Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠21. fejezet: Vadászház és ő╣

-beszélni? Mégis miről?- váltottam hirtelen védekező módba.

-kérlek hallgass meg-- kezdett volna kérlelni, ha nem vágok közbe.

-nem, Levi... Szerintem hanyagoljuk ezt, oké? Nem szeretnék én semmi jó elrontója lenni. Megoldottuk a kávézót, innentől kezdve ennyi.- sétáltam ki ezzel a mondattal a kiszolgáló részhez.

Féltem, ha most beszélnénk elsírnám magam. Nem akarok gyengének tűnni előtte. Nem tűnhetek annak.

A rossz kedvem hamar elment, amikor Kuchel fizetés emelést ajánlott és kárpótlási díjat az elmúlt 1-2 hétért. Megköszönte, hogy segítettem, majd mikor már mentem volna el, felszólalt.

-[név]!- kaptam vissza a tekintetem

-tessék?- leptem vissza felé néhányat. -lehet ez most egy elég spontán alkalom, de...- állt le egy kicsit. -ti együtt vagytok Levial?

Erre a kérdésre, nyilván, lefagytam. -elnézést... Micsoda?- fordítottam enyhen a fejem el összezavarodottságomba.

-hát, tudod, azt hittem azért akarta, hogy mindig veled legyen együtt a műszakja... Na meg most is nagyon ideges volt amikor jöttél és rögtön kirohant hozzád, amikor látta mi folyik ott-

-tudod, Kuchel... Szerintem beszélned kéne erről inkább Levial. Sajnálom, de nemleges választ tudok csak adni érre a kérdésre- mosolyogtam, majd bólintottam egyet és sietősre vettem a kimenetelt.

Hazafelé úton magam alatt voltam. Semmiképpen sem volt kedvem haza menni. Nem volt kedvem anyához, sem senkihez. Amikor ránéztem a táskámra, eszembe jutott mi legyen. Tegnap időm meg energiám sem volt kipakolni a taskamból. Amikor pedig Erwin oda dobta a ház kulcsát, rögtön a táskámban nyomtam. Megyek ház.

Nekem nem volt se motorom, se kocsim, viszont két erős lábam igen, szóval sétáltam. Gondoltam nem lesz baj ha egyedül megyek. Ott leszek, kiszellőztetem a fejem, majd hazamegyek.Ez volt a terv.

Baszakodtam a kulcsokkal egy jó 10 percig, de sikerült. Hm.. rég voltam itt. Utoljára aznap, amikor Levihoz siettük Erwinnel.

A konyhába vettem utamat hátha találok valami ennit, mert nem reggeliztem. Amikor kinyitottam a hűtőt, szomorúan láttam, hogy üres. Mit is vártam? Már vagy két hete nem volt itt senki. A kabinokat kinyitva, találtam 1-2 zacskó chipset és tea filtereket is.

Gyorsan forraltam vizet és kiöntöttem egy tálba a chipset is. A teát megcsináltam, majd fogtam az elemózsiám és leültem a Tv elé. Valami érdekeset szerettem volna nézni. Még csak 10 óra körül lehetett és ilyenkor nem mennek túl jó műsorok. Beraktam valami valóságshow-t és kényelembe helyeztem magam.

Egy darabig még érdekelt is. Igazából nevetséges volt milyen mű az egész és mennyire szarul színészkedik el. Egyik pillanatban még a férjet néztem, ahogy üvöltözött a feleséggel aztán homály.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy takarót helyeznek rám. Lassan magamhoz tértem, és megláttam a sötétbe egy ismerős alakot de nem tudtam kivenni. Amikor realizálódott bennem, hogy elaludtam és a sötétbe egy sötét alak motoszkál a házba, rögtön felsikítottam.

-KI VAGY?- üvöltöttem miközben villámsebességgel ültem fel a kanapén. Az árnyék felém fordult és egy 'oi' hangot adott ki. Ekkor ismertem fel. Túl jól ismertem ezt a hangot.

-Levi...- suttogtam, de sajnos arról elfelejtkeztem, hogy egy erdő közepén vagyunk mindenféle zaj nélkül. Persze csak ha leszámítjuk a mellettünk csobogó patakot.

-Te már ide is követsz?- háborodtam fel, amikor tudatosult bennem a tény, hogy megint itt van. 'nincsen nyugtom' gondoltam, amikor közelebb lepett.