyári forróságban éreztem magam, amikor úgy döntöttem kiülök a tetőre, de nem volt hideg sem.