Megtört Szabályok és ígéretek [ Levi Ackerman x Olvasó - középiskola AU]

╠9. fejezet: anya és .... ?!╣

Beléptem az ajtón. Furcsán csend lakolta az egész házat. Levettem a cipőm, kabátom, majd az utamat a konyha felé vettem. Amikor beértem a konyhába, megláttam egy ismerős könyvet az asztalon. Az a könyv volt, amit anya szeretett volna. Belenéztem, amikor nem hittem a szememnek. Könyvtári könyv volt. És nem akármelyik. Az volt, amit Zeke aznap kikölcsönzött. Hogy honnan tudom? Na most gondoljuk végig:

Zeke bemegy a könyvtárba - elveszi az új kollekcióból a könyvet - kikölcsönzi a szemem láttára - odamegyek a könyvtároshoz - a könyvtáros közli velem, hogy csak egy olyan könyvük van - itthon, az asztalon meglátom azt a fajta könyvet - a címke szerint a könyv az itteni könyvtárból van... És a dátumból ítélve ma lett kivéve.

'biztos csak belegondolom. Nem lehet' mentem volna fel a szobámba, amikor meghallottam anya hálószobájának ajtaját. Bárcsak egy pár léptet hallottam volna, de nem. Kettő volt. Odafordultam és anya állt ott. Zeke tanár úrral. 'Nem lehet. Biztos csak látogatni jött.' Gondoltam volna, ha nem lettek volna félig meztelenek... Jesszus.

Egy pillanatra lefagytam. Vagyis nem, de a sok kérdés miatt nem tudtam mozogni se... Hmm, de, lefagytam. 'Zeke? Anya? Együtt? Egy szobából?' csak ezek a kérdések jártak a fejemben újra és újra.

-[név]- -szólalt volna fel anya, amikor Zeke belevágott a szavába. -ÚJ LÁNY!- kiáltott fel. -bár megtanultam volna a vezetékneved...- Tette hozzá. -Figyelj, meg tudom magyarázni!! Próbált szavatkozni anya. Legkevésbé sem érdekelt.

'Most komolyan? Az osztályfőnökömmel alszik, amikor nagyon jól tudja, hogy új lappal szeretnék kezdeni? Mindig ezt csinálja... Legutóbb is. Nem hiszem el. Én sose legyek a terhére, de ő folyamatosan keresztbe tesz nekem...'

-ez komoly? Az osztályfőnökömmel? Megint?- néztem rá csalódottsággal és dühhel a szemembe. -Jaj, inkább maradj csendben. Menj fel a szobádba.- Parancsolt rám. Őszintén szívesen megtettem volna, de ezt most nem hagyom ennyiben.

-persze és én majd hallgatni is fogok rád. Mindig azt csinálom amit te mondasz! Mint egy pincsi kutya! És mi a hála? Elbaszod minden esélyemet a normális élethez. Te lehet nem veszed észre, de mindig te voltál aki elcseszte a szociális esélyeimet. Most megint ezt csinálod és azt várod, hogy én ölbe tett kézzel üljek és tűrjem? Na még mit nem.- Mordultam rá. Az arcomon a gyűlölet levakarhatatlan lehetett.

-szerinted miért vagyok ilyen? Ez is apádnak köszönhető- védekezett. -apának, komolyan?! Hogy lehente már neki köszönhető?! Valaha is kért olyasmire, hogy mássz rá mindegyik tanáromra??- 'hihetetlen... Apára fogja, de semmi köze hozzá'

-igen! Miatta vagyok ilyen. A sok traumáról, ami miatta ért.- védekezett tovább, majd realizálódott benne, hogy drága szeretője mellette áll. Az arca összekeverhető volt egy fehér fallal. -trauma? Könyörgöm már, ne add az áldozatot. Kicsi korom óta nem is láttam és te se találkoztál vele.- szánalmas amit művel...

-igen. Mert nem szeretnék a sittre járkálgatni...- ezzel a mondattal fogta magát és képes volt Zeke karjai közé bújni 'vígasztalásért'.

'börtönbe? Sose mesélt anya semmi ilyesmiről nekem. Úgy őszintén, sose mesélt részletesen róla...' anya valószínűleg észre vette az arcomon a meglepősést, mert látszódott rajta, hogy elégedett volt magával.

-igen. Most legyen nagy a szád. Apád börtönbe van párkapcsolaton belüli bántalmazásért.- közölte velem a tényt. -képzelheted miken kellett keresztül mennem. És engem szólsz le, hogy vágyom arra, hogy törődjenek velem?- adta elő magát dramatikusan.

Annak ellenére, hogy a hír lesokkolt. Nem sajnáltam meg. Annyiszor rontott el mindent, hogy nem tudtam. -akkor sem magyarázat- mondtam majd felrohantam a szobámba.